„Ma két nagy szemlélet küzd egymással, vagy inkább egymás ellen, elkeseredett harcot a nyugati civilizáció jövőjéért. Az egyik, a klasszikus alkotmányos nemzeti demokrácia, amelyben egy történelmi, kulturális, és nyelvi kötelékek mentén meghatározott népcsoport választások útján jelöli ki vezetőit. A második pedig egy transznacionális, nemzetek feletti erő. Ez utóbbi nem hisz a nyelvi, történelmi, földrajzi kötelékek mentén kialakult közösségekben, ezeket egy globális, egyesült identitással és lojalitással akarja helyettesíteni.
Nem hisz továbbá a választásokban, és az ez úton megválasztott alkotmányos képviseletben sem. Ezt, egy a saját ideológiai célkitűzéseihez lojális hierarchiával akarja felváltani, amelynek a küldetése nem az, hogy engedelmeskedjen a többség akaratának, hanem hogy átnevelje azt a saját érdekeinek engedelmeskedő, azt kiszolgáló tömegre.