Tézisek egy német haditanács margójára

„Hát persze, hogy Oroszország azt akarja, hogy úgy nézzen ki, mintha Németország már egy konkrét műveletet tervezne. Minden, ami úgy tünteti fel Németországot, mintha aktív háborúzó fél lenne, alkalmas arra, hogy elrettentse Scholzot” – mondta a német tiszturak hídrobbantási egyeztetéséről az n-tv-nek szövetségünk egyik stratégiai lángesze, a CDU védelmi szakpolitikusa, Roderich Kiesewetter ezredes. 

illetve döntő csapást mért e sorok írójának idegrendszerére.

A német légierő tisztjei ugyebár az oroszok által lehallgatott és kiszivárogtatott videókonferenciájukon arról értekeztek kedélyesen, hogy milyen jól fel lehetne robbantani a Taurus rakétákkal a Krímet Oroszországgal összekötő hidat. Mióta ennek kapcsán – teljes joggal – kirobbant a botrány, a német politika csúcsdíszei azon háborognak, hogy hogyan maradhatott így szégyenben a német kémelhárítás, és sürgős információbiztonsági fejlesztéseket sürgetnek.

S valóban: nevetséges dolog, egész kontinensünket érintő nemzetbiztonsági kockázat, hogy Oroszország kénye-kedve szerint dughatja be loncsos mackófülét Európa vezető hatalmának katonai Webex-meetingjeire. Node e hír után a kémelhárítás fontosságát ecsetelni pont annyira értelmes időtöltés, mint a kegyelmi ügy közepén arról elmélkedni, micsoda végtelen felelőtlenség is volt K. Endrétől, hogy a kúriai felülvizsgálati eljárást hagyta végigfutni, kilökve a nyilvánosság elé a neki kegyelmet adó elnököt. Elbeszélés ez a lényeg mellett.

Ez ugyanis rávilágít arra, hogy Európa az orosz-ukrán háborúban csak hazudja, hogy nem hadviselő fél. A NATO arról szóló határozatai, hogy nem kíván belépni a háborúba, merő fügefalevelek, melyekkel Szijjártó Péter kritikus felszólalásainak élét takarják el. Hadviselő félnek nem elég nem lenni, érdemes nem is annak látszani. Ebben pedig segít, ha szívünk legeslegmélyén, egy iciri-picirit sem vagyunk hadviselő felek. Ha nem az jut eszünkbe saját hadseregünk fegyvereiről, hogy milyen jól meg lehetne velük semmisíteni ezt vagy azt az orosz célpontot.

Hogy így van, az persze tökéletesen logikus. Ha ugyanis Európa nem hadviselő fél, akkor Európa Ukrajna-stratégiája értelmezhetetlen. Akkor az ún. „stratégia” beleütközik abba az kérdésbe, amit a magyar miniszterelnök évek óta tesz fel heti rendszerességgel: mitévők leszünk akkor, amikor Ukrajna kifogy a harcolni képes és hajlandó férfiakból? Ha nem vagyunk hadviselő felek, akkor nincs teendőnk; Ukrajna bármily derekasan is harcolt, ezen a ponton szükségszerűen elveszíti majd a háborút. Csakhogy ezt már senki sem hiszi el. Emmanuel Macron február végén első európai vezetőként beszélt arról, hogy nyugati szárazföldi csapatok Ukrajnába küldését nem lehet kizárni, s Németország első számú ellenzéki pártja épp azért kérdezi fel Scholz kancellárt, mert ő meg kizárná. Még. A scholzi Ukrajna-politika szilárdságát ismerve erre azért nemzetgazdasági szempontból kiemelt sörfőzdét nem építenék.

tudják, hogy a háború sokat veszít erkölcsös és népszerű voltából, amint az ember saját fiának-lányának kell megvívni. Marad tehát a sunyizás, a kettős beszéd: magunk közt természetesen háborúban állunk Oroszországgal, de ha kérdezik, ott se voltunk. Európa politikusai nem terítik ki választópolgáraik elé a valós agendájukat. Ezért kell ennek az oroszok által kiszivárogtatott foszlányokból kiderülnie.

Természetesen igen fontos a német hadsereg kémelhárítási képességének mihamarabbi fejlesztése, meg fontos leküzdeni az orosz információs hadviselést is, ehhez kívánok e helyről flancos-glancos munkasikereket.

azért mi júniusban a választóurnák előtti csendes magányunkban elgondolkozhatunk azon, hogy mit kívánunk lépni akkor, ha Ukrajna kifogy ebből, abból, amabból, netalántán épp a harcképes emberanyagból.

Itt hívnám fel a figyelmet: az, hogy az oroszokkal ne lehetne tárgyalni, szemenszedett propagandahazugság. 2022 kora tavaszán közel volt a béke; Boris Johnson ukázán kívül semmin nem múlott, hogy nem írták alá. Aki ezt Gerhard Schröder német exkancellárnak nem hiszi el, mert oroszbérenc, higgye el Naftali Bennett izraeli exminiszterelnöknek; aki kettejüknek együtt sem hiszi el, az legalább a kedvenc ukrán kormánypártja frakcióvezetőjének, David Arahamijának higgye el.

De keménység van Európában, ha nem is Németország dolmányában dalmahodik. Tárgyalásos úton elérhetőnek tűnik az, hogy az orosz minimumtervnél, a katonailag semleges Ukrajnánál érdemben több ne teljesüljön; a biztonsági kérdés a területi kérdéstől ráadásul még egészen ügyesen külön is választható. Kell egy válasz arra, ami nyilvánvaló: hogy Ukrajna elért katonai teljesítőképességének határára. A felelős válasz erre a tárgyalás. A felelőtlen, esztelen válasz meg német rakéták és orosz hidak mentális összenyilazgatása.

Nyitókép: MICHAEL KAPPELER / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP