A kormányzó baloldali és liberális pártok leszerepeltek, az ellenzék erősödött – nagy kérdés, hogy az AfD képes lesz-e kitörni a karanténból.
Az új év első napján bombaként robbant a Civey közvéleménykutató cég legfrissebb mérése, miszerint a keletnémet Szászországban már 37 százalékon áll a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) formáció, a miniszterelnököt adó Kereszténydemokrata Unió (CDU) pedig 33 százalékkal a második. Még nagyobb meglepetést keltett, hogy sem a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD), sem a Szabad Demokrata Párt (FDP) nem jutna be a szászországi parlamentbe, a tartományi választás egyébként ősszel lesz. A helyi viszonyokat tükröző kutatás rámutat a német politikai helyzetre. Úgy fest, hogy a balliberális–zöld szövetségi kormány elvesztette az emberek bizalmát: decemberben 82 százalék úgy nyilatkozott, hogy elégedetlen a szociáldemokrata Olaf Scholz vezette kabinet munkájával.
Az SPD, a Zöldek és az FDP alkotta, 2021 őszén hatalomra kerülő jelzőlámpakormány a CDU-s Angela Merkel tizenhat évi kancellársága után nagy becsvággyal vágott neki a közös munkának, magát a haladás koalíciójaként meghatározva. A programon egy teljes baloldali agenda állt, minden velejárójával. A modernizáció jegyében nemcsak a vélt vagy valós társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló Merkel politikáját viszik tovább teljes meggyőződéssel, főleg gender-, bevándorlás- és energiakérdésekben, de mindenáron egy sokkal radikálisabb, dogmatikus baloldali identitáspolitikát igyekeznek megvalósítani. Tudni kell, hogy Merkel a zöld- és baloldali szavazók körében mindig népszerűbb volt, mint a konzervatív szavazóbázison belül. Most a baloldali ideológia teljes mértékben átgázol a németek életén, ők pedig egyre inkább elfordulnak a kormány és az azt alkotó pártok radikális ötleteitől és politikai megvalósításuktól.
Az önrendelkezési törvény akár 14 éves gyerekeknek is elérhetővé teszi a nemváltoztatás intézményét”
Mindenekelőtt a merkeli örökséget elszántan továbbvinni akaró Zöldek világképe, társadalompolitikája dominálja a kormányzat jelentős döntéseit. Azonban olyan utópikus képet szándékozik valóra váltani a párt, ami minden korábbi elképzelést megszégyenít. Ez megjelenik a társadalom-, az identitás-, a gazdaság- és az Európa-politikában is. Ráadásul ez a tempó és vehemencia eddig ismeretlen volt a német közéletben. A társadalompolitikában a „teljes modernizáció” jegyében beadták az önrendelkezési törvény tervezetét, amely akár 14 éves gyerekeknek is elérhetővé teszi a nemváltoztatás intézményét – bemondásra, akár szülői tiltakozás ellenére is. Néhány éve egyes hivatalos dokumentumokban a nő és a férfi megnevezés mellett kipontozott variáns is áll, s mindenki maga döntheti el, hogy milyen neműnek vagy akármi másnak érzi magát. Már tavaly óta legális az abortusz reklámozása, de például a cigarettareklám be van tiltva, szintúgy az üzletek vasárnapi nyitvatartása. Most napvilágot láttak olyan zöldelképzelések is, hogy teljesen legalizálni kell a terhesség megszakítását. A könnyű drogokat április 1-jétől hivatalosan lehet fogyasztani havi 50 gramm mennyiségig. A woke mozgalmak hódítását, a gendernyelvezet és a genderőrület térfoglalását a Zöldek teljes mértékben támogatja.
A strukturális okok miatt gyengélkedő gazdaság helyzetét számos lépés tovább nehezíti. A német cégek amellett, hogy magas adóktól és a mindent behálózó bürokráciától szenvednek, Európában az egyik legnagyobb árat kénytelenek fizetni az elhibázott energiapolitika miatt. Az atomerőműveket ideológiai alapon 2023. április 15-éig mind bezárták, az orosz energiahordozók behozatala leállt, így maradt a drága amerikai, holland és norvég gáz, illetve a klímasemlegességre fittyet hányó szénerőművek. A megújuló energiaforrások kiépítése lassabban halad a tervezettnél. A január 1-jétől hatályos épületenergetikai törvény előírja, hogy az új építésű ingatlanok fűtését 65 százalékban megújulókkal kell megoldani, ami extra terhet ró a háztartásokra és a cégekre.
A német cégek Európában ez egyik legmagasabb árat kénytelenek fizetni az elhibázott energiapolitika miatt”
Januártól az inflációkövető lakossági juttatások az egekbe szöktek: nemcsak nagyobb mértékben emelkedtek, mint a bérek, hanem a gyerekeseknél gyakorta magasabb összeget adnak ki, mint ha dolgoznának a szülők. Ráadásul a juttatást igénybe vevők 62 százaléka migráns, ami feszültséget okoz. Kisebb cégek panaszkodnak, hogy nem találnak munkatársakat, hiszen matematikailag már nem éri meg dolgozni.
A fiskális politika sem alakul jól: az egykor büszke Németország 2024 elején elfogadott büdzsé nélkül áll, hiszen az alkotmánybíróság elkaszált egy tervezetet, amelyben trükkösen át akartak címkézni 60 milliárd eurót. A felelőtlen költés egyébként a kormány első percétől jellemző, elég az új adósságokra, az ukrajnai háborús kiadásokra, a szociális juttatásokra és a migráció finanszírozására gondolni.
Németország utóbbi évei a lassú, de folyamatos lejtmenetről szóltak. A németek a görög mentőcsomagok révén megtanulták, hogy igenis van ingyenebéd, az országuk mindig mindent kifizet, ezért nem is nagyon van következménye a felelőtlen gazdálkodásnak. Később az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja arra is rámutatott, hogy igenis lesz európai adósságunió, mindez német javaslatra, egy CDU vezette kormány alatt. A 2015-ben berobbanó migrációs problémákat a társadalom még ki sem heverte, jöttek az újabb bevándorlási hullámok, egyre intenzívebben. A világjárvány és az energiaválság pedig beütötte az utolsó szöget az eddigi német modell koporsójába. Az a koronavírus-válság, amely hazánkban évekkel korábban lefutott, a német társadalomra még ma is hatással van: sokáig tartott a kilábalás, nőtt a társadalmi feszültség, a gyanakvás, a félelem, a denunciációs hajlam az oltatlanok diszkriminálására.
Az elégedetlenség napjai
Hétfőn a gazdák kezdtek nagyszabású tiltakozásba traktoros felvonulásokkal és útzárakkal, szerdától pedig a mozdonyvezetők sztrájkjára készült Németország. Eközben az AfD folyamatosan erősödik az elégedetlen szavazók megszólításával.
Mind a három válság a társadalom szegényebb rétegeit érintette mélyen. A kisebb jövedelműek szenvedik meg jobban a migrációt, hiszen a bevándorlók az olcsóbb lakásokat engedhetik meg magunknak, a rosszabb negyedekbe költöznek, s nagymértékben igénybe veszik a közszolgáltatásokat és a szociális juttatásokat. Mindebből a jobb körülmények között élők csak keveset vesznek észre. Így volt ez a covidjárvány okozta kihívásokkal is, hiszen a szegényebbek, a rosszabb fizetésűek kevésbé tudtak távmunkában dolgozni, nekik be kellett járniuk, a gyerekeik pedig felügyelet nélkül maradtak. Az energiaválságban hasonló a helyzet. Ezekből a krízisekből nem tudott kijönni Németország: a társadalmi elégedetlenség növekedése abban is megmutatkozik, hogy az emberek kétharmada szerint az állam nem tudja ellátni a közfeladatait.
Január eleji adatok szerint a CDU 33 százalékon áll, a három kormánypárt együtt ugyanennyi választópolgárt tudhat maga mögött, az AfD-t 23 százalékra mérték, a többi párt pedig nem rúg labdába. Ilyen helyzet még nem volt Németországban: a tavalyi tartományi választásokon nagyot bukott mind a három kormánypárt, a németek többsége előre hozott választást akar, és nem is hiszi, hogy a kormány kihúzza a ciklus 2025. szeptemberi végéig.
A felelőtlen költés a kormány első percétől jellemző”
Nagy a tét, hiszen 2024-ben Brandenburgban, Szászországban és Türingiában tartományi választás lesz, s mindenhol messze az Alternatíva Németországért áll az első helyen. Nem zárható ki, hogy abszolút többséget szerez, s ősztől AfD-s miniszterelnökök lesznek. Ma már a németek többsége ebből indul ki. A mérésekben erősödő CDU nagy dilemmában van. Korábban kategorikusan kizárta, hogy bármilyen módon közösködjön az AfD-vel, a szavazói egy része – főleg keleten – ezt várja tőle. Annyira, hogy kész az AfD-re szavazni, hogy kikényszerítse a szervezet kitörését a politikai karanténból. A többi politikai erő nemcsak szisztematikusan elzárkózik az együttműködéstől, és kiközösíti az AfD-t, hanem már a pártalapítványnak járó állami dotációt is megvonja tőle, törvényben rögzítve. Mindez erősíti az Alternatíva Németországért rendszerellenes jellegét, egyben mártírszerepbe taszítja a pártot. A migráció témájában erőteljesen politizál a szervezet, és a választók szemében hitelesen tud fellépni, bár még mindig erősen heterogén: mérsékelt és szélsőjobbos emberek is megférnek a sorai között.
A Merkel-kormányok elhibázott döntései csak segítették az AfD-t. A jelzőlámpa-koalíció katasztrofális egyenlege, a migráció erősödése, az általa keltett problémák markáns megjelenése, a társadalmi törésvonalak okozta csalódottság, elégedetlenség, frusztráció az ellenzéknek kedvez – nagyobb mértékben az AfD-nek, mint a CDU-nak. Utóbbi ráadásul hármas válságban van a viszonylag szép közvélemény-kutatási számok ellenére. Egyrészt minden tartományban, ahol kormányoznak a kereszténydemokraták, a baloldallal vannak koalícióban. Másrészt tartalmilag minden rossz döntés mögött – legyen szó a migrációról vagy az energiapolitikáról – Angela Merkel húzódik meg. Harmadrészt pedig a vezetőség Friedrich Merz pártelnök és Carsten Linnemann főtitkár kivételével azokból az emberekből áll, akik támogatták a merkeli kurzust. A CDU így jó szereplés esetén is „csak a pestis és a kolera között dönthet”, azaz a Zöldekkel vagy az SPD-vel kormányozhat. Azzal ugyanis alig lehet kalkulálni, hogy szövetségi szinten kormányt alkotna az AfD-vel. Igazán szorított helyzetben ősszel lesz, ha több jobboldali kormány alakul Kelet-Németországban, de az csak az AfD-vel lehetséges. Mindez persze akkor nem számítana, ha az Alternatíva Németországért egyedül tudna kormányozni Brandenburgban, Szászországban vagy Türingiában. Akkor törne ki aztán az igazi palotaforradalom, de ettől egyelőre messze vagyunk.
Wir schaffen das?
A migráció 2024-ben is Németország legvitatottabb témája marad. A múlt évben az utolsó hónapig 325 ezer menedékkérő érkezett, nem számítva az ukránokat. A migráció okozta szociális, lakhatási, oktatási, közbiztonsági és társadalmi problémák jelentősen növelték a társadalmi frusztrációt és elégedetlenséget. A kormány látszatintézkedésekbe kezdett, valódi megoldási javaslatokkal továbbra sem állt elő. Az egyetlen ötlete, hogy a kitoloncolások évi néhány ezres számát nagyjából hatszázzal megnövelné. A kormány a mai napig juttat pénzt a Földközi-tengeren migránsokat illegálisan Európába fuvarozó „életmentő” hajóknak – Olaszországgal konfliktust vállalva –, ezzel is serkentve a bevándorlást. Az új állampolgársági törvény ráadásul öt-, sőt egyes esetekben már háromévnyi németországi tartózkodás esetén állampolgársággal jutalmazza a bármilyen jogcímmel és módon az országba érkezőket, egyes számítások szerint több millió embert. Ezekkel és a lakossági juttatások vonzó lehetőségeivel még inkább bevándorlóországgá akarják változtatni Németországot – ami a Zöldek szerint jó és kívánatos. De ma már a németek 70 százaléka elutasítja a migrációt, emiatt futott fel az AfD, s vesztettek bizalmat Scholzék.
A szerző a Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója.
Nyitóképen: Olaf Scholz kancellár a zöldpárti Robert Habeckkel és Annalena Baerbockkal. Nem áll jól a szénájuk. Fotó: AFP / Bernd Von Jutrczenka / Dpa
Kalifátus létrehozását is követelték szombaton azon a hamburgi tüntetésen, amelyen ezren vettek részt. Olaf Scholz német kancellár szerint „következményekkel” kell számolni.
Jan Lipavskýt a magyar-cseh kapcsolatokról, a V4-ről és Ukrajnáról is kérdeztük.
Talán most utoljára németül.
Ahogy közelegnek a választások, ismét a második legnépszerűbb párt betiltását követelik Németországban.
Az európai választások közeledtével egyre több kémhistóriáról olvasni a környező országokban. Nem is akármilyenekről! Veress Csongor Balázs írása.
Egyelőre nem ismert a gyilkosságok indítéka.
Az államtitkár szerint az „Egység a sokféleségben szlogen ma már sehol sincs”.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
