Amerika biztonsági szempontból magára hagyhatja Európát – mondja Doug Stokes. A brit professzor nehéz jövőt jósolt az öreg kontinensnek és Kínának, viszont szerinte Amerika hanyatlása el lett kiabálva. Interjúnk!
Nyitókép: Getty Images
Doug Stokes brit akadémikus, biztonsági és stratégiai szakértő, az Exeteri Egyetem Stratégiai és Biztonsági Intézetének igazgatója. Cikkei megjelennek a Times, a Telegraph, a Spectator és a Daily Mail hasábjain. A professzor rendszeresen ad tanácsokat brit politikusoknak. 2023-ban jelent meg „Against Decolonisation: Campus Culture Wars and the Decline of the West” (Dekolonizáció ellen: egyetemi kultúrharcok és a Nyugat hanyatlása) címmel, amelynek budapesti bemutatójára a Danube Institute-ban került sor.
***
Az elmúlt hetekben sokan próbálták értelmezni, hogy mi történik az amerikai egyetemeken. Néhány évvel a „safe space” korszak után iszlamista szlogeneket skandálnak az amerikai egyetemisták. Ön szerint mi történik ezekben az intézményekben?
Szerintem az egyetemi monokultúra logikus következményének vagyunk a tanúi. Az Izrael-ellenes része egészen furcsa. Teljesen függetlenül attól, hogy egyébként ki mit gondol az izraeli-palesztin konfliktusról, jelenleg egy városi hadművelet zajlik Gázában. Ez az egyik legnehezebb fajta hadviselés, különösen, ha meg akarod védeni a katonáid és a civileket is. Nemrég az ENSZ módosította a gázai áldozatok hivatalos számát, de így is sokkal alacsonyabb a civil halottak száma, mint hasonló háborúkban Szíriában vagy Irakban. A gázai helyzet bármily szörnyű is, de nem hasonlítható ahhoz, ami Jemenben történik, vagy amit Aszad csinált Szíriában. Ezért fel kell tenni a kérdést: miért nőtt ekkorára ez az ügy?
Szerintem a palesztin ügy egy üres jelzővé vált, amit a progresszívok és a baloldali erők a saját morális és spirituális energiáikkal töltenek fel.
A népirtás vádja nevetséges. Ami az egyetemeken zajlik az az évtizedekig tartó indoktrináció és a baloldali monokultúra kombinációja: az iszlám elemek, a progresszív elemek, és a hidegháborúból megmaradt régi generáció, akik Izraelt még mindig egyfajta imperialista gyarmati projekt részének tekintik, most mind egymásra találtak.
Sokan megfogalmazták, hogy mindezekben az ideológiákban az igazi közös nevező a Nyugat-ellenesség. Divatos ma azt hirdetni, hogy ha valaki a nyugati civilizációba születik, akkor valami bűnös rendszer része és kötelező utálnia magát és az országot, amibe született. Ön hogy látja, honnan jön ez?
Az elit egyetemekre járó egyetemisták legtöbb esetben privilegizált háttérből jönnek. A Nyugaton élni hatalmas privilégium. Az emberiséget érintő problémák 99%-a nem érinti őket. „Honnan szerezzek iható vizet? Lesz-e étel az asztalomon? Hogyan védjem meg a családtagjaim a különböző halálos veszélyektől? Lesz-e este tető a fejem felett?” Mindezek a dolgok oly sokáig gyötörték az emberiséget. S akkor itt vannak ezek a nagyon kiváltságos emberek, akiknek nincsenek igazi problémáik, mert ha lennének, akkor nem lennének ennyire önimádóak. Másrészt minden generációnak van egy lázadó korszaka, van egy időszak fiatalon, amikor az emberek feketén-fehéren látják a világot.
Az egyetemeken egy olyan ideológia terjed, amely nagyon baloldali: vannak benne elemek a marxizmusból, a posztmodernizmusból és a posztkolonializmusból, amelyeknek a végcélja a nyugati civilizáció lerombolása.
Sokaknak a palesztinok támogatása nem annyira a palesztinokról szól, hanem arról, hogy megmutassák, ők „mennyire erényesek”. Hogy a jó csapathoz tartoznak, a történelem jó oldalán állnak.
S még valamit hadd tegyek hozzá. Ha az embernek nem ad stabil alapot a vallás, a család, akkor máshol fogja keresni az értelmet. A szekularizáció ahhoz vezetett, hogy megjelentek az erkölcsi meggyőződés új formái. S ezek is szinte vallási forgatókönyvet követnek: van bennük jó és rossz, eredendő bűn... Ha fehér, heteroszexuális férfi vagy, akkor biztosan a pokol tűzére kerülsz. Az eredendő bűn az, ha valaki fehér vagy a Nyugaton születik. A helyreállást vagy a megváltást pedig az hozza, ha „szövetségessé” válsz, megvallod a bűneidet és egyfajta „megmentővé” válsz. De, ami abszurd, hogy ha valóban őszinték lennének, akkor eladnák mindenüket és odaadnák a palesztinoknak, vagy olyasmit tennének, ami valóban számít. De ezek a fiatalok a Walmartban vesznek egy sátort, felállítják az egyetemi gyepen, aztán ott álldogálnak és követelik a vezetőségtől, hogy etessék és itassák őket. Az egész annyira szánalmas és nevetséges. Gyerekes politika. A Nyugaton összeomlott a tekintély kultúrája és a morális tekintély kultúrája is.
De nem a fiatalok, hanem az idősebb generáció az, amely hatalmon van a nyugati országokban, Joe Biden nyolcvan felett van, de ő az Egyesült Államok történetének legprogresszívabb elnöke, nincs még egy politikus, aki így nyomná a transz ügyeket.
Szerintem Biden esetében ez elsősorban politika, szeretné növelni a választói számát. A demokraták a fiatal szavazókat szeretnék megnyerni. A transzokkal kapcsolatban szerintem több felmérést végeztek és megállapították, hogy ez a téma népszerű annak a rétegnek, amelynek a szavazóit megszeretnék nyerni.
A „boomerek” az amerikai történelem legprivilegizáltabb csoportja: ha a nyugati világban a háború után születtél, akkor gyakorlatilag szabadon vitorlázhattál a kapitalizmus hullámain.
Egyetemre mentél, kaptál egy jó diplomát, és egyenesen beültél egy jó munkába. Tehát nagyon sok probléma, amivel a mai fiatalok szembesülnek, az számukra ismeretlen: magas lakásárak, verseny a munkahelyekért, és a többi. Ráadásul ez a generáció a hatvanas években volt fiatal, amikor megjelent az új baloldal. A boomerek az egyetemen megmerítkeztek a marxista ideológiákban, miközben ők voltak a kapitalizmus legnagyobb nyertesei. Ezért hordoznak egyfajta bűntudatot, és azt hiszik, nekik kell elpusztítani a rendszert, hogy így csökkentsék a saját jólétüket.
Hosszú évek óta beszélnek az elemzők az Egyesült Államok hanyatlásáról. Önnek mi erről a véleménye?
Szerintem ha valaki megnézi az adatokat, akkor azok egyáltalán nem azt mutatják, hogy hanyatlana az Egyesült Államok. Lehet amellett érvelni, hogy az Amerika iránti bizalom válságban van, ugyanez volt a vietnami háború és az iraki háború után is. De ha pusztán az adatokat nézzük, akkor szerintem Amerika nem hanyatlik.
Az a globalizált rendszer, amelyet az Egyesült Államok hozott létre a második világháború után, már nem feltétlenül szolgálja Amerika érdekeit, és egyre nagyobb ára van a fenntartásának. Ha például a biztonsági szempontot nézzük, itt van az ukrán válság. Amerikának támogatnia kell Ukrajnát, de közben valójában Kínára szeretne koncentrálni, és annak potenciális háborújára Tajvannal. A rendszer fenntartásának biztonsági és gazdasági ára egyre magasabb. De Kína is ebből a rendszerből profitált és lett gyártó nagyhatalom. Amerika elkezdett távolodni a globalizációtól, és kiszervezné azoknak az országoknak a biztonságát, amiket eddig ő védett. Szerintem ha Trump nyer, ez a folyamat fel fog gyorsulni.
De bárki is lesz az elnök, azt gondolom, hogy a NATO át fog alakulni, és Amerika ki akar majd vonulni Európából.
Ez azt fogja jelenteni, hogy az európai országoknak sokkal többet kell tenniük a védelmük érdekében. Ami a gazdaságot illeti, Amerika egyre több céget fog hazahozni, áthelyezik a gyártást például Mexikóba.
Kína hatalmas demográfiai válsággal néz szembe, 2050-re drámaian le fognak zuhanni. A gazdaságuk a gyártásra épül, de ha a lakosság így lecsökken, ki fogja gyártani és megvenni a termékeket? Vannak olyan nemzetközi trendek, amelyek szintén Amerikának kedveznek. A dollár még mindig az elsődleges tartalékvaluta. Még mindig Amerika a világ vezető katonai hegemónja. Még mindig Amerika a világ legtöbb árujának és szolgáltatásának fő exportpiaca. Még mindig hihetetlen technológiai kapacitással rendelkezik. Szinte az összes nagyvállalat amerikai. Úgy gondolom tehát, hogy
a 21. század még mindig Amerika-központú évszázad lesz.
Többpólusú lesz, de Amerika továbbra is vezető szerepet fog játszani. Viszont Kína vissza fog esni, mert az ő hosszú távú előrejelzéseik nem olyan nagyszerűek.
Itt Európában sokan nem kedvelik Amerikát. Korábban úgy tekintettünk az Egyesült Államokra, mint egy jóindulatú birodalomra, amely a demokráciát és a szabadságot prédikálja. De ma identitásválsága van az amerikai vezetésnek. Bizonyos mértékben sok jót képvisel, de a kultúrán keresztül mérgező dolgokat terjeszt, mint a genderideológia. Mit gondol erről?
A könyvemben írok arról, hogy az Egyesült Királyságban a rasszizmussal kapcsolatos dialógus teljesen Amerika-központúvá vált. Pedig a brit faji viszonyok teljesen mások, mint az amerikaiak. A BLM-zavargásokkor a britek azt kántálták: „Fenn a kezem, ne lőj”. ami ugye az amerikai Michael Brown esetre utal... S ez azért is abszurd, mert nálunk a rendőrök többsége nem is visel fegyvert.
A kérdésre visszatérve, az a helyzet, hogy
ebben a globalizált világban Amerika egyre inkább exportálja a kulturális értékrendjét,
sőt nem csak exportálja, hanem ráerőlteti a világra. Attól függetlenül, hogy az ember mit gondol erről az értékrendről, ez kulturális imperializmus. Érthető, hogy sokan vannak, akiknek ez nem tetszik, különösen olyan érzékeny témákkal kapcsolatban, mint a szexualitás, a gender és a család, és hogy miként őrzöd meg a saját kultúrádat.
Mit gondol Európa jövőjéről? A felszín alatt számtalan konfliktus van az európai országok között. Az orosz-ukrán háború hirtelen bizonytalanná tett mindent.
Az EU tulajdonképpen azért jött létre, hogy így oldják meg a német-problémát. Németország földrajzi helyzete, kultúrája, technológiája miatt mindig gazdasági hegemónként emelkedett fel a kontinensen. S ha gazdasági hegemón vagy, előbb-utóbb elkezdesz hadsereget építeni.
S amikor Németország ezt megtette, akkor jöttek a világháborúk.
Azt gondolom az EU és elődjei kísérletek voltak arra, hogy kontroll alatt tartsák a német hatalmat egy pán-európai keretben, és ez nagyon sok európai állam problémáját megoldotta. A franciák a második világháború után a birodalom utáni hanyatlás folyamatában voltak. Az 1956-os szuezi válság ezt még inkább aláhúzta.
Az EU azonban lehetőséget adott arra, hogy a franciák megőrizhessék a vezető szerepük egy részét. A németek számára ez a hatalmuk intézményesítésének a módja volt, egyfajta páneurópai gazdasági övezet jött létre a német export számára. De mindez olyan módon, amely megnyugtatta a többi európai államot, akiknek nem kellett attól félniük, hogy ha Németország gazdaságilag nagyon erős lesz, akkor militarizál és háborúzik.
Nevetséges azt mondani, hogy az EU valamifajta testvéri szövetség.
Az Európai Unió olyan államokból áll, amelyeknek megvannak a saját érdekei, a saját nemzeti kultúrái. S mindenkinek ezen belül kell költség-haszon elemzést végeznie. Teljesen megértem, hogy Európában miért szereti sok állam az EU-t, és nem is hibáztatom őket. A háború nem jó dolog. És ha az európai szárazföldön helyezkedsz el, a geopolitikádat a földrajz diktálja. Az Egyesült Királyság helyzete más, hiszen mi egy szigeten élünk, amit 1066 óta senki nem tudott elfoglalni. S ez tulajdonképpen részben meg is magyarázza a Brexitet.
Visszatérve a kérdésre: hová tart Európa? Azt gondolom, ahogy az amerikaiak kivonulnak a kontinensről, az elkövetkezendő 10, 15, 20 évben, és ahogy a NATO is leépít, több állam el fog kezdeni militarizálódni és bejelentkezik a geopolitikába.
Lengyelország Európa meghatározó hatalmává fog válni, és már ma is majdnem az.
Nagyon-nagyon ütőképes hadsereget épít. Rengeteg nagyszerű katonai felszerelést vásárolt az amerikaiaktól és a dél-koreaiaktól. Miután Amerika kivonul, a különböző államok elkezdik majd komolyabban venni a biztonságukat, és elkezdenek befektetni a védelmükbe, különösen, ha Oroszország határán vannak. Ahogy Lengyelország megerősödik, és Németországnak el kell kezdenie komolyan venni a biztonságát, új szövetségek fognak kialakulni, hogy megpróbálják enyhíteni a német militarizálódástól való félelmet.
Gazdasági szempontból úgy gondolom, hogy Európa nincs jó helyzetben. Ha megnézzük Európa demográfiai helyzetét, akkor szintén nagyon rosszul áll. Mivel Németország Európa vezető gazdasági és politikai hatalma, amilyen irányba ők mennek, olyan irányba megy Európa is. Németország valóban Európa motorja, de az ország demográfiai helyzete szörnyű. Az energiapolitikája pedig őrület. Lényegében Putyinra játszott és vesztett.
Ezt is ajánljuk a témában
„A bővítés most újra beindult, de ha ebből Törökországot kihagyják, az stratégiai hiba lesz” – mondja Mehmet Kemal Bozay. A török külügyminiszter-helyettessel az NKE-n tartott előadása után beszélgettünk a török stratégiai gondolkodásról, a világrendváltásról, Törökország EU-aspirációiról, valamint arról, miért kiemelt kapcsolat számukra a magyar. Interjúnk.
Ezzel nem számolhatott az ukrán elnök.
„Washingtonból nézve a világ” – A Stratéga ezúttal az amerikai fővárosban járt, ahol szó esett a migrációs válság valódi tétjéről, Trump külpolitikájáról és Magyarország békepárti szerepéről.
Akármilyen mély politikai megosztottságot élünk is át, hazánk még mindig egy nyugalmas szeglete a nyugati világnak. Szilvay Gergely írása.
Az Európai Bizottság elnöke szerint az elmúlt hetek eseményei azt bizonyítják, hogy az Európai Unió tagállamai összehangolt és tudatos támadások célpontjai.
Szoboszlairól is kérdezték a beszélgetés során – elsírta magát a legendás magyar edző.
Hatalmas az érdeklődés az Ákosról szóló portréfilm iránt, a premier előtti vetítések sorra megtelnek egy héttel a bemutató előtt.
Nagy Attila Tibor még a kulisszák mögé sem tudott bekukkantani.
„Vadászgatunk mindenfélére, mint Zsolti bácsi. Erre-arra, csak fiatal legyen” – mondta a színésznő.
