A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
Május 23-án tartották az európai csúcsjelöltek vitáját, ami még az itthoni partizános jelöltvitánál is súlytalanabb volt. Ugyanis elsősorban a tagállamok lesznek azok, amelyek eldöntik, kiből lesz az Európai Bizottság következő elnöke – nem az Európai Parlament a minden jogi alapot nélkülöző csúcsjelölti rendszerével. Abból a szempontból viszont hasznos volt a vita, hogy rávilágított arra, milyen mértékben uralkodott el a háborús pszichózis a brüsszeli eliten. Mindegyik jelölt támogatta a háborút, a migrációt, és rettegett a „szélsőjobboldali veszélytől” – igazából csak abban tudtak versenyezni, hogy ki képes mélyebb hangon előadni a globalista mantrát; még Orbán Viktort is emlegették. Nem véletlen, hogy a két szuverenista erő, az Európai Konzervatívok és Reformisták, illetve az Identitás és Demokrácia távol maradt ettől az Eurovízió nevet viselő vitától, amely hasonlóan őrült, mint a zenei fesztivál helyett nemzetközi Pride-eseménnyé vált névrokona.