Amerikai barátaink a „háborút követő nappal” vegzálnak minket

2024. március 22. 18:24

Nekik aztán voltak terveik. Afganisztánban, Irakban, Ukrajnában.

2024. március 22. 18:24
null
Robert C. Castel
Robert C. Castel
Facebook

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid

„Amerikai barátaink a »háborút követő nappal« vegzálnak minket. Nekik aztán voltak terveik. Afganisztánban, Irakban, Ukrajnában”.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lefty67
2024. március 23. 17:52
Igen Robi tudjuk mi is, akinek ilyen barátai vannak, minek ellenség?
Lajoss
2024. március 23. 07:51
Derék moszados srác ez a Robi…🤷‍♂️
Akitlosz
2024. március 22. 20:13
Ez cikk? Ergya.
Valodi
2024. március 22. 20:01
Faludy György Tanuld meg ezt a versemet - kivonat Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. Toronto, 1980
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!