Terjeszkedő Kína, felemelkedő India – a világ 2023-ban

Demkó Attila (MCC) Mandiner hetilapban megjelent évértékelő írásának újabb fejezete
 

Ha a 2023-ban is erősödő nagy trendeket nézzük, az látszik, hogy inkább befelé mentünk a válságok sorába, mint kifelé belőlük. A háborúk mellett láttunk elképesztő természeti katasztrófákat. A líbiai árvíztragédiát együtt okozta az infrastruktúrának a 2011-es nyugati beavatkozás és a gyakorlatilag máig tartó polgárháború miatti elhanyagolása és a Mediterráneum keleti felét sújtó óriási vihar. A klímaváltozás számos jelét tapasztalhattuk az Amazonas-medencétől Görögországig, és mivel minden mindennel összefügg, ezek is hatással voltak világunk biztonságára. Az enyhe tél viszont segített az Európai Unió országainak átvészelni az orosz gázról való részleges leválást, az őszünk pedig rekordmeleg volt, ami megkönnyítette a 2023–2024-es télre való felkészülést. A szerencse azonban nem stratégia, és a nem is tart örökké.

Jó hír, hogy sem az izraeli–palesztin, sem az orosz–ukrán háború nem eszkalálódott. 

Ez a patthelyzetek éve volt, senki nem merte borítani a sakktáblát, mindenki kivárt – okkal.

2024-ben több mint hetven választás lesz, a bolygó lakosságának nagyobbik fele, 4,2 milliárd ember járul urnák elé. Választ az USA és az Egyesült Királyság, választ Oroszország és Tajvan, választ India és az Európai Unió is. Az utóbbi választásnak, bármit képzelnek is magukról az Európai Parlamentben, nem lesznek globális konzekvenciái – igaz, az EU jövője szempontjából fontos. Az amerikai elnökválasztás viszont mindenkire hatással lesz. Vár Peking, vár Moszkva, mert annak fényében fog továbblépni, hogyan dönt az amerikai nép.

A Nyugat helyzete és az ukrajnai háború állása után most a keleti nagyhatalmakról ejtünk szót!

Kína és India csendes térnyerése

A nevető harmadik szerepében két nagyhatalom áll. Sőt, az egyik szuperhatalom. 

 Márciusban Peking hozta össze Iránt és Szaúd-Arábiát, csapást mérve Washington presztízsére a Perzsa-öbölben. Kína már egy ideje a szaúdiak legnagyobb vevője, megelőzve Dél-Koreát és Japánt. A 21 százalékos részesedés a szaúdi olajból önmagában nem érdemelne ekkora befolyást, de Rijád láthatóan ráunt az amerikai kioktatásra, és olyan új partnert keres, amely érdemi hatással tud lenni Iránra – mert az amerikai szankciók nem jutottak sokra. 

Nos, Irán esetében Kína a kitermelt olaj 91 százalékát vásárolja meg. Ez 2011-ben csupán 26 százalék volt, hihetetlen a növekedés. 2023-ban a kínai érdekek nyugtatólag hatottak a Hamasz izraeli támadása után kialakult feszült helyzetben. Ha van ugyanis ország, amelynek nem érdeke, hogy a Hormuzi-szorosban is elszabaduljanak az indulatok, az Kína, hiszen onnan szerzi importált olajának jelentős részét.

Amennyiben a katonai együttműködést nézzük, Irán fő partnere Oroszország. De az igazi nehézsúlyú a kialakulni látszó hármasban mindenképpen Kína. 

Oroszország és Irán agresszív és kockázatvállaló. Nem formális szövetség ez, nem is a bizalom a kötőanyag a Keleten, hanem a Nyugattal szembeni ellenérzés. 

Kína persze nem problémák nélküli ország. Gazdasági növekedése 2023-ban nem lesz túl erős. Az 5,2 százalék a korábbi évek fényében szinte sokkoló. De a brit –0,6, a német 0,1 vagy az amerikai 1,4 százalék még kevésbé acélos. A magához képest igencsak gyengélkedő Kína egyértelműen közelebb került az USA-hoz 2023-ban.

Az indiai gazdaság 6,1 százalékos bővülése sem égrengető, de nem szabad lebecsülni azt a magabiztosságot, amit most Újdelhi szerez. Érzi, hogy fontos lett a többi nagynak, és ezt ki is használja. Peking és Újdelhi olcsóbban juthat hozzá az orosz ásványkincsekhez, amíg a szankciók tartanak. Oroszország Kínából sok mindent tud vásárolni, Indiában viszont az olajért kapott rúpiával nem tud mit kezdeni. De még így is eladta az olajat 2023-ban, amit finomítva az indiai cégek hatalmas nyereséggel adtak tovább. 

2023-ban már nem lehetett megkerülni Indiát – sem megsérteni. Ezt tanulta meg a maga kárán Kanada, amikor egy állítólag az indiai titkosszolgálat által ott elkövetett gyilkosságot a nyilvánosság szintjére emelt. Az indiai szolgálatok, akárcsak a kínaiak, már régóta beszivárogtak a Nyugat országaiba, ez nem új dolog, és néha túllépnek bizonyos határokat. Újdelhi, ha igazak a vádak, megtette, amit a többi nagy is tesz – az oroszok és az amerikaiak biztosan. Kanada viszont megpróbált „jó ember” lenni. Nos, 41 diplomatával és jó pár gazdasági lehetőséggel lett szegényebb – meg azzal az illúzióval, hogy angolszász szövetségesei majd kiállnak mellette. 

Nem tették, mert a mai Indiával szembemenni nem kifizetődő.

Folytatjuk!
 

Nyitóképen: Narendra Modi indiai kormányfő a világhatalmak vezetőivel az indiai G20 csúcson ősszel (fotó: PIB / AFP)