A tenyésztőket sok esetben inkább motiválja az anyagi haszonszerzés, mint a fajta nemesítése.
Nyitókép: SEBASTIAN KAHNERT / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
„Betilthatják a tacskót Németországban – ezt a hatásvadász címet sok felület átvette az elmúlt napokban. Érthető a »click bait« vadászat, hiszen ki ne kedvelné ezeket a kurta lábú, nagy szemű és még nagyobb szívű vadászkutyákat? Azonban nem árt egy kicsit jobban megvizsgálni a hátterét is a történetnek, ami ezekhez az intézkedésekhez vezethettek.
Több tacskó is volt az életemben, így elmondható, a fajta igazán közel áll a szívemhez. Jelenleg is van egy szálkásszőrű kan kutyám. Vele az ő eddigi öt évében (március végén töltötte) több száz kilométernyi kirándulás és túra van a lábunkban. A Csermely című könyvem megírásában is meghatározó szerepe volt annak, hogy ott lépkedett mellettem az erdőben, ezt bátran kijelenthetem.
Mindezt csak azért tartottam fontosnak leírni, hogy egyértelmű legyen, nem vagyok ugyan szakértő, de nem feltétlenül »outsiderként« kívánok a témához hozzászólni.
Azt kár lenne tagadni, hogy a szakszerűtlen és felelőtlen tucattenyésztőknek (nem az összes tenyésztő az!) és szaporítóknak »hála« valóban sok állatnak vált mára szenvedéssé a puszta létezése is. A legtöbb kutyafajta nem véletlenül vált fénykorában olyanná, amilyenné: funkciója, feladata volt, amelyek jelentős része azonban mára egyszerűen feleslegessé vált, eltűnt.
A tenyésztőket pedig sok esetben inkább motiválja az anyagi haszonszerzés, mint a fajta nemesítése.
Ezért igazodni akartak a trendekhez, a divathoz, és ezen új »vásárlói igények« mentén kezdték szelektálni az utódokat, nem mindig az egészséges kutyát vonva be a tenyésztésbe. A tacskónál például a »merle« változat az, amelynél az egészséget felülírta a divat és a külcsín.”
***