Magyar kalandok a civilizáció bölcsőjében

Civilizációnk bölcsője és a magyar Indiana Jones – Hungarikumokkal a világ körül 7/5.

Írta: Kurucz Dániel
 

Koromsötétben érkeztünk meg az Anti-Libanon hegység lankái közt elterülő első szír-libanoni határátkelő ponthoz. Ebből ugyanis kilenc is van. Van amelyikben csak „borravalót” kell hagyni, de olyan is akad, ahol elbeszélgetnek velünk a terveinkről, álmainkról. Nagyjából két órával és egy kisebb család hétvége költésével később elérkeztünk a híres 4. ezred checkpointjához. Ők itt az elit, bár a borravalót ők sem vetik meg. Nem hiába nehéz napjainkban Szíriába újságíróként bejutni. 

Elkényelmesedő magyar fejjel szinte felfoghatatlan állapotok uralkodnak az egykor szebb napokat megélt Szíriában. Nem is annyira a 2011-18-ig tartó háború, hanem a ’19-ben bevezetett nyugati embargó miatt, amit csak tetéz, hogy az ország jelentős részét ma is megszállva tartják. A polgárháborút úgy-ahogy lezáró fegyverszünet tehát még rosszabbra fordította az itt élők sorsát.

Napi egyszer-kétszer van csupán pár órára áram, nincs benzin – van, aki egy hétig áll sorba érte –, és Libanont leszámítva semelyik szomszédos ország nem hajlandó az embargó miatt ételt-italt szállítani. Pedig Szíria önellátó is lehetne. Egyes vidékeit már a Biblia is megénekelte mint bőségesen termő területet, de ezek nagy része ma nincs szír kézben – különböző demokratikusnak álcázott ex-terrorszervezetek, valamint pár ország és a kurd militánsok tartják az ország felét megszállás alatt. Így fordulhat például elő, hogy hiába rendelkezik az ország a világ egyik legnagyobb szénhidrogénkincsével az Al-Jazīrah-nak hívott területen, a Tigris és az Eufrátesz folyók közt, azt ma például az USA segítségével a szíriai kurdok ellenőrzik.

Vannak itt orosz katonák is, akikkel össze-összefutni Homsz és Tartusz közt, épp, amerre a még az országban maradó keresztények 90%-a él, de a legszembetűnőbb az álruhás katonák, rendőrök jelenléte. Konkrétan a semmi közepén is találunk egy-egy rendet vigyázó őrt a sivatagban. Érezni a feszültséget, azt, hogy minden pillanatban figyel valaki. Igaz, Szíria sose volt a béke szigete, de fáj a szívünk, ha körbenézünk az emberiség civilizációjának bölcsőjében, pontosabban annak romjain.

„Az is érthető lenne, ha egy évtizednyi szenvedés után miután meglátnak egy hozzátok hasonló nyugati csapatot, megfordulnak, gorombák, akár meg is vernek, de ők nem. Ők szírek. Ők kedvesek, segítenek és mosolyognak rád. Az élethez való efféle hozzáállást évekig tanulmányozhatnák nyugaton, akkor se értenék meg.”

Erről mesél nekünk Major Balázs régész, arabista, két lábon járó hungarikum. Balázs neve összeforrott errefelé a daccal és a kitartással. Olyan is volt, aki csak „crazy hungarian”-ként emlékezett meg róla, hiszen amikor minden régészcsapat elhagyta Szíriát – legkésőbb 2012-ben –, a Pázmány Péter Régészettudományi Intézet vezetője és csapata maradt. 

és a rossz körülmények közt sem adta fel a munkát. De ne szaladjunk ennyire előre.

Egyelőre annak is örültünk, hogy megérkeztünk hajnalban egyben és épségben Damaszkuszba. A város fényeiből keveset láttunk. Ekkor esett le a tantusz, hogy az áramszünet nem valami mendemonda. Ahol mégis pislákol valami fény, az vagy led, vagy gyertya. Néhány helyen pedig generátorral oldják meg a problémát – bár az sem életbiztosítás a drága vagy fel sem lelhető benzin miatt.

Ahogy szeljük át a világ legrégebb óta lakott városát, és annak síita, szunnita, majd keresztény negyedét, egyszer csak megállunk egy shawarmás előtt. Itt ugyanis nem csak fényt, hanem a város egyik legjobb gasztrocsodáját találjuk meg hála kísérőknek. Mielőtt azonban újabb gasztroszünetre mennénk, közelítsük meg a hajnal kettő körül történteket emberi oldalukról.

Damaszkuszi gasztropercek

Sokat számít egy országban, milyen az első benyomás. Nos itt a 2022-es damaszkuszi bajuszverseny győztese azonnal kóstolóval kínált minket. Megkérdezték, honnan jöttünk. Üdvözöltek. Kifejezték jókívánságukat az ittlétünkkel kapcsolatban. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a húst vagdosó kolléga egy az egyben úgy nézett ki, mint egy dán erasmusos a vörös hajával, kék szemével.

Ezért is láthattok ennyi kék szemű, teljesen európai embert.”

Erről beszél nekünk Kassab Adonisz, aki nélkül nem juthattunk volna be az országba. Miután a török dürümmel kapcsolatos rémálmainkat feledtette a hiánygazdaság közepén is Bocuse d’Or életműdíjas shawarmás csapat, továbbálltunk a számunkra államilag kijelölt szállásra.

Kínában és Afganisztánban már volt ilyesmivel dolgunk. Ám ott csak és kizárólag 5 csillagos hoteleket jelöltek meg számunkra, itt szerencsére a „Hotel Sultant”. A damaszkuszi Keleti pályaudvartól egy köpésre az egyik szunnita negyedben állt a maga porosodott filmdíszlet hangulatával a szolid, de barátságos átmeneti otthonunk. Hajnal valahánykor a portás bácsi kitűnő angolsággal, teával és vízzel kínált minket, majd hozzátette, hogy nagyon sajnálja a körülményeket, de hát az embargó...

Nincs meg a forgatási engedély. 

Ez a hír jött a hat olívabogyó, macisajt és kifli társaságában eltöltött reggeli alatt. Tehát hiába minden, hiába a vízum, az utazás. Sőt, hiába vagyunk már Damaszkuszban, Szíria nem adja meg magát. Mit lehet tenni ilyenkor? Hiszen mint újságírók a szállodát se hagyhatjuk el, nem hogy az országot. Sakk-matt.

A 39 fokos damaszkuszi fogságban a szír minisztériumok zöld jelzését várva, hogy a forgatási engedélyünket is végre megkaphassuk a vízumunk mellé, igyekeztük hasznosan eltölteni az időt. 

Meglestük a boltokat, az ISIS és a kormánycsapatok lőállásait, a rakéta-becsapódások sebhelyeit az utcákon. Felkerestük a bibliai helyszíneket, Jézus egyetlen hitelesnek tartott ábrázolását, de még a régi zsidónegyedet is. Közben a bajszos kiváló angolsággal beszélő portás bácsi tartotta bennünk Adonisz mellett a lelket. 

„Ez a Közel-Kelet, srácok, itt így mennek a dolgok. Nyugi!”

Közel-kilét kelet, Beton.Hofi, ide kéne jönnöd klipet forgatni. Másfél nap várakozás után nem bírtunk a vérünkkel és komolyan felmerült bennünk, hogy tovább állunk máris Jordániába, de dühünket és tehetetlenségünket inkább gerillaforgatásba fojtottuk. Biztos figyeltek minket, de nem lett belőle baj. 

Tanulni járunk ide.

Belegondolni is nehéz, hogy a nyugati társadalmakkal ma mit tenne egy efféle polgárháború, vagy ahogy errefelé mondják, fegyveres külső puccskísérlet. Ahogy a nyolc évig tartó polgárháború romjait látjuk mindenfelé, elgondolkodunk, hogy milyen jó dolgunk is van Magyarországon. Még úgy is, hogy a háború csak Damaszkusz határáig tartott, látni egy-egy bombatalálatot, mélyedést a járdákban. Például a Tamás apostol kapujánál becsapódott rakéták egyenként legalább fél tucat ember életét vették el. 

és cigiznek, telefonálnak az emberek, átlépnek rajta, a sötét múlton. Ez másképp nem is mehetne. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne kísértené a damaszkusziakat a múlt. Sőt a mára láthatatlan sebek minimum egy generációt változtattak meg örökre. 

„Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra

Hazajön a fiad.”

Vajon az a sok-sok millió szír hazajön még egyszer? Visszatelepül? Vagy ők is részesei a világ nagy exodusainak, akiket kivetett a gyűlölet és a harag elegye a szülőföldjükről? 

„A legjobbjaink mentek el. Diplomások, akik az országot építették. Őket kifizeti meg nekünk valaha? Azon megy a vita nálatok, hogy ki mennyi „migránst” fogadjon be, pedig azon kéne mennie, hogyan jöhetnének vissza. Esetleg azon mennyit fizettek Szíriának? Fölneveltük, kitanítottuk a mieinket, majd jött ez az arab tavasz nevű rettenet és kezdhetjük elölről. Ha segíteni akartok, mondjátok el ezt Európában.”

Elmondtuk. 

Hungarikumokkal a világ körül 7. évad

5. rész: 2024. február 3. 10:40 TV2
 

Gyertek, fedezzük fel magyar lábnyomainkat és kincseinket, együtt szombaton, a TV2 képernyőjén. Addig pedig olvassátok el útinaplónkat az ötödik részről, melyhez ezt a számot ajánljuk hallgatásra: Syria (Original) (youtube.com) 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező újabb közel-keleti epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket TikTokon, Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!