Tényleg sajnálatos a szentatya szavainak szelektív meghallása: hiszen amennyiben kimondjuk, hogy ő a valódi keresztény könyörület képviselője, akkor nem kétséges, hogy e tekintetben pont ugyanannyira irányadó az az egyébként triviális megállapítása, miszerint nem dolgunk, hogy ítélkezzünk a jóakaratú, Isten-kereső homoszexuálisok felett (akik egyébként per definitionem Istent keresik, nem pedig a kiskapukat), mint amennyire iránymutatásként szolgál az a tételmondata, hogy
a betegek életének szándékos, idő előtti kioltása bizony egyáltalán nem humánus cselekedet, hanem a halál kultúrájának hamis együttérzésen alapuló megnyilvánulása.
De ráadásul a gondolatmenet még folytatódott is: „Sajnálatos módon az utóbbi évtizedekben kísérletek történtek olyan új [emberi] jogok bevezetésére, amelyek egyrészt nem állnak maradéktalanul összhangban az eredetileg meghatározott emberi jogokkal, másrészt nem mindig elfogadhatóak.