Egyszerűen szólva az történik, hogy a huszonéves korosztályban balos nőknek kéne szót érteniük konzervatív férfiakkal.
„Minden kontinensen ideológiai szakadék nyílt a fiatal férfiak és nők között” – számol be a Financial Times a nagy erőkkel folytatott nemi egyenlősítés egyre látványosabb mellékhatásáról, egy stanfordi kutatóra hivatkozva. „A Z generációs fiúk és férfiak a boomerekhez képest nagyobb arányban tartják károsnak a feminizmust” – referál a Guardian egy friss brit felmérésről.
Míg az elmúlt évtizedekben az egyes nemeken belül nagyjából egyformán oszlottak meg a liberális és a konzervatív világnézetűek, napjainkban az Egyesült Államokban a 18 és 30 év közötti nők 30 százalékponttal nagyobb arányban liberálisok, mint férfi kortársaik.
Ez a szakadék mindössze hat év alatt jött létre” – mutat rá a Financial Times.
Amire még legyinthetnénk, mondván, ez legyen az amerikaiak baja, csakhogy ott a folytatás is: Németországban szintén 30 százalékpont a különbség az egyre konzervatívabb férfiak és az egyre progresszívabb nők között, az Egyesült Királyságban 25 százalékpont.
Lengyelországban a 18–21 éves férfiak közel fele szavazott a radikális jobboldali Konföderációra, míg az ugyanilyen korú nőknek csupán egyhatoda.
Dél-Koreában egyenesen 50 százalékpont körülire nőtt az ideológiai különbség (ami nemigen kecsegtet a jelenleg 0,72-es termékenységi ráta javulásával), de állítólag hasonló mintázatot követ Kína és Tunézia is – és ez a tátongó szakadék következetesen kizárólag a 30 év alattiaknál jelentkezik, de legalábbis a körükben jóval szélesebb, mint a 30 felettieknél.
Szakemberek szerint a kiváltó ok a #MeToo mozgalom lehetett, a zaklatások konkrét témájával kapcsolatos megosztottság azonban mára átfogóbb, masszív szekértáborokká nőtte ki magát: a fiatal nők az USA-tól Németországig messze balosabb álláspontot foglalnak el a bevándorlással és a faji igazságossággal kapcsolatban is.
A tendencia valami olyasmi, hogy a lányok és a nők masíroznak egyre inkább balra, míg a férfiak jellemzően maradnak ott, ahol vannak –
bár Németországban esetükben jobbra tolódás is megfigyelhető, amit a Spiegel által megkérdezett demokráciakutató (a CEU professzora) azzal magyaráz, hogy az elbizonytalanodott férfiak számára a „hagyományos családmodellt kínáló” jobboldal valamiféle biztonságot és státuszt nyújt, miközben a fiatal nők, különösen a magasan képzettek „többé nem akarnak visszamenni abba a letűnő világba”.
A Spiegel újságírójának azon kérdésére, hogy „miként lehetne visszahúzni az elsodródó férfiakat a csónakba” (amely csónaknak ezek szerint muszáj balfelé haladnia), a szakember a képzést, a képzést és a képzést tekinti megoldásnak, rámutatva ugyanakkor „a balliberális tábor kozmopolitái részéről” megmutatkozó intolerancia veszélyére is:
ha az ember megveti a hagyományos világképet, akkor ezzel az arroganciával pont ellehetetleníti az eszmecserét –
márpedig a CEU professzora szerint jogos, hogy ha egyre több szó esik például a szexuális kisebbségekről, és ha folyton tízszázaléknyi értelmiségi pörög a saját témáin, akkor egyre többen érzik úgy, hogy ők semmibe vannak véve.
Ezzel összhangban a washingtoni székhelyű Carnegie Endowment for International Peace agytröszt jobboldali elfogultsággal nem vádolható szakértője nemrégiben „Ha meg akarod védeni a demokráciát, segítsd a férfiakat” címmel mutatott rá annak veszélyére, ha a „demokratikus” erőknek nincs valamiféle pozitív víziójuk a maszkulinitásról.
Hogy ki fogják-e nőni a huszonévesek ezt a nemek közötti ideológiai szakadékot, azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények;
azt azonban többen gyanítják, hogy a közösségi média buborékképző hatása nem segíti elő a párválasztási korban lévő nők és férfiak egymáshoz való ideológiai közeledését.
(Nyitókép: CLAUDIO CRUZ / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Idén kellett rádöbbennem, hogy nagy valószínűséggel egyik szakdolgozatomban sem idéztem nembináris mulatt kutatót. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
A koncepció állítólag „furcsának tűnhet”, effélék nélkül azonban nincs „hatékony gyermekvédelem”. Nos, kicsit össze vagyunk zavarodva. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
Az uniós pénzből brüsszeli és strasbourgi munkára alkalmazott asszisztens mit keresett munkaidőben folyton Budapesten? Francesca Rivafinoli írása.
Bár nyílvesszők záporoztak volna körülöttünk, nem pedig az egymilliós fizetések, például Tarr Zoltáné! Francesca Rivafinoli írása.
Adatvezéreltséget szorgalmaz Lannert Judit, nagyon helyesen – lássuk is az adatokat! Francesca Rivafinoli írása.
Igen, most. Íme Európa vezető országának kormánypártja, a világ egyik legrégebbi politikai tömörülése és annak kongresszusa. Francesca Rivafinoli írása.
Végleg kilép a pártból.
Hányinger.
Szondi Vanda szerint egy hivatalos látogatás programja folyamatosan változik.
Megszűnt a magyar gazdák piaci helyzetét védő importtilalom, bár ezt Magyar Péterék nem verték nagy dobra.
