Szlava propahangyi!

Ukrajna tankönyvpolitikájához Szamborovszkyné Nagy Ibolyának, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke docensének segítségét kértük, valamint átlapoztuk Bocskor Medvecz Andrea Alapvetések az ukrán magyarságkép kérdéséhez és a magyar múlt ukrán megítéléséhez című könyvét, továbbá A magyarságkép a közép-európai tankönyvekben a 20. században című tanulmány­kötetet, többek között Fedinec Csilla hozzájárulásával.

Szamborovszkyné az alapvető módszertani különbségekre mutat rá. Ukrajnában külön­veszik a világtörténelmet és az ország történelmét, s utóbbinál „az 1991-es Ukrajna határain belüli területeket a kezdetektől ukrán földként állítják be. Nincs perspektívába helyezve, mononacionális az országtörténeti megközelítés, vagyis csak az államalkotó nemzetről szól, a mai ország lakosságának 25 százalékát kitevő nem ukránokról nincs szó. Ezért lehet olyan következtetést levonni, hogy a nem ukránok nem őshonosak, tősgyökeresek, hanem betelepültek valamikor”. A tanulmányok nem annyira frissek, hogy a 2014 utáni változások és úgynevezett reformok által érintett tankönyveket is górcső alá vegyék, azonban, mint Szamborovszkyné rámutat, a 2014-ig használt és a mostani tankönyvekben nincs jelentős különbség, mert a szerzőgárda nagyrészt ugyanaz 1991 óta, „ebből kifolyólag a szemlélet is”.