Az orosz propaganda legjobb barátja nem az európai jobboldal, hanem a harctéri valóság

Nyitókép: NATALIA KOLESNIKOVA / POOL / AFP

Tavaly váltottam néhány WhatsApp-üzenetet Petr Bystron német AfD-s Bundestag-képviselővel. „Médiapartnert” keresett Magyarországon. Utánakérdeztem, miről lenne szó, erre elküldte egy nevenincs portálról egy jó szaftos Viktor Medvedcsuk-nyilatkozat német nyelvű szemléjét, hogy volna itt ez az erős cikkük, jó lenne lehozni. Udvariasan jeleztem neki, hogy a magyar jobboldalon már csak a kárpátaljai magyarokért érzett felelősségünk miatt sem terjesztünk nettó orosz propagandát, de ha Németországot érintő információja volna, bátran keressen.

Nem lettünk médiapartnerek, na. Ahogy senki más sem lett az, aki szereti a hazáját, háromjegyű az IQ-ja, és tud cirill ábécét olvasni. Az igazság az, hogy az orosz propaganda ezen ágát értelmes ember nem féli, tiltja és üldözi, hanem megmosolyogja. Másra ugyanis nem jó.

Akkor még nem sejtettem, hogy Európa legveszedelmesebb ellensége nyújtotta szeretett lapom felé a csápjait. Nekem ugyanis úgy tűnt, hogy Bystron úr is csak egy az orosz információs hadviselés meglehetősen erőtlen csápjai közül, akik a lőtéri kutya által sem olvasott portálokon terjeszt mérsékelten érdekes megmondásokat ötszáz darab Stockholm-szindrómás NDK-s nyugdíjasból álló közönsége számára. Ezzel talán még sokat is mondtam, Ambrózy kolléga megszámolta az inkriminált Voice of Europe YouTube-csatornájára feliratkozókat, 403 főnek beszélt ez a rémségesen veszélyes putyinozda. És még van pár száz ilyen, hatásuk negligálható; aki ma Európában nem a fősodor nyomvonalán gondolkozik a háborúról, az 

Csakhogy aztán jött a cseh titkosszolgálat – az öt párttal öszesen harmincnyolc százaléknyi népszerűséget összelegózni képes cseh kormány titkosszolgálata, így pontos –, és monumentális bejelentést tett, melytől azóta is zeng az európai liberális sajtó: leleplezték az Európára fenekedő gigantikus ügynökhálózatot, közepén a félelmes Petr Bystronnal és a ma már letiltott Voice of Europe hírportállal, melynek számos európai jobboldali EP-képviselő adott volt interjút – állítólag pénzért, de ez az állítás oly mértékben bizonyítatlan, hogy vezető európai lapok is csak idézőjelek között merik a címbe írni. Az EP-képviselők természetesen egyöntetűen tagadják, hogy fizettek volna nekik az interjúkért.

Magyarországról Toroczkai László Mi Hazánk-vezér az érintett, vele interjúzott a Voice of Europe – de ő is határozottan állítja, hogy nem pénzért mondta el a véleményét. Minden okunk megvan hinni is neki.

Hogy Google-keresések sorozatán kívül másféle kémmunkát nem igénylő „leleplezésükből” megsajtózott gigaügyet csinál a cseh titkosszolgálat, az egyebet nem mutat, mint hogy a szolgálatok kampánycélra való felhasználása kapcsán érdemes Jogállami Szent Morvaország körmére nézni, mielőtt az ember Rogán Antal torkának ugrana.

A művelet ugyanis nem egyéb, mint az EP harmadik legnagyobb frakciójának címére pályázó Identitás és Demokrácia (ID) lejáratása. Titkosszolgálati eszközökkel próbálják rájuk sütni az „antiszemita”, az „euroszkeptikus” meg a „populista” jelzők méltó utódját, az „oroszpártit”, 

Ezzel szemben a valóság egészen prózai: ha valamivel vádolhatók az ID bizonyos képviselői, az nem a Putyin érdekében elkövetett hazaárulás, hanem az együgyűség. Az, hogy egyáltalán időt pazarolnak semmiféle eléréssel nem rendelkező, kétes hátterű hírportálok akcióira, s ettől remélik Európa jobboldali fordulatát. Már csak ezért is érdemes a jobboldali szavazónak írni-olvasni képes képviselőkre voksolnia, akik leginkább az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójában tömörülnek, meg az ID három bizonyítottan kormányzóképes pártjában, az olasz Északi Ligában, a francia Nemzeti Tömörülésben és az Osztrák Szabadságpártban. Nem véletlen, hogy a cseh titkosszolgálati kampány náluk bizony semmi érdemlegeset nem talált.

Az orosz propaganda legjobb barátját egyébiránt nem európai jobboldalnak hívják, hanem harctéri valóságnak.

ideértve az orosz propaganda Voice of Europe-nál messze okosabb és befolyásosabb instrumentumait. Az orosz propagandát nem a kampánycélú szélmalomharc meg IP-címek tiltogatása töri meg, az internetes cenzúra maga a putyini tempó. Ha itt, Nyugaton egyre többen kezdünk el gyomorforgató erényfitogtatás helyett a valóságról beszélni, az hozza majd el az orosz – meg minden más – propaganda halálát.