Itt az újabb „elszigetelt eset”, ezúttal châteauroux-i módra – statisztikákkal fűszerezve

(Nyitóképünk illusztráció; forrás: AFP )

– idézi a Le Figaro az egyébként nyugalmas közép-franciaországi Châteauroux városában meggyilkolt 15 éves Matisse emlékére szervezett csöndes menet egyik résztvevőjét. A múlt szombati végzetes délutánon az ifjú szakácstanuló néhány fős társaságban zenéket hallgatott, és ennek során leszólta egy vele egykorú afgán tinédzser saját rapszámát. Az afgán erre bunyóra hívta ki őt, amiből (vesztére) Matisse került ki győztesen – mire a néhány éve az országba érkezett, rendezett jogállású afgán kiskorú

A helyszínre ekkor odaérkezett az afgán édesanyja is, és lekevert néhány pofont – a földön vérző áldozatnak, aki nemsokára belehalt sérüléseibe.

Az elkövető azzal igyekezett védekezni, hogy Matisse rasszista megjegyzéseket tett rá, ezt azonban egyetlen tanú sem tudta megerősíteni; az viszont kiderült, hogy a rendőrség által jól ismert és a közösségi médiában Allahra esküdve fenyegetéseket posztolgató afgán srác néhány napja már „büntetésképpen” bírósági felügyelet alatt állt és el volt tiltva a fegyverviseléstől, miután

Elbeszélések szerint a 2009-ben Kabulban született fiú büszkén kérkedett barátainak ezzel a kirótt „büntetéssel”.

A történtekkel egyidejűleg jelent meg egy rövid elemzés Franciaország iszlamizálódásáról: ebből kiderül, hogy míg a katolikus családban nevelkedő francia fiataloknak csupán 67 százaléka követi szüleit a hitben, a muszlim bevándorlók esetében ez az arány átlagosan 91 százalék (lásd még a németországi tendenciákat, ahol

mert többé nem akar kilógni az osztályközösségből).

1997 és 2021 között a franciaországi újszülöttek körében nyolcról 21 százalékra nőtt az arab, illetve muszlim nevűek aránya; ám a mennyiségi mellett minőségi erősödés is kirajzolódni látszik: az országban élő muszlim nők 2020-ban 50 százalékkal nagyobb arányban hordtak hidzsábot, mint 2009-ben (ez a növekedés ugyanúgy megfigyelhető a második generációsoknál, mint a friss bevándorlóknál). Egyes multinacionális divatáruházak már nem is csinálnak ebből ügyet: 

(Ugyanott másfél évvel ezelőtt Juliette Binoche egy kamera előtt vágja le a haját, hogy szolidaritást vállaljon a 4200 kilométerrel keletebbre élő, fejkendőviselésre kötelezett iráni nőkkel.)

A „laicité” hazájában a Figarónak szakemberek elmondták: az utóbbi években fokozódó bigottság észlelhető a fiataloknál, jóval erősebben, mint szüleiknél és nagyszüleiknél – egyre kevesebb lány hajlandó úszásoktatásban részt venni, és egyre több diák tiltakozik, ha az iskolában akt festményt kell nézni vagy biológiaórán a szexualitásról kellene tanulni.

az eltussolás azonban meglehetősen általános: egy tanár például tudott ugyan arról, hogy osztályában valakik a nemzetbiztonságra veszélyes elemekként vannak nyilvántartva, azt azonban nem mondták meg neki, hogy pontosan kik és milyen okból; bizonyos témákról egyszerűen hallgatnia kellett az óráin.

Szülészek és nőgyógyászok szintén egyre gyakoribbá váló jelenségként írják le azt a helyzetet, amikor

akik visszadátumozzák a várandósság kezdetét, hogy muszlim nők esetében semmiképp ne kerülhessen sor abortuszra.

Matisse szülei mindenesetre mindenkit megkértek, hogy ne csináljanak politikai ügyet a fiuk halálából, és ne hozzák szóba a bevándorlást, illetve az elkövető nemzetiségét, mert senki nem tudja, mi is történt; meg kell várni a vizsgálatok végét.

***