Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A válasz az ilyen határozatokban megszokott: attól függ.
A fasizmust idéző karlendítéses köszöntés csak abban az esetben számít bűncselekménynek, ha fennáll az egykori, feloszlatott olasz fasiszta párt újjászerveződésének veszélye – így foglalt állást az olasz legfelsőbb bíróság az olasz szélsőjobboldali csoportok találkozóin, megemlékezésein országszerte használt köszöntési formáról. Az állásfoglalást,
amelynek indoklását később teszik közzé, ellentmondóan értelmezik jogászok és politikusok is.
A legfelsőbb bírói testület, a Semmítőszék elismerte, hogy a magasba lendített karral végzett köszöntés, amelyet olaszul római köszöntésnek is neveznek az ókorra és a Benito Mussolini alatti történelmi korszakra utalva, a „feloszlatott olasz fasiszta párt gesztusait” idézi. Ezzel egy időben a jogi fórum kiemelte, hogy a mozdulat csak akkor számít bűncselekménynek, ha magában hordozza a „fasiszta párt újraszervezésének veszélyét”.
A bíróságnak kilencven napon belül kell közölnie indoklását. Jogi szakértők értelmezése szerint a Semmítőszék kimondta, hogy a karlendítés önmagában nem bűncselekmény – kivéve, ha a gesztus esetében konkrétan bizonyítható az egykori fasiszta párt újjászervezésének veszélye, utóbbi pedig egy megemlékezés esetében nem áll fenn.
A harmadfokú bíróság egy 2016-os ügyben határozott, amikor Milánóban egy szélsőjobboldali megemlékezés résztvevői magasba lendített karral tisztelegtek Sergio Ramelli és Carlo Pedenovi emléke előtt. A két fiatal a hetvenes évek közepén a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali ifjúsági szervezetek összecsapásaiban veszítette életét. A milánói megemlékezésen történt karlendítésért nyolc személy ellen indult vádemelés: első fokon felmentették, másodfokon elítélték őket.
A Semmítőszék mostani határozata értelmében újabb fellebbezési eljáráshoz van joguk.
A legfelsőbb bíróság elvetette az államügyész felvetését, miszerint a karlendítéses köszöntés a közrendet veszélyezteti, és az 1993-as, úgynevezett Mancini-törvénycsomagot kell alkalmazni, amely bűncselekménynek tartja a gyűlölet- és erőszakkeltést, diszkriminációt, valamint faji, etnikai, vallási vagy nemzeti erőszakra irányuló kijelentéseket, tetteket, jelszavakat és gesztusokat. A Semmítőszék szerint az 1952-es úgynevezett Scelba-törvényt kell alkalmazni. Az ügynek aktualitást ad, hogy Rómában január 7-én karlendítéssel emlékeztek meg az egykori szélsőjobboldali Ifjúsági Front három tagjáról, aki 1978-ban szintén szélsőbaloldali fegyveres támadásban halt meg az Acca Larentia utcában. A megemlékezést minden évben megtartják: az idén mintegy ezren sorakoztak fel, köztük a római labdarúgócsapatok szélsőséges szurkolói táborainak tagjai.
Az ügyészség öt személy ellen emelt vádat a fasizmus éltetése címén.
A Semmítőszék döntését az elsők között Ignazio La Russa, a felsőház elnöke, a jobboldali Olasz Testvérek (FdI) politikusa kommentálta. La Russa, aki a hetvenes években az Ifjúsági Front vezetője volt, „érdeklődéssel várta a Semmítőszék állásfoglalását, amelyet tiszteletben tart, itt volt az ideje tisztázni az ügyet” – közölték szenátusi források. La Russa a 2016-os milánói megemlékezés vádlottjainak egyik ügyvédje volt.
A szélsőjobboldali megemlékezéseket szervező Casapound mozgalom történelmi győzelemnek tartja a bírói testület véleményét, amely „mindenki mást elhallgattat”. „Továbbra is karlendítéssel fogunk köszönteni” – hangoztatta a Casapound. Az Anpi olasz partizánszövetség alelnöke, Emilio Ricci értelmezése szerint a Semmítőszék leszögezte, hogy az egyéni vagy csoportos találkozókon használt gesztusok és rituálék esetében fennáll a lehetőség, hogy a fasiszta párt újjászervezését szolgálják.
(MTI)
Nyitókép: képernyőmentés