Katonakorú polgárok tömegei vágyják, hogy Ursula és Věra rendelkezzen, erre jönnek az alkoholszagú, mosdatlan emberek, és belebeszélnek a nagyok dolgába

(Nyitókép: Olivier Hoslet/AFP)

Nyitott kapukat dönget a miniszterelnök. „Elfoglaljuk Brüsszelt” – mondja, mintha nem állna már ott állig felfegyverkezve „három és fél millió” Fidesz-szavazó, hogy könyörtelenül ellehetetlenítse a döntéshozatalt közel félmilliárd európai élet ügyében.

„nagyon egyenlőtlen, hogy 3 és fél millió Fidesz-szavazó blokkolja a 460 millió ember életéről szóló döntéseket biztonsági, külpolitikai kérdésekben”.

Hogy a számok hogyan jöttek ki, az nem egészen világos, de nem is feltétlenül érdekes; figyelemreméltóbb azon tézis legmagasabb uniós szintekre emelkedése, miszerint

„460 millió” ember várja epedve, hogy Jourováék (a 0 fő közvetlen választójukkal) döntést hozzanak az életéről, de jön az a maroknyi reakciós (köztük a 2022-ben a szavazófülke magányában valamiért mégiscsak Tóniékra szavazó és így az állítólagos három és fél milliónak bizonyosan részét képező Magyar Péterrel), és illetékes miniszterén keresztül konstruktívan tartózkodik az Európai Békekeretről szóló szavazásnál, kivonva magát az ukrajnai fegyverszállítás finanszírozása alól.

Katonakorú uniós polgárok tömegei vágyják, hogy Ursula és Věra rendelkezzen,

Az egy dolog, hogy ettől egyetlen más nemzet fiának sem kell lemondania a háború pénzeléséről, sőt, végszükség esetén valószínűleg bármely Fidesz-szavazó írásba adná, hogy az epiruszi nénik és a calabriai bácsik és utódaik kontójára annyi euró áramolhat Kijevbe, amennyit az Európai Bizottság alelnöke jónak lát; 

Egy elsősorban 7 uniós tagállamra kiterjedő decemberi felmérés szerint a megkérdezettek 21 százaléka tartja hatékonynak az Oroszország elleni szankciókat, 59 százalék nem; Franciaországban a szankciószkeptikusok többsége közel kétharmados.

Ukrajna uniós tagságát 40 százalék nem támogatja –

Arra a kérdésre, hogy „Támogassa-e az EU Ukrajnát fegyverek küldésével?”, EU-szerte átlagosan 55 százalék felelt igennel és 45 nemmel, az olló fokozatos zárulása mellett; a lengyelek a maguk 73 százalékával még mindig erősen felfelé húzzák az átlagot, míg az olaszoknál az igenek kisebbségben maradtak – ott 60 százalék nem küldene emberélet kioltására alkalmas eszközt.

Egy idén februárban közzétett másik felmérés keretében 12 tagállamban tették fel a kérdést, hogy támogassa-e Európa Ukrajnát az elfoglalt területeinek visszavételében, vagy inkább legyen azon, hogy Zelenszkijék béketárgyalásokat folytassanak. És mi lett az eredmény?

A béke mellett a magyarokon kívül a görögök és az olaszok is 50 százalék feletti arányban foglaltak állást, de a románok és az osztrákok se maradnak le sokkal mögöttük. A harcok folytatásának egyetlen vizsgált országban sincs többsége – még Lengyelországban is csupán 47 százalék mondott rá határozott igent.

Aligha ármánykodnak tehát a Fidesz szavazói a többiek ellenében; már csak azért se, mert a Magyarország esetében mért 64 százalékos békepárti álláspont már önmagában meghaladja a kormánypártok szavazótáborának méretét.

Ugyanezen felmérés szerint az európaiak egytizede véli úgy, hogy Ukrajna meg fogja nyerni a háborút; duplaannyian számítanak orosz győzelemre, 37 százalék pedig kompromisszumos rendezésre tippel. Ukrajna győzelmét csak a lengyelek és a portugálok tartják valószínűbbnek, de esetükben is csak 17 százalék számít ilyen forgatókönyvre – az értékekért és az átláthatóságért felelős uniós biztos pedig erre azt sérelmezi, hogy

Pár hete mérték meg külön Franciaországban: ott 37 százalék szerint kell Moszkvát leküzdendő ellenségnek tekinteni, 51 százalék viszont szükséges rosszként kezelné és egyezkedne vele; bő egytizedük pedig egyenesen azt akarná, hogy Emmanuel Macron szövetségesként tekintsen Oroszországra. A katonák küldésével Macron szimpatizánsainak is csupán szűk többsége értene egyet; a 68,4 milliós ország minden más pártjának szavazói 51 és 89 százalék közötti arányban ellenzik, hogy nyugati csapatok lépjenek Ukrajna földjére.

Ugyanakkor az Európai Bizottság mindenkit megnyugtat: „Cél, hogy a vétót megtartsák, de csak a létfontosságú esetekre. Például a tagállamok stratégiai nemzeti érdekeiről szóló döntésekre”. Nem pedig a „460 millió ember életéről” (é-le-té-ről) szóló csip-csup kül- és biztonságpolitikai kérdésekre.

***