A franciák, a németek és a hollandok után a napokban a spanyol gazdák is utcára vonultak. Most, amikor már a megélhetésük a tét, ébredeznek. Jobb későn, mint soha. Ráadásul nemcsak a versenyelőnybe hozott ukrán gabona veszélyezteti őket, hanem Brüsszel sötétzöld „reformjai”, ideológiai ámokfutása. Például a Green Deal, a zöldmegállapodás, amelyre Von der Leyen oly büszke, sőt élete fő művének tekinti. Eszerint a gazdáknak folyamatosan csökkenteniük kell a növényvédő szerek, a vegyszeres műtrágya mennyiségét, a haszonállatoknak adagolt antibiotikumot. Ami önmagában talán értelmezhető lenne, ha egyidejűleg Brüsszel nem engedné be az uniós piacra azokat, akik mindezt nem tartják be. Ám nemcsak beengedi, hanem vörös szőnyeget terít eléjük. Az ukrán gabona útjába álló tagállamokat pedig zsarolja, a létükért küzdő, elkeseredett gazdákat nácizza. Közben az üzemanyagra, különösen a dízelre kirótt adókat szakadatlanul emelik, márpedig a mezőgazdasági gépek zöme dízellel megy.
Ahogy más levegőt vesz, Brüsszel úgy árulja el azokat, akiket képviselnie kellene. Nem az európaiakat szolgálják. Ha jobban belegondolunk: valójában nem az a legrosszabb forgatókönyv, hogy Brüsszel egy (negyedik) Európai Birodalmat épít. Létezik rosszabb annál, mint egy békés, saját érdekeit védő, de a tagállamok alapvető érdekeit és jogait figyelembe vevő, önálló hadsereggel rendelkező, független külpolitikát folytató, erősödő birodalom. (Már ameddig – szokás szerint – nem ront neki a Keletnek élettérfoglalás címén.)
A legrosszabb forgatókönyv az, ami most a szemünk előtt bontakozik ki. A globalisták itt nem egy birodalmat építenek, hanem egy rabláncra fűzött kolóniaegyüttest. Egy minden önállóságától megfosztott gyarmati klientúraszövetséget, amely nem önmagát fejleszti és erősíti, nem az itteni embereket védi és szolgálja.
Létének egyedüli célja: kiszolgálni a tengerentúli gazdit.
A madzag túlvégén a Nulandok, Bidenek, Sorosok integetnek, mint anno május elsején Kádárék a tribünről.