Nagy bajban van Benjamin Netanjahu – most már hazai és külföldi erők is megbuktatnák

Nyitóképen: Tüntetők Jeruzsálemben
Forrás: AFP/Ahmad Gharabli

Hat hónap telt el a Hamasz 1200 áldozatot követelő nyugat-izraeli terrortámadása óta. Az Izraeli Védelmi Erők a támadást követően légi, majd szárazföldi hadműveletet indított, és az eltelt hónapokban a Gázai övezet északi és középső térségében felszámolta a Hamasz állásait, s feltárta hatalmas alagútrendszerének egy jelentős részét. A terrorszervezet az övezet déli részén ásta be magát, ahol több mint másfél millió civil tartózkodik. A zsidó állam hírszerzése szerint itt őrzik a még életben levő nagyjából száz izraeli túszt is. 

A fogvatartottak rokonai fél éve várják szeretteik kiszabadítását, többen közülük Benjamin Netanjahut hibáztatják, amiért nem sikerültek a túsztárgyalások. A terrorszervezet eddig nem engedett a követeléséből, hogy csak akkor bocsátja szabadon a túszokat, ha a háború véget ér, és az izraeli hadsereg kivonul az övezetből. Ez azonban ellentétes a zsidó állam meghirdetett céljával, hogy teljes győzelmet kell aratni a Hamasz felett, hogy soha többet ne történhessen egy október 7-eihez hasonló támadás.

Izraelben több hónapos szünet után 

Március 30-án este több tízezres tömeg vonult fel Tel-Avivban Netanjahu lemondását követelve. A Jewish News Syndicate hírügynökség beszámolója szerint a tüntetéseken részt vett több túsz családtagja is. A megmozdulások átterjedtek Jeruzsálemre, ahol egy csoport feldühödött tüntető megpróbálta megrohamozni a miniszterelnöki rezidenciát.

A demonstráció az izraeli média beszámolói alapján az­után durvult el, miután Einav Zangauker, egy túsz édesanyja tüzes beszédet mondott, amelyben Netanjahut árulónak bélyegezte, és azzal fenyegetett, hogy a lángba borítják az országot. A felszólalásokat követően vonult több ezer tüntető a miniszterelnöki rezidenciához, és csapott össze a rendőrökkel. Efraim Inbar, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet igazgatója a JNS-nek azt mondta: együttérez a túszok rokonaival, de a tüntetésekkel nem segítik a saját ügyüket. „Alapvetően nem Netanjahu dönt arról, hogy kiszabaduljanak a túszok. A Hamasz a háború befejezését követeli, amit az izraeliek többsége ellenez” – fogalmazott. Inbar szerint a Hamasz mögött álló Irán úgy gondolja, az izraeli társadalom annyira gyenge, hogy ha megfelelő nyomást helyeznek rá, akkor összeomlik.

A demonstrációk egyik fő szónoka Ehud Barak korábbi baloldali miniszterelnök volt, aki februárban azt nyilatkozta a katonai rádiónak, hogy a tüntetőknek tábort kellene verniük a parlament épületénél, amíg teljesen le nem áll az ország, és új választás kiírására nem kényszerül a kormány. A politikus szerint az új választás után azonnal meg kell valósítani a kétállami megoldást. Barak volt az egyik főszereplője a tavalyi kormányellenes tüntetéseknek is, amelyekkel az igazságügyi reformra hivatkozva akarták megbuktatni a kabinetet. A baloldali erők a túszok rokonai­nak kétségbeesését felhasználva fűtik a Netanjahu-ellenes hangulatot, a miniszterelnök viszont azzal érvel, hogy egy választás hosszú időre leállítaná az országot, illetve a háborús gépezetet, ami a Hamasznak kedvezne.

A tüntetések közepette Beni Ganc, a háborús kabinet egyik minisztere, Benjamin Netanjahu politikai ellenfele felvetette, hogy szeptemberig előre hozott választást kellene tartani. Szerinte a voksolás kiírása lehetővé tenné a háború folytatását, megerősítené az állampolgárok bizalmát, és segítené az ország nemzetközi legitimitásának a helyreállítását is. Izrael nyugati szövetségesei, köztük az Egyesült Államok többször elégedetlenségét fejezte ki Netanjahu és radikális jobboldali koalíciója háborús kormányzásával kapcsolatban.

Netanjahu helyzetét az is bonyolítja, hogy hat hónap után széteshet a koalíciója. A szövetséget a haredik sorozásának a kérdése veszélyezteti: Izrael megalapítása óta az ultraortodox zsidók mentességet élveznek a katonai szolgálat alól, hogy a jesivákban békében tanulmányozhassák a Tórát. Ez sokáig nem jelentett problémát, hiszen az ország megalapításakor a szekuláris zsidók voltak többségben. Mivel a vallásos zsidók az átlagosnál sokkal több gyermeket vállalnak, az utóbbi évtizedekben megnőtt az arányuk. A világi zsidó lakosságból 

Több politikus évek óta próbálja átvinni a parlamenten, hogy megszűnjön a kivételezés. Egyes vallásos zsidók önként bevonulnak olyan egységekbe, ahol be tudják tartani a Tóra rendelkezéseit. Sokan közülük viszont attól tartanak, hogy ha besoroznák a jesivás diákokat, akkor elvilágiasodnának.

A legfelsőbb bíróság már korábban jelezte: ha nem sikerül elfogadni a haredik sorozásával kapcsolatos tervezetet, akkor nem lesz jogi alapja annak, hogy a kormány ne kezdje meg a sorköteles korú ultraortodox diákok sorozását. Április elsején hatályba lépett a testület ideiglenes végzése, amely megtiltotta a kormánynak, hogy ösztöndíjat adjon a katonakorú vallásos diákoknak. Netanjahunak nagyjából két hónapja van, hogy kitaláljon egy olyan kompromisszumos megoldást, amely legalább részlegesen megőrizheti a kivételt. A médiának nyilatkozó ultraortodox politikusok kijelentették: csak abban az esetben hagynák ott a kormányt, ha valóban megkezdődne a diákok sorozása, de bíznak benne, hogy a miniszterelnök előáll valami megoldással. Mose Rot, az Egyesült Tórai Judaizmus nevű vallásos párt képviselője a The Times of Israel riporterének a következőt nyilatkozta: „Azzal kerülhet bajba a kormány, ha nem tesz semmit.”

Mindeközben 

és fejezze be a háborút. Az USA-nak a zsidó állam háborújával kapcsolatos kritikája márciusban szinte mindennapossá vált. Amióta megindult a szárazföldi hadművelet, a washingtoni kormányzat folyamatosan óvatosságra intette szövetségesét, de továbbra is adott el fegyvert Izraelnek. Az Egyesült Államok első jelentős politikai váltása márciusban történt, amikor az ENSZ-nagykövet vétó helyett tartózkodott egy Izraelt tűzszünetre felszólító biztonsági tanácsi határozatnál. Bár Izraelben vegyesen értékelik Joe Biden zsidó állammal kapcsolatos politikáját, otthon rengeteg kritikával szembesül az amerikai elnök, amiért támogatja közel-keleti partnerét.

A progresszív szavazóbázis megnyerésére Biden kezd keményebben fogalmazni Izraellel szemben. Az Egyesült Államok és Izrael céljai nincsenek összhangban: az előbbi már a szárazföldi hadművelet elejétől kezdve azt hangsúlyozta, hogy a végcél a háború után a kétállami megoldás megvalósítása, az utóbbi viszont azt hirdeti, hogy célja a Hamasz felszámolása és egy demilitarizált Gáza, amely nem jelent fenyegetést szomszédjára. A hadsereg hetek óta készül bevonulni a dél-gázai Rafahba, bár a lépést az amerikaiak és az európaiak is ellenzik a nagyszámú civil lakos miatt. A menekültek ez esetben Egyiptom felé vehetnék az irányt, amíg a hadművelet tart, ezt azonban Kairó ellenzi.

Április elején még nagyobbá vált a nemzetközi nyomás Izraelen, miután a hadsereg kilőtt egy konvojt, és megölte az amerikai központú World Central Kitchen nemzetközi segélyszervezet hét dolgozóját. Herci Halevi vezérkari főnök bocsánatot kért, azt állítva, hogy a dróncsapás „téves azonosítás” eredménye volt, amelyet ki fognak vizsgálni. Az esetet nemzetközi felháborodás követte. Az Egyesült Államok azzal vádolta Izraelt, hogy nem tesz elég erőfeszítést a segélyszervezetek és a civilek megvédéséért. Joe Biden telefonon konzultált Benjamin Netan­jahuval, és belengette, hogy megváltoztatják a politikájukat, ha Izrael nem tesz többet a humanitárius helyzet javításáért. Az izraeli haderő gyors vizsgálatot követően menesztett két magas beosztású tisztet, és többeket megrótt az akció miatt, mivel nem a hadsereg szabályai szerint jártak el.