Magyarország kivételével mintha abba az illúzióba ringatná magát az Unió, hogy az illegális bevándorlás globális kihívása eloszlott.
Karácsony az ünnep szentsége mellett az új kezdet lehetősége. Ajtó mögé rekesztjük a mögöttünk háborgó időt, és új fejezetet tárunk ki személyes életünkben és közösségi szinten is.
Eme időszak a számvetésre és az előretekintésre, az értékelésre és az új cselekvési tervek megalkotására teremtetett. E munkát társadalmi-globális dimenzióban is el kell végezni, és ehhez szeretnék én is néhány ecsetvonással hozzájárulni.
Ha az évünket meghatározó geopolitikai folyamatokat vizsgáljuk, azok kizárólag hazánk viszonylatában értelmezhetők.
A magyarság sorskérdései a történelem folyamán mindig szorosan összefüggtek Európa sorskérdéseivel,
és e kitettség az uniós csatlakozással sokszorosára nőtt.
Jelenleg pedig e keretek szorításában Magyarországnak is szembe kell néznie a brüsszeli adminisztrációt fenyegető kihívásokkal.
Ha félretesszük az Unió által egy politikai játszma keretében visszatartott eurómilliárdokat, és csak a külső geopolitikai jelenségekre fókuszálunk, akkor is lesz miért aggódnunk 2024-ben. Vagy másképp: van mivel szembenéznünk és cselekednünk.
Az utóbbi időszakot meghatározó járványhelyzet és az egész kontinenst sújtó recesszió eleve nehéz alapállást jelent, amire másfél éve rárakódott az orosz-ukrán háború terhe. Hamar világossá vált, hogy
e világpolitikai konfliktusban az egyetlen vállalható álláspont a békepártiság,
amivel a hivatalos brüsszeli narratíva (a negyedsikerű szankciós politika tapasztalatai ellenére) továbbra is szembegyalogol.
Ukrajna uniós tagságáról zajlanak olyan diskurzusok, amiknek jelenleg semmifélre realitásuk nincs. Mindeközben az elmúlt nyolc évünket meghatározó migrációs krízis sem múlt el, sőt, Magyarország kivételével mintha abba az illúzióba ringatná magát az Unió, hogy az illegális bevándorlás globális kihívása eloszlott.
A szakértőknek átadva a szót, az MCC Migrációkutató Intézetének főigazgatója, Dezső Tamás legfrissebb helyzetértékelésében így összegez: „A »Nyugat« jelenlegi formájának, értékrendjének fenntartása szempontjából életveszélyes a migrációs politika fenntartása, mert az olyan belső folyamatokat indít el a »nyugati« világban, amely a befogadás progresszív filozófiája oltárán kénytelen kelletlen, de feláldozza a »Nyugat« eddigi alapértékeit.”
Szavainak külön súlyt adnak a déli határainknál tapasztalható állapotok.
Személyes „élmény”, hogy a határközeli Horgos az embercsempészek és a térségben kószáló, gyakran felfegyverzett bevándorlók miatt élhetetlenné vált. E helyzetkép pedig aláhúzza azt a régi igazságot, hogy a migrációs krízist nem Európa határain belül, hanem a kibocsátó országokban és az Észak-Afrikai, Közel-Keleti tranzitzónában kell kezelni.
E jelenségek és az izraeli-palesztin háború európai hullámai (palesztinbarát tüntetések, forrongások, merényletek) józanságra intenek 2024-re tekintve. Ha ugyanis a migrációs félrenézés politikája folytatódik, Európa szép lassan erodálja amúgy sem biztató jövőjét.
(Nyitókép: MTI/AP/Eric Gay)
Ezt is ajánljuk a témában
Nem tartják meg óráikat a tanárok. Hogy miért? Mert egész egyszerűen féltik az életüket. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Ezt is ajánljuk a témában
Ukrajna papíron mindent megcsinált kisebbségügyben, amit csak kértünk. Most már csak a magyarok sanyargatását kellene abbahagyniuk.
Még a saját telefonjainkon sem lesznek biztonságban személyes dolgaink.
Bármire kész az ukrán elnök, ha Ukrajna uniós csatlakozásáról van szó.
Az egyik ukrán portál tényszerűen számolt be a magyar miniszterelnök véleményéről.
A légi szuverenitás védelmére hivatkozva csúcsra járatnák a drónipart, felhasználva Ukrajna technológiai tudását.
Egyetlen amerikai cég többet ér, mint az Európai Unió húsz legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalata együttvéve.
Itt a háború és Ukrajna kérdése mint a legfontosabb európai kihívás.
Magyar Péter saját szakpolitikusa arról beszélt, hogy a Tisza szülészeteket záratna be.
Kínálatoldali ösztönzőkkel is támogatja az ingatlanpiacot a kormány.
