A művelet ugyanis nem egyéb, mint az EP harmadik legnagyobb frakciójának címére pályázó Identitás és Demokrácia (ID) lejáratása. Titkosszolgálati eszközökkel próbálják rájuk sütni az „antiszemita”, az „euroszkeptikus” meg a „populista” jelzők méltó utódját, az „oroszpártit”,
hátha úgy majd szimpatikusabb lesz a választóknak az a válságkoktél, amit az európai középpártok szíves fogyasztásunkra kikevertek.
Ezzel szemben a valóság egészen prózai: ha valamivel vádolhatók az ID bizonyos képviselői, az nem a Putyin érdekében elkövetett hazaárulás, hanem az együgyűség. Az, hogy egyáltalán időt pazarolnak semmiféle eléréssel nem rendelkező, kétes hátterű hírportálok akcióira, s ettől remélik Európa jobboldali fordulatát. Már csak ezért is érdemes a jobboldali szavazónak írni-olvasni képes képviselőkre voksolnia, akik leginkább az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójában tömörülnek, meg az ID három bizonyítottan kormányzóképes pártjában, az olasz Északi Ligában, a francia Nemzeti Tömörülésben és az Osztrák Szabadságpártban. Nem véletlen, hogy a cseh titkosszolgálati kampány náluk bizony semmi érdemlegeset nem talált.
Az orosz propaganda legjobb barátját egyébiránt nem európai jobboldalnak hívják, hanem harctéri valóságnak.
Az ukrajnai háború valós fejleményei meg a nyugati médiatér moralizáló önáltatása között tátongó Mariana-árok az, amely nyitottá teszi a lakosság jó részét más információforrásokra,