„Mentálisan felkészültem Brüsszelre, de a helyzet annál is sokkolóbb” – mindeközben drogbandák uralják a belga fővárost

„Már a belga király is aggódik a brüsszeli drogbandák miatt” – olvashattuk itt a napokban; lapozzuk hát fel a konkrét híreket, és lássuk, hogyan is telnek arrafelé a mindennapok egy-egy környéken.

Kezdjük Etterbeekkel, az uniós intézmények közvetlen közelében fekvő és ezért az eurokraták körében kedvelt kerülettel: a számos iskolát is kiszolgáló Merode metróállomáson az utóbbi hetekben egyre többen lőtték be magukat (és végezték szükségleteiket) az utasok (köztük diákok százainak) szeme láttára,

„A filozófia nem az, hogy eltávolítsuk az állomásról az ott lévő drogosokat. Ez nem is lenne lehetséges, sem emberileg, sem operatív szempontból” – mutatott rá az intézkedést elrendelő liberális polgármester, hozzátéve, hogy ezzel együtt neki kötelessége szavatolni valamiképpen a polgárok biztonságát.

A brüsszeli metróállomásokon a becslések szerint 700 drogfüggő él. Az Európai Bizottság székhelye melletti Schuman állomáson heroin, kokain és crack egyaránt kapható; a belvárosi botanikus kert megállójánál a De Standaard újságírója tucatnyi drogfüggőbe botlott, akik a mozgólépcsőn osztottak szét egymás között egy zacskó kokaint, vadul ordítozva. Egy megkérdezett utas elmondta: „Egy kis spanyolországi faluból érkeztem pár hónappal ezelőtt Brüsszelbe gyakornokként, és mentálisan felkészültem arra, hogy mi mindennel fogok találkozni, de azt nem gondoltam, hogy ennyire sokkoló lesz”. A fiatal lány ugyanakkor hozzátette:

Ugyanott gyanútlan turisták a bőröndjükkel a liftet gondolták volna használni, a liftajtóban azonban épp egy férfi és egy nő feküdt, cracket szívva. A nőről később az újságíró megtudta: Marokkóból érkezett, hét éve él Brüsszelben, és a testével fizet a kábítószerért – aznap délután például 15 eurót kapott a járdán nyújtott szolgáltatásáért, amiből egy szelet pizza és egy adag crack telt ki. A crack hatása pontosan addig tartott, amíg ezeket elmesélte; utána hirtelen agresszívvé vált. A Vöröskereszt munkatársa el is mondja:

Ennek megfelelően egy valamivel kijjebb eső állomáson a díler simán biciklizve halad a peronon az egyik ügyféltől a másikig – a közlekedési vállalat munkatársai csöndesen szemlélik az eseményeket.

Mindeközben Anderlecht Peterbos nevű szociális lakónegyedébe ma már a G4S biztonságtechnikai cég alkalmazottai sem lépnek be, mondván, „túl veszélyes”: a négyezres lakosságú negyedbe vezető utakon maszkos dílerek és olykor 10-11 éves felbérelt gyerekek ellenőrzik a belépőket, megvizsgálva akár telefonjukat vagy személyi igazolványukat is, emellett ellátva őket instrukciókkal, úgymint: „ha köpsz a zsaruknak, meghalsz”. A főleg kamaszokból és huszonévesekből álló rivális bandák fényes nappal is lődöznek; a bandavezér állítólag a börtönből igazgatja a szálakat, együttműködve marseille-i kollégáival.

pedig jól viselkednek: valahányszor kábítószer-rejtekhelyre bukkannak, kizárólag a dílereknek szólnak. Most egyelőre sikerült találni egy biztonsági céget, amely havi bő 70 ezer euróért (azaz 27,5 millió forintnak megfelelő összegért) vállalja, hogy éjjel-nappal állomásoztat valakit az épületben, védve a melósokat, ez azonban anyagilag nem tűnik fenntartható megoldásnak.

Februárban Brüsszel területén két hét alatt hétszer került sor droggal összefüggő lövöldözésekre, ami Brüsszel régió szocialista miniszterelnöke szerint a rivális bandák közötti, területfoglalási célú összetűzésekről szól, és „a világ minden pontján” előfordul. Egy vonatkozó stratégiát mindenesetre most elfogadtak; ennek része a legproblematikusabb környékek közbiztonságának és infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a magas kockázatú csoportok, köztük az okmányok nélküli és/vagy kiskorú (a bandák által sokszor ágyútölteléknek használt) migránsok körében folytatott prevenció.

Nyitókép: ROLF VENNENBERND / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP