Miután Trump végleg leszámolt a woke-transzgender-pc-cancel culture diktatúrával, vajon mi lesz a rettegtetés tárgya?
Csak úgy kíváncsiságból.
„A COVID-őrület és a BLM-mozgalom is hatással volt a zenére, s korántsem jó értelemben” – ausztrál zenekutatót kérdeztünk!
Benjamin Crocker ausztrál-amerikai zeneesztétikai szakértő, újságíró és író, a The Federalist munkatársa és a Common Sense Society zenei szerkesztője. Nemrég hazánkban járt, hogy előadást tartson a klasszikus zene jelenlegi helyzetéről.
*
Miért gondolja, hogy a zenéért folytatott harc létfontosságú?
Úgy gondolom, hogy a zene bizonyítottan központi szerepet játszik a nyugati civilizáció történetében. Állandó kísérője volt a nyugati civilizáció növekedésének és fejlődésének. Ha hagyjuk, hogy a zene hanyatlásnak induljon, akkor nagyon is ésszerű feltételezés, hogy ez vagy a civilizációnk általános hanyatlását segítené, vagy pedig olyan szokásokat ösztönözne, amelyek elősegítik a nyugati civilizáció pusztulását.
Mivel tehát a zene mindig is velünk volt, a konzervatív ösztönöm azt súgja, hogy nagyon aggódnunk kellene
amiatt, hogy mi történne, ha nem lenne velünk.
Bizonyítható a zene szerepe a nyugati civilizáció kialakulásában?
Tegyük fel így a kérdést: mi történne, ha Budapesten holnaptól nem lenne opera? Budapest megszűnne létezni? Valószínűleg nem. De éreznénk, valami rossz történt, ami a kultúra valamiféle leépüléséhez vagy összeomlásához vezethet. Nem tudjuk pontosan, hogy mi történne, de mégsem tudjuk elképzelni az életet nélküle.
Ön egy helyütt azt írta Scruton nyomán, hogy a zene segít nekünk embernek lenni. Mit ért ez alatt?
Scruton elképzelése az volt, hogy a zene lehetővé teszi, hogy „szimpátiában táncoljunk” – ezt a kifejezést használta –, hogy szimpátiában táncoljunk valamivel. Egyén vagyok, elszigetelt emberi lény. Nem tudok mindig mindent megtenni, amit embernek lenni jelent.
De ha tudok zenét hallgatni, akkor bele tudok lépni abba az érzésbe, hogy együttérzek azzal, hogy mit jelent embernek lenni.
Átérzem tevékenységek egész sorát, vagy érzelmek egész sorát, amelyekhez a személyes körülményeink között nem mindig férek hozzá. Tehát a zene, azt hiszem, egy aktus a többi emberi lénnyel való együttérzésre. A zene kifejez valamit, ami igaz az emberiséggel kapcsolatban. Kifejezi az emberek tényleges cselekedeteit, érzéseit és érzelmeit. És a zenehallgatás lehetővé teszi, hogy ilyen módon kapcsolatba kerüljünk más emberekkel.
Ön a szimpátia szót használja, ami magyarul kicsit mást jelent. Esetleg a szinkronba kerülésre gondol?
Valószínűleg jobb szó lenne az utánzás. A zene lehetővé teszi, hogy belsőleg utánozzuk más emberek érzéseit és cselekedeteit. Én erre az angolban a szimpátia szót használnám, mert ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig szomorú vagy, vagy hogy valaki iránt érzel valamit, csak azt jelenti, hogy átérzed valaki másnak az érzéseit.
Azt írta, hogy Scruton ma egy alulértékelt szerző, pedig nem csak a filozófia, de a zene terén is fontos műveket tett le az asztalra.
A zeneakadémiák, és általában a felsőoktatás a baloldal tulajdonában van.
A konzervatóriumok, az összes olyan hely, ahol zenét tanítanak, az összes olyan hely, ahol a művészeteket támogatják, általában nem olyan helyek, ahol a konzervatív gondolkodókat szívesen látják. És mivel Roger Scruton, még ha a zenei írásai nem is feltétlenül konzervatívak, hiszen nem politikaiak, nem szívesen látott szerző ezeken a helyeken.
Írásában említette a marxizmus kifejezést a zenével kapcsolatban. A marxizmust tudom értelmezni, amikor a politikáról vagy a gazdaságról van szó, de nem vagyok benne biztos, hogy mit jelent, amikor a zenéről van szó.
Azt jelenti, hogy ha a marxizmusból azt a gondolatot vesszük, miszerint a világot újjá kell tenni, el kell szigetelni a létezésünket mindattól, ami előtte volt.
Ez a 20. század elején történik a zenében. A tonális zene századról századra fejlődik, egészen a 20. század elejéig. Aztán egy olyan gondolatáramlat jön át, amely azt mondja: „Elhagyhatunk mindent, ami korábban volt, nem kell tudnunk a zenei múltunkról, újra feltalálhatjuk a zenét.” És azt hiszem, hogy ez nem lehetséges a marxizmus és a régi dolgok elpusztításának szándéka nélkül.
Ön írt valamit a cikkében arról, hogy talán jó dolog, hogy Scrutonnak nem kellett látnia, hova jutott a zene a covid, a woke és a poszt-BLM időszakban. Hogyan hatottak ezek a zenére?
A COVID-ra az ipar nagyon erősen reagált, nem minden országban, de a legtöbb nyugati országban. A zenekarok nagyon túlreagálták a COVID jelenséget, leállították az összes koncertjüket, mindenki maszkot viselt, amikor a színpadon volt, és voltak ezek az igazán ostoba helyzetek, amikor a karmesterek maszkot viseltek, majd néha levették, néha pedig visszavették.
Szóval volt egy általános őrület, ami a COVID-on keresztül terjedt el. A George Floyd utáni, a Black Lives Matter utáni időszak is hatással volt a zenére.
A zenekarok már korábban is elindultak ezen az úton, hogy a zenét nőknek kell írnia, vagy színesbőrű zeneszerzőket kell előnyben részesíteni. De azon őrült nyár után a folyamat felgyorsult. A „faji üzenetet hordozó zenét” még inkább előnyben részesítették. Az olyan zenék, amelyek a társadalmi igazságosságról akartak mondani valamit, még inkább előnyben részesültek. És erre utalok, amikor azt mondom, hogy a Roger Scruton által azonosított trendek a 2020-as események után elszabadultak.
És hogy jön ide a woke?
A woke legnagyobb hatása szerintem abban a feltételezésben van, hogy a klasszikus zene régi struktúrái a nemek szempontjából elfogultak.
Az igaz, hogy nem sok női karmestert lehetett látni, de ennek rengeteg oka van. És most már vannak olyan dolgok, mint hogy a férfiakat kizárják a meghallgatások vagy a karmesteri pozíciók jelöltjei közül. Nem mindenhol, de van ahol igen, például Angliában. Néhány hónapja Baltimore-ban volt egy új bemutató, ahol a cél az volt, hogy a zenével a klímaváltozásról beszéljenek. Aztán most arról beszélnek – és most szerintem ez a legveszélyesebb dolog -, hogy megszüntetik az anonimitást a zenekari meghallgatásokon, hogy a faji és nemi szempontokkal foglalkozhassanak. Tudni kell, hogy eddig a zenekari meghallgatások úgy zajlottak, hogy a résztvevők mindegyike elválasztófal mögött játszott, így nem lehetett tudni, hogy ki az illető. Így a legjobb zenészt vehették fel, amikor valaki egy zenekari állásra jelentkezett. Most
le akarják szedni a falat, hogy célzottan választhassanak színesbőrűeket vagy nőket, kezelendő a zenekarokban tapasztalható nemi vagy faji egyenlőtlenségeket.
Gyakorlatilag azt mondják, hogy alacsonyabb minőségű zenét akarnak.
Ön azt írta, meg kell védenünk a zenét, amely gyermekeink öröksége.
Ha hagyjuk, hogy a gyerekek csak úgy kimenjenek a világba, akkor a dolgok jelenlegi állása szerint nagyon sok nagyon rossz zenének lesznek kitéve: olyan zenének lesznek kitéve, ami nagyon ismétlődő, ami azt az üzenetet közvetíti számukra, hogy valójában nagyon egyszerű emberi lények. Azért fontos, hogy a klasszikus zenét megvédjük a fiatalok számára, mert hiszem, hogy ez segít nekik teljesebb emberi lényekké válni. A klasszikus zene olyan sokféle emberi élményt és érzelmet tartalmaz, mindezeket a dolgokat meg tudja szólítani. Azért van szükségünk arra, hogy a gyerekek megismerjék, hogy gazdagabb, műveltebb emberi lényekké válhassanak.
Azok a gyerekek, akik gazdag zenei örökséget kapnak, mélyebb, jobb emberi lényekké válnak, és különösen egy olyan országban, mint Magyarország, meg fognak érteni valamit az országukról,
amit talán csak a zenén, a táncon vagy az ország ereiben folyó ősi kultúrákon keresztül lehet közvetíteni.
***
Fotó: Unsplash