Keresem, keresem, de csak nem lelem a független-objektív portálokon, hogy a szívüknek kedves(nek tűnő) vatikáni megnyilatkozásokhoz hasonlóan tudatnák a magyar közönséggel, miket is mondott Ferenc pápa hétfőn a Szentszékhez akkreditált nagykövetek előtt tartott beszédében. Idéznék mégpedig triumfálva, ahogyan azt szokás, mondván, Roma locuta, causa finita, ergo
lesz szíves a keresztény Magyarország tartania magát az elhangzottakhoz.
Úgyhogy jobb híján ezúton pótolnám a mulasztást: „Az emberi élet a létezésének minden egyes pillanatában megőrzendő és védendő; mégis sajnálattal látom – különösen a nyugati világban – a halál kultúrájának folyamatos terjedését, amely egyfajta hamis együttérzés nevében kiselejtezi a gyerekeket, az időseket és a betegeket” – szögezte le az egyházfő.
Tényleg sajnálatos a szentatya szavainak szelektív meghallása: hiszen amennyiben kimondjuk, hogy ő a valódi keresztény könyörület képviselője, akkor nem kétséges, hogy e tekintetben pont ugyanannyira irányadó az az egyébként triviális megállapítása, miszerint nem dolgunk, hogy ítélkezzünk a jóakaratú, Isten-kereső homoszexuálisok felett (akik egyébként per definitionem Istent keresik, nem pedig a kiskapukat), mint amennyire iránymutatásként szolgál az a tételmondata, hogy
a betegek életének szándékos, idő előtti kioltása bizony egyáltalán nem humánus cselekedet, hanem a halál kultúrájának hamis együttérzésen alapuló megnyilvánulása.