Miközben több területen elvágta magát Németország a keleti importtól, az energiafordulat érdekében épp, hogy kínai és orosz importra van szüksége.
Németország az ukrajnai háború kezdete óta sok területen elvágta magát korábbi keleti importjától, különös tekintettel az orosz gázra, amely a német ipar egyik fő meghajtóereje volt az elmúlt évtizedekben. A berlini kormány számos területen támogatja az Oroszország elleni szankciókat, és a korábban teljesen nyitott német-kínai együttműködésbe is korlátokat hozna be.
A németek ugyanakkor nem tudnak teljes mértékben elszakadni a keleti importtól. Többek között éppen a zöld ideológia alapján meghirdetett
energiapolitikai fordulathoz (Energiewende) van szükségük arra, hogy Keletről hozzanak be nyersanyagokat az új infrastruktúra felépítéséhez.
Mint arról a Tagesschau ír, akár szélkerekekről, akár napelemekről vagy elektromos autókról van szó, Németországnak fém nyersanyagokra van szüksége az előre lépéshez, és ezeket a fémeket importálva tudják beszerezni. Mint a lap írja, 2023-ban a német áramszükséglet majdnem 60 százalékát „ökoáramból” fedezték, vagy a szél-, víz- és napenergiából, valamint biomasszából, és ez új rekordot jelent.
A fordulathoz azonban először nyersanyagokra, többek között ritkaföldfémekre van szükség, amiket többek között a szélkerekek turbináihoz, az elektromotorokhoz, a katalizátorokhoz, az elemekhez, akkumulátorokhoz és a LED-lámpákhoz is felhasználnak.
De, mint a Tagesschau írja: van itt egy probléma.
A ritkaföldfém-igény 89 százalékát Kínából importálja Németország,
ami extrém függőséget jelent egy érzékeny szektorban. Kína pedig nem fél használni a kereskedelmi fegyvert: 2010-ben egy időre leállították a ritkaföldfémek kivitelét, tavaly pedig a gallium és a germánium exportját függesztették fel, miközben Amerikával állt konfliktusban a mikrochipek terén.
Oroszország a másik hatalom, aminek Németország ki van téve: a palládium és a vanádium ugyanis onnan érkezik, és az elektronikától a fogorvoslásig, a mobiloktól az e-autókig mindenféle területen felhasználják őket. A palládium 42 százaléka érkezik globálisan Oroszországból; a vanádium 98 százaléka pedig Kínából, Oroszországból és Dél-Afrikából.
Németország most válaszút előtt áll a Tagesschau szerint: ahhoz ugyanis, hogy ezen függőségeit csökkentse Németország,
két dolgot tehet, hazai bányák nyitását és az újrafelhasználás erősítését.
Egyébként, mint a lap megjegyzi, épp tavaly Svédországban fedezték fel Európa legnagyobb ritkaföldfém-készletét, amihez még nem nyúltak hozzá. Lítium is van a Rajna völgyében Basel és Frankfurt közelében. Ennek kitermeléséhez viszont a német radikális környezetvédelmi hozzáállást kellene valószínűleg újragondolni.
Fotó: Mandiner archív
Az idei gyengélkedés után jövőre már elkezdődhet a gazdaság újbóli fellendülése. Az Equilor Befektetési Zrt. csütörtöki sajtóeseményén mutatták be a legfrissebb előrejelzéseket, amely fordulatot hozhat a hazai teljesítményben.
Kiemelkedő az oktatás színvonala és kedvező az üzleti környezet.
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
A tények makacs dolgok.
Kína után Indiát is elmarhatja magától az Európai Unió elvakult vezetése.
Hagyjuk a könnyezős történeteket arról, hogy csak a fenyegetések miatt volt nála, alkalmilag. Mindig hordta, mindig jogellenesen.
