Segédanyag Boris Johnsonnak az antiszemitizmus elleni küzdelméhez

„Boris Johnsonnak szemet szúrt a némileg felhabzott antiszemita gerjedelem Nagy Britannia-szerte, egyúttal megdöbbentőnek tartja a londoni antiszemita tüntetéseket. Rácsodálkozott, hogy közel 80 évvel a második világháború vége után London utcáin nyíltan antiszemita skandálásokat hallani. Pedig nincs oka rá, ő és elődei állították elő ezt a helyzetet.

»Egy ősi gyűlölet újra feltámad Európában. Ezt el kell pusztítani!« – mondta nagy erőkkel Johnson, lélekben talán úgy folytatta harciasan, hogy harcolni fognak az antiszemitizmus ellen Franciaországban, harcolni fognak a tengereken és óceánokon, harcolni fognak egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédik szigetüket, bármibe kerüljön, harcolni fognak a partokon, harcolni fognak a leszállópályákon, harcolni fognak a mezőkön és az utcákon, harcolni fognak a hegyekben; sohasem adják meg magunkat. A zsebében még a kezét is ökölbe szorította, ahogy kell.

Pedig nem kell ennyi mindent felsorolni, ahol harcolni kell az antiszemitizmus ellen. A mezők és a hegyek például ártatlanok. Annál inkább tehet szemrehányást a partoknak és a leszállópályáknak, ahol először látják meg az angol ködöt Afrika és Ázsia gyermekei. És az eddig magára hagyott óceánokon és tengereken is van oka küzdeni, jobb helyeken ezt nevezik határőrizetnek. Sem a spanyolviaszt, sem a meleg vizet nem kell feltalálnia Johnsonnak a harchoz. Az utcákok megint csak kézenfekvő felvenni a küzdelmet, de az ilyesmit a civilizált, közép-európai régióban rendőrségi munkának becézik. Mintha az elmaradott Angliában is lenne ilyen szervezet, akár végezhetnék is a feladatukat. Nagyobb baj, hogy az import antiszemitizmus mellett az az autarkiát figyelmen kívül hagyta.”

Nyitókép: MTI/EPA/Stuart Brock