Nem fogja elhinni, mit evett Elon Musk és Donald Trump a különgépen
Még Kennedy is ráfanyalodott a gyorséttermi ételre.
Amihez eddig hozzányúlt, arannyá változott, a pénzcsinálás mellett nagy technológiai áttörések fűződnek a nevéhez, és ma már egyre harciasabban áll ki a politikailag korrekt fősodor ellen. Bemutatjuk Elon Muskot, a világ leggazdagabb emberét.
Áll egy figura egy vonalon, annak két szélén felirat: baloldal, jobboldal. Ő a középtől kissé balra áll. A vonal két végén áll egy balos és egy jobbos figura is. Aztán a balos figura fogja magát, és elsprintel a szélsőbal felé, széthúzva ezzel a vonalat – amivel a középtől eredetileg kicsit balra álló centrista alak hirtelen a jobboldalra kerül anélkül, hogy bárhová mozdult volna. A szélsőbal széléről pedig úgy kiabálnak ezért vissza rá: bigott! Ezt a kis karikatúrát osztotta meg 2022 tavaszán Elon Musk – magára értve a középen álló alak sorsát, aki nemrég még mérsékelt liberálisnak tartotta magát, de ahogy balra dőlt a nyugati világ, hirtelen balról támadott, bigott jobbos lett belőle. Ő úgy látja, hogy nem is mozdult időközben sehová.
Ki is valójában Elon Musk, 232 milliárd dollárra taksált vagyonával a világ leggazdagabb embere, az új technológiák guruja, aki nemrég még ünnepelt vizionárius volt, most pedig a haladó fősodortól kapja az ívet, amióta egyre bátrabban vállal fel konzervatív – vagy egyszerűen csak józan – nézeteket?
Muski mondatok
„A legőszintébb véleményem szerint a koronavírus-pánik sokkalta több kárt okoz, mint maga a vírus”
„A mesterséges értelemmel a démont idézzük meg”
„Soros György alapvetően gyűlöli az emberiséget”
„A Facebook beadta a derekát a szélsőbaloldali nyomásgyakorló csoportoknak”
„Megtörtént a nagy ébredés a woke-ból. Ez jót tesz a civilizációnak”
„Végre láthatom Orbán úr »igazi arcát«. És meglepetésemre, miután az amerikai és a német média a hazámban etetett, teljesen más a véleményem, mint amit rám kényszerítettek. Milyen intelligens, ékesszóló, a dolgok állását jól ismerő ember! Le vagyok nyűgözve!”
„Azt mondom, amit mondani akarok, és ha ennek az a következménye, hogy pénzt veszítek, akkor ez van”
„A Marson szeretnék meghalni. Csak nem becsapódva”
Egyszerű választ talán maga Musk sem tud adni: összetett jellem, aki technológiai óriáscégeivel a világ gazdaságát, az azóta X-re átnevezett
Twitter felvásárlásával pedig már a globális közvéleményt is befolyásolni képes
– és ebbéli státuszában nemegyszer a magyar családpolitikát is méltatta. Tizenegy gyermek apjaként talán nem is meglepő ez irányú érdeklődése. Nos, igen, a család: senkit nem lehet megérteni családi gyökerei, az indíttatása nélkül, és ez a helyzet Muskkal is.
Elon Musk 1971-ben született Dél-Afrikában, majd Amerikában futott be hatalmas techipari karriert. Egészen röviden ez az életpályája, de nyilván ennél jóval bonyolultabb a történet. Már a gyökerei is. Ősei között vannak búrok, hollandok, svájciak, britek. Anyai nagyapja, Joshua Haldeman egyfajta repülős sztárkalandor volt, aki Kanadát hagyta hátra az ötvenes években, hogy a politikailag szimpatikusabb, apartheidrendszerű Dél-Afrikában éljen tovább családjával. Apai nagyapja, Walter Musk a nácik ellen dolgozó katonai hírszerző és rejtjelező volt a második világháborúban. Elon szülei sem hétköznapi figurák: apja, Errol Musk is kalandor volt egész életében, smaragddal kereskedett, és leginkább a dél-afrikai fehér felső tízezer köreiben mozgott a rendszer összeomlásáig. Anyja, Maye Musk fotómodell volt, máig aktív, és szívesen szerepel a nemzetközi nyilvánosságban. Elon Musk szüleinek házassága nem tartott sokáig. Errol – mint a nagyra törő férfiak apja általában – kemény, erőszakos ember volt, s állandó konfliktusok közepette nevelte fel a kis Elont. A kissé különc, ámde jó képességű fiú ugyanis nagyobb korára odaköltözött apjához – de aztán sem a bullyinggal terhelt iskolákban, sem az apjával való kapcsolatában nem találta a helyét. Annál inkább a tudományos könyvekben, a csillagászat, a születő számítógépes ipar és a fantasy-társasjátékok világában. Az iskolában is sokat nézett kifelé az ablakon álmodozva – jól szituált, de szétzilált családból jött, és nem lehetett sejteni, hogy egyszer majd a világ leggazdagabb embere lesz belőle.
Az álmodozásai aztán a felnőttkor küszöbén tervekké álltak össze – Amerikába akart menni. Tizennyolc éves korában, 1989-ben Kanadába érkezett, ott élt egy ideig rokonoknál, farmon dolgozott, majd belevetette magát a felsőoktatásba. Előbb a kanadai Queen’s Universityn tanult, majd az egyesült államokbeli University of Pennsylvanián folytatta tanulmányait, diplomát szerzett fizikából és közgazdaságtanból. Gyerekkori álmodozásai ekkor már tudományos és üzleti érdeklődéssé nőtték ki magukat. Egykori fizikushallgató-társa szerint Musk kiváló volt a fizikai tudományokból, és három dolog foglalkoztatta már akkoriban, a kilencvenes évek elején is: a rakétaépítés, az elektromos autózás elmélete, valamint a napenergia hasznosítása.
„Állandóan arról beszélt, hogy olyan rakétát akar építeni, ami a Marsra megy.
Én persze nem nagyon törődtem vele, úgy gondoltam, hogy csak fantáziál” – emlékezett vissza a diáktárs. Érdekes ezt manapság olvasni, amikor maga az Európai Unió fordul Elon Muskhoz a kéréssel és 180 millió euróval, hogy segítsen SpaceX cégével az európai közösségnek feljuttatni a Galileo navigációs műholdakat, mert az uniós rakétaprogram időközben elakadt.
Az elméleti alapozás után pedig eljött a gyakorlat ideje, kis lépésekkel indulva a legnagyobb dobásokig. Musk 1994-ben, a techipar hajnalán a legjobbkor volt a legjobb helyen: a Szilícium-völgyben. A mai életünket meghatározó kaliforniai térségben működő techcégek közül sokan még gyerekcipőben jártak, vagy el sem indultak – még a Windows 95 is csak akkoriban jött ki –, így Elon Musk résztvevője, alakítója és végül az egyik legnagyobb arca lett a világunkat megváltoztató szilícium-völgyi technológiai és gazdasági forradalomnak. Először egy energiatárolással kísérletező társaságnál, majd a Rocket Science Games nevű videójáték-fejlesztőnél gyakornokoskodott. Ekkor érkezett a jó hír, hogy fölvették a patinás Stanford Egyetem anyagtudományi doktori programjába – de annak kezdete után két nappal otthagyta az egészet, és inkább „beszállt az internetbe”. De nagyon.
1995-ben társaival megalapították a Zip2-t, amely – majdnem harminc éve! – korát megelőző internetes térképes és szakemberes adatbázis volt. (A Google maga csak 1998-ban indult el.) Elon Musk egy kis irodában minden éjjel kódolta a honlapot. Majd írt egy programot, amely összefésülte a térképadatokat a helyi vállalkozások listájával. „Az ember a kurzorral ráközelíthetett bármelyik pontra a térképen. Ez manapság már természetes, de akkoriban észvesztőnek számított. Azt hiszem, hogy Elon meg én voltunk az első emberek, akik ezt valóban működni látták az interneten” – emlékezett vissza Kimbal Musk, Elon testvére. Az üzlet bejött, hamarosan a The New York Timeszal és a Chicago Tribune-nal is szerződtek, majd mintegy 160 újsággal kerültek kapcsolatba, az amerikai média integráns részévé váltak. Az ezredvégi dotkomlázban fényes sikert arattak, amikor 1999-ben a Compaq Computer 305 millió dollárért megvásárolta a Zip2-t, és ebből Elon Musk kezébe is jutott 22 millió dollár. „A bankszámlám egyenlege 5000 dollárról 22 005 000-re nőtt” – meséli életrajzi könyvében. Nem bírta megállni, vásárolt magának belőle egy 1 millió dolláros McLaren sportkocsit. De közben hasznosabb dolgokon is törte a fejét.
Jöhetett a következő lépcsőfok: a fiatal üzletember a pénzét nem másba fektette, mint pénzbe. Rögtön 1999-ben megalapította társaival az X.com nevű oldalt, amely az egyik első internetes bank lett. És gyorsan összeolvadtak egy piaci versenytársukkal, a Confinity céggel, főleg mert annak volt egy népszerű online fizetési, pénzátutaló rendszere, amely a PayPal nevet viselte, s amely a mai napig a szektor egyik legnagyobb játékosa. Elon Musk már rég félretette belőle a magáét: 2002-ben a PayPalt megvette az eBay kereskedelmi platform, és Musk a részesedéséért 175 millió dollárt kapott.
Ahogy már a gyakorlatává vált, azonnal új, még nagyobb fába – sőt fákba – vágta a fejszéjét: még 2002-ben megalapította a SpaceX-et, majd 2004-től felépítette a Teslát. Utóbbi cégével az ifjúkora óta érdeklődve vizsgált elektromos autózásnak nyitott új fejezetet. Vagy egy egész kötetet. A Tesla ugyanis mostanra évszázados márkák egész sorát megelőzve a világ legértékesebb autóipari vállalata lett, értéke több mint 1000 milliárd dollár; a világon hatodik cégként érte el ezt az értéket 2021-ben, a határ pedig a csillagos ég – ami Musk szó szerinti tételmondata lehetne. A Tesla ma az elektromos autózás piacának legnagyobb szereplője 18 százalékos részaránnyal, egyúttal az egyik legnagyobb napelemgyártó a világon. A Tesla luxuskialakítású, formás megjelenésű, mégsem elérhetetlen árú elektromos limuzinjaiból és SUV-jaiból több százezret adtak el az eltelt években, s az érdeklődés töretlen.
Az internet és az utak meghódítása után, pontosabban mellett a végső határ, az űr meghódítására is elindult Elon Musk. A ma már globális jelentőségű SpaceX két évtized alatt megvalósította a gyerekkori űrutazós, rakétás vágyait; az alapító egyszerre lett vezérigazgatója és főmérnöke az űrtechnológiai vállalatnak. Sokan le akarták beszélni erről a méregdrága, bizonytalan vállalkozásról, de ő úgy kommentálta mindezt: „A legvalószínűbb végkifejlet az, hogy mindenem rámegy. De mi az alternatíva? Hogy ne legyen előrelépés az űr felderítésében? Meg kell kísérelnünk, különben örökre itt ragadunk a Földön.” Hosszas, költséges fejlesztések és kísérletezések után a SpaceX mára olyan, korábban sci-finek tűnő megoldásokat dolgozott ki, mint a Földre visszaszállni képes, újra felhasználható rakéta; emellett pedig első magáncégként szállított fel űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra.
A másik meghatározó űrvállalkozás a Starlink: Muskék kis méretű műholdak tömegét küldik fel 2019 óta Föld körüli pályára, amelyek hálózatot alkotva egyrészt műholdas internet- és mobilszolgáltatást nyújtanak, másrészt pedig bevallottan katonai célokat is szolgálnak, amennyiben a kuncsaftok igénylik – és közéjük tartozik az amerikai Űrfejlesztési Ügynökség (SDA) is. Jelenleg ötezer Starlink-szatellit hálózza be a Földhöz közeli űrt, a távlati tervek pedig negyvenkétezer Musk-műhold felküldéséről szólnak – ami miatt évek óta aggódnak az űrt fürkésző csillagászok is.
És a Starlink már nem játék:
Muskék műholdjainak az orosz–ukrán háború alakulását befolyásoló szerepük volt.
Az ukrajnai háború kezdetekor Kijev kérésére a cég aktiválta a Starlink-műholdak Ukrajna fölötti internetsugárzását, amit azóta is használnak ukrán civilek és katonák. Kijev további kérését viszont, hogy kapcsolják be az orosz fennhatóság alatt lévő Krím fölött is az ukrán ellentámadás segítésére, Elon Musk elutasította. Azt nyilatkozta: „Amennyiben beleegyeztem volna a kérésükbe, akkor a SpaceX kifejezetten bűnrészes lett volna egy súlyos háborús cselekményben és a konfliktus eszkalációjában.” Mindezzel tehát egy nagy hatalmú magáncég szupergazdag vezetője személyes nézetei alapján befolyásolta pró és kontra az ukrajnai konfliktus alakulását, ami kérdéseket vetett és vet is fel a háború és egyáltalán a világpolitika alakulását illetően.
De nem csak a jövőről van szó. Elon Musk az utóbbi években egyre többször szólalt meg globális és lokális politikai ügyekben. A korábban az új technológia bűvöletében élő vagy épp technokráciahívő progresszív tömegek által méltatott Musk ma egyre több vita tárgya, ahogy mind gyakrabban hallatja a hangját a világ dolgait illetően. A legtöbb hasonló személytől eltérően nem rest unortodox gondolatokat megfogalmazni, amelyek közül nem egyet a konzervatívok is örömmel üdvözölhetnek. Azt persze nem mondhatni, hogy Elon Musk egy tweedzakós konzervatív filosz, aki felmondja a reakciós kiskátét. Világot látott, hatalmas vállalatokat és vagyont összerakó technovizionáriusként elég színes a nézetrendszere. Több anyától született tizenegy gyermekének egyebek mellett olyan neveket is adott, mint az X Æ A-XII, az Exa Dark Sideræl és a Techno Mechanicus.
A minél több gyerek vállalásának régimódi ethoszát saját gyakorlatával és megszólalásaiban is támogatja. Nemrég a főhadiszállásán fogadta Amerikában Novák Katalin köztársasági elnököt, és azóta több alkalommal kiállt a magyar családpolitika és annak filozófiája mellett. „Nagyszerű ösztönző program Magyarországon!” – közölte októberben Musk, nem sokkal később pedig Novák Katalin internetes bejegyzését megosztva azt írta: „meg kell teremteni az emberek következő generációját, különben a feledés homályába veszünk”. A magyar államfő egy másik posztjához, amelyben az szerepelt, hogy „a gyerekvállalás megmenti a világot”, csatlakozott Elon Musk is, annyit reagálva: „Csináljuk!” Musk egyébként akkor figyelt fel hazánkra, amikor megnézte Tucker Carlson Orbán Viktorral készített interjúját, majd saját platformján, az X-en megjegyezte: ez érdekes, és „Magyarország határozottan próbálja kezelni a termékenységi arányszám problémáját”.
Ha már X: a szinte évről évre nagy fejleményeket bejelentő és megvalósító Elon Musknak szintén globális jelentőségű lépése volt az, hogy megvásárolta a nyugati világ ma már első számúnak mondható véleményformáló felületét, a Twittert. Magyarország ritka kivételként szinte immunis a Twitterre – talán a magyar nyelv kevésbé alkalmas a nagyon tömör, de tartalmas, sms hosszúságú üzengetésekre. Így itthon nehezen tudjuk felfogni, hogy a véleményközlést, párbeszédet és viták generálását szolgáló felület mennyire fontossá vált tőlünk nyugatra a nyilvánosság és a pillanat uralására. Ellehetetlenített, meghurcolt közszereplők vagy épp magánemberek tömegei beszélhetnek arról, hogy politikailag inkorrektnek tartott véleményük miatt milyen retorziók, verbális lincselések érték őket a Twitteren, amelyek kihatottak a karrierjükre vagy épp a magánéletükre. A Twitter a Facebookhoz hasonlóan szüntelenül próbált rátalálni a be nem avatkozás elve és a törvényeknek, no meg a korszellemnek való megfelelés közti középútra, ami egy végtelen és lezárhatatlan menet.
Azzal pedig, hogy Elon Musk egy hosszú és zajos folyamat végén 2022-ben a Twitter százszázalékos tulajdonosa lett, nem lezárult egy történet, hanem egy új fejezet nyílt – a nagy Twitter-sztori folytatása Musk karakteréhez híven teljességgel kiszámíthatatlan. Még a nagy beszerzőhadjárata kezdetén közölte – hol máshol, mint a Twitteren –, hogy „a szabad szólás alapvető jelentőségű egy működő demokráciában”, azóta pedig számos alkalommal beszélt arról, az egyik fő célja, hogy a platformot a szabad szólás fórumává tegye a világban. Ennek jegyében átszabta a Twitter sokak szerint cenzúrázási szintet elérő moderációs rendszerét,
rögtön visszaadta a publikálás jogát a korábban letiltott és törölt Donald Trump volt amerikai elnöknek,
valamint Jordan Petersonnak, a világhírű pszichológusnak, aki időközben szintén a politikailag korrekt fősodor egyik befolyásos kritikusává vált.
Musk aztán egy még radikálisabb döntést is meghozott: idén júliusban egyik napról a másikra X-re nevezte át a jól bejáratott márkanevű Twittert. Azt, hogy ez korszakos jelentőségű, zseniális húzás vagy pedig méretes megbotlás volt, majd az idő eldönti – a felhasználók és az újságírók azóta kényszeredetten egyszerre vagy felváltva használják az X és a Twitter megnevezéseket, hogy mindenki tisztában legyen vele, mire gondolnak. Musk mindenesetre ismét nagyot mond: azt akarja, hogy az X legyen a „minden applikáció”, hogy a bankolástól kezdve a vásárláson, a randizáson és a csetelésen át a streamingnézésig mindent ezen végezzen az ember. Ha ez elsőre és másodjára is kissé ijesztőnek hangzik, nem véletlen – ám a Google és a Facebook már amúgy is ezt teszi két évtizede, szóval az X egy újabb nagy hal lesz a figyelmünkért, az időnkért és az adatainkért folytatott nagy techversengésben.
Földi elfoglaltságai mellett Elon Musk a tekintetét újra meg újra az égre veti: egész karrierjét, sőt életét tette fel arra, hogy az ember (ismét) az űrbe induljon, és teljes meggyőződéssel hiszi, az emberiség túlélésének záloga, hogy űrjáró fajjá tudjon válni. A maga részét, mondhatjuk, hozzátette ehhez a történelmi vállalkozáshoz.
Nyitókép: Mandiner-grafika