A közel-keleti térségben viszont most új hidegháború zajlik, az egyik oldalon „egy korrupt, inkompetens és üres birodalommal”, azaz a nyolcvanas évek Szovjetuniójához hasonlatos Iráni Iszlám Köztársasággal, a másik oldalon pedig „egy virágzó, szabad és erős demokráciával”, vagyis Izraellel és szövetségeseivel, kvázi az Egyesült Államok korabeli szerepében.
Ezért, írja, amikor 2021 júniusában izraeli miniszterelnök lett, úgy döntött, változtat, és arra utasította a titkosszolgálati vezetőket, hogy ne a Hezbollahhal és a Hamásszal való helyi összecsapásokban forgácsolják szét az erőket, hanem Irán minél jobban való meggyengítésére törekedjenek. Ennek szerinte számos módja van: a belső ellenzék megszilárdítása, az internet folyamatosságának biztosítása a rezsim elleni lázadások idején, Irán ellenségeinek megerősítése, a szankciók és a gazdasági nyomás növelése.
„De Izrael ezt nem tudja egyedül megtenni, és nem is szabad neki egyedül megtennie.
Az Irán elleni harc élére az USA-nak kell állnia,
amihez nem kell háború, ahogyan a Szovjetunió a Szovjetunió sem külső nyomásra omlott össze, hanem a belső rothadás miatt.”