Csehország részleges felmentést kér a migrációs paktum alól – cseh külügyminiszter a Mandinernek

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner

Jan Lipavský (Prága, *1985) 2021 óta Csehország külügyminisztere, a Kalózpárt tagja. Tanulmányait a prágai Károly Egyetemen végezte, ahol regionális tudományokból diplomázott. Cseh és multinacionális cégeknél dolgozott, majd 2017-ben választották parlamenti képviselővé a Kalózpárt prágai listájáról.

***

Van egy furcsa kettőssége a magyar-cseh kapcsolatoknak. Ha az ember mondjuk Szijjártó Pétert kérdezi Önről, ő mindig a legszebbeket mondja. De gyakran vannak nagyon magas szinten is feszültségek Csehország és Magyarország között. Hol pragmatikus a viszony, hol parázs. Mi magyarázza ezt a kettősséget?

Nem mondanám kettősségnek. Csehország és Magyarország földrajzilag elég közel van egymáshoz Közép-Európa valóságában. Ez összeköt bennünket, emiatt látunk nagyon sok ügyet hasonló nézőpontból. Ezek azok a pillanatok, amikor praktikus megoldásokat tekintve nagyon jól megértjük egymást, legyen szó illegális bevándorlásról vagy különböző kereskedelmi kérdésekről.

De sajnos ilyen az orosz fenyegetés megítélése is. Én erősen kardoskodom azért, hogy szorítsuk vissza Európában minél inkább az orosz befolyást, miután a hazámra kényszerített totalitarizmus nagyon sokba került nekünk, és ezt nem szeretném megismételni. Minden cseh és minden magyar tudja, hogy amit apáink-nagyapáink a saját utcáinkon láttak, meg ami most embereket öl Ukrajnában, az ugyanaz.

Ha már felvetette az illegális bevándorlást: a Visegrádi Négyeknek most mintha kételyeik támadtak volna a migrációs paktum kapcsán. Donald Tusk bejelentette, hogy Lengyelország nem fogja végrehajtani a paktumot, Magyarország terve ugyanez. Csehország elégedett a migrációs paktummal, végre fogja hajtani azt minden további nélkül?

Legyen először véglegesen elfogadva, aztán utána meglátjuk a gyakorlati részleteket.

Ez, azt hiszem, nyilvánvaló: Csehország Európa-bajnok az egy főre jutó befogadott ukrán menekültek számában. Megnyitottuk az otthonainkat és szíveinket. Beengedtük őket a munkaerőpiacra. Ugyanakkor ez nagy terhet ró a társadalmunkra. Viszont nekem nem tűnik úgy, hogy egészében meg kellene tagadnunk a végrehajtását, együtt tudunk élni a paktum rendelkezéseivel, miután ki tudtunk lobbizni mindent, amire szükségünk volt.

Akkor beszéljünk Ukrajnáról. Ha jól értem, Csehország és Magyarország között a legfontosabb nézetkülönbség nem abban van, hogy agresszió történt-e, vagy hogy ki az agresszor, hanem abban, hogy Ukrajna területi integritását katonailag vissza lehet-e szerezni. Ami az elmúlt másfél évben történt, az nem abba az irányba mutat, hogy ez lehetséges. Ön mégis azt gondolja, hogy Ukrajna területi integritása katonai úton visszaállítható?

Meg kell értenünk, hogy mi az igazi fenyegetés. Az igazi fenyegetés az orosz imperializmus: az a gondolat, hogy Moszkvából vezényelt katonák mehetnek, és elfoglalhatnak, lenyúlhatnak, ellophatnak területet más országoktól. Ez nem újdonság, ezt nem a putyinizmus hozta, ennek évszázadokon át tanúi voltunk. Más birodalmak képesek voltak megszabadulni gyarmatosító politikáiktól, ezért van most nemzetközi rend, ENSZ-alapokmány, amely tiltja a támadó háborút. Örülök, hogy Csehország és Magyarország meg tudnak egyezni abban, hogy ez egy törvénytelen agresszió, és annak is örülök, hogy meg tudunk egyezni abban, hogy Ukrajnát nemzetközileg elismert határai között kell elismerni. Nagyon fontos, hogy a határokat ne lehessen nyers erővel megváltoztatni. És a legfontosabb számunkra az, hogy visszaszorítsuk az orosz befolyást, az orosz imperializmust. Ennek a lehető legjobb módja az, ha ebben Ukrajna segít, aki most az orosz invázió ellen harcol.

Tudjuk, hogy ez nem vezetett tartós békéhez – a második világháborúhoz vezetett. Ha békés megoldásra törekszünk Ukrajnában, annak olyan megoldásnak lell lennie, ami igazságos és tartós békéhez vezet. Természetesen ragaszkodnunk kell Ukrajna területi integritásának elvéhez, beleértve a Krímet. Ezt magunk miatt is, a saját biztonságunk miatt is csináljuk. Hiszen mi is az alternatív forgatókönyv? Az alternatív forgatókönyv az, hogy Putyin jutalmat kap birodalmi politikájáért, és ha Ukrajnában nem állítjuk meg, könnyűszerrel továbbmehet. S hogy hova tovább? Útban van a Baltikum, Lengyelország, Csehország, de Magyarország is. Szóval aggódnunk kell, azt gondolom.

Reálisnak gondolja, hogy Putyin megtámadna egy NATO-tagállamot?

Én ezt a társadalom kondicionálásának látom még brutálisabb tettekre. Martonyi János volt magyar külügyminiszter volt az, aki Magyarország NATO-csatlakozásakor azt mondta, hogy a magyarok már a nyugati demokráciákhoz tartozónak érzik magukat. Putyin fejben háborúban áll a Nyugattal. Nem tesz különbséget nemzetek között. Mindent egy kupacba hány, ezzel számolnunk kell.

Szijjártó Péter sokszor elmondta, hogy a tűzszünet nem okoz területvesztést, mert a béketárgyalások során kialkudott területi rendezésnek nem kell egybeesnie a jelenlegi frontvonallal. Azaz: meg lehet változtatni béketárgyalások útján a jelenlegi, Ukrajnának nem kedvező területi helyzetet. Ön szerint nem?

Az orosz külügyminiszter kizárta, hogy ilyen tárgyalások megtartására bármiféle szándék volna. Az orosz hadsereg naponta támadja az ukrán hadsereget. Orosz rakéták megsemmisítették az ukrajnai áramtermelési kapacitás 75 százalékát. Ez hihetetlen szám. Ha az oroszok más irányokban is sikeresek lesznek, például komoly támadást intéznek Harkiv ellen, az egymillió új menekültet jelentene. Miért engednénk, hogy ez megtörténjen? Több fegyvert kell küldenünk Ukrajnának. Erről szól a cseh lőszerszállítási kezdeményezés: 20 állam vállalta, hogy forrásokat biztosít lőszer beszerzésére Ukrajna számára. Üdvözlöm a német kezdeményezést is, mely légvédelmi eszközök biztosítására irányul. Az ukránok biztonsága a miénk is.

Petr Fiala cseh miniszterelnök idén év elején V4-es miniszterelnöki csúcstalálkozót hívott össze, melynek során reflektáltak a V4 jövőjére is. Milyen következtetéseket vont le a cseh kormány a V4-találkozóból? Van a V4-nek perspektívája a cseh külpolitikai gondolkodásban?

de kreatívnak kell lennünk, és távolabbról kell szemlélnünk a V4-et, hogy megérthessük, hogyan juthatnánk nagyobb egyetértésre. Nemrég én is V4-es találkozó házigazdája voltam Prágában, és ugyanarra a következtetésre jutottunk: könnyen megegyezünk számos gyakorlati dologban. A V4 jövője szerintem a több belső tárgyalásban van, úgyhogy folytatjuk a dialógust a régióban. Ha megnézi, milyen gondolatokra alapították harminc éve a V4-et, azok a szabad társadalom gondolatai voltak, amely mentes a gyűlölettől, a nacionalizmustól, a xenofóbiától és a helyi viszálykodástól. Ezeket a gondolatokat kell most is továbbvinni a V4-ben. Talán nem most van a legjobb ideje annak, hogy közös álláspontjaink legyenek az EU-ban, de ettől még mindenképpen meg kell tartanunk a V4-et. Ehhez a platformot már a lengyel elnökségnek kell bemutatnia.

Térjünk ki az európai gazdaságra is. Csehország Közép-Európa legfejlettebb gazdasága, amely ráadásul erősen egybefonódott Németországgal is. Ez most Önöknek, ahogy egész Közép-Európának is, probléma: Németország miatt nincs növekedés az egész EU-ban, és Közép-Európa is miattuk nem tud növekedni. Mit lát, mi az alapvető oka annak, hogy Németország és vele az EU lemarad mind Kína, mind az USA mögött gazdasági növekedésben? Hogyan állíthatnánk helyre Európa gazdasági versenyképességét?

Kezdjünk a cseh-magyar gazdasági kapcsolatokkal, melyek nagyon erősek! Kölcsönösen egymás legfontosabb gazdasági partnerei között vagyunk nem csak közelségünk okán, de azért is, mert sok magyar vállalkozás van jelen Csehországban és sok cseh vállalkozás Magyarországon. Néhány nagy befektetés is van. Kereskedelmünk 13,5 milliárd euróra nőtt, ami egy csodálatos szám.

És igen, dolgoznunk kell azon, hogy megtartsuk Európát versenyképesnek. Nyitnia kell Európának más piacok felé. Annyi kereskedelmi egyezményünk van, melyeket oly sok éve tárgyalunk már. Ezek alkotnák a jólétünk jövőjét. De komolyan gondolkoznunk kell például azon is, hogy miként vezetjük be a karbonadót, hiszen Kína jelentős versenytársa az európai piacoknak. Ezek a viták állnak a jövőben előttünk.

Magyarország számára komoly gazdasági probléma az EU-s források felfüggesztése is. Csehország álláspontja az ügyben ismert, megszavazták a felfüggesztést. Mégis, az elmúlt hónapok fejleményei nyomán felmerül a kérdés: tisztességesen bánik-e Magyarországgal az Európai Bizottság a kondicionalitási mechanizmusról folytatott tárgyalások során?

Az szerintem fontos, hogy a jogállamiságot egyenlő módon érvényesítsék az Európai Unió minden tagállamában. Részleteiben nem ismerem a Bizottság és Magyarország tárgyalásait, de Csehország ezen elv mögött áll.