A nyugati demokráciák megindulnak a teljes elkutyapártosodás útján

A magyar választási rendszerben általában egyértelműen kiderül, a szavazók milyen politikai irányt támogatnak, és a győztest jutalmazó rendszernek hála stabil kormányok tudnak alakulni. Ez akkor is így van, ha minket elszomorít ez a többség (mint mondjuk 1994-ben), vagy ha nekünk kedvező (mint 2010 óta). A rendszerváltáskor kialakított vegyes rendszer (amin lényegét tekintve jelentős módosítás azóta sem történt) a mindenkori legnépszerűbbet (és nem a Fideszt) jutalmazza; például 2022-ben a 18 budapesti mandátumból a fővárosi (képzeletbeli) listán hét százalékponttal nyerő ellenzéki összefogás 17-et vitt el.

Nem minden szisztéma egyforma. Az amerikaiaknál gyakorlatilag kétszereplős vagy-vagy modell létezik, a hollandoknál pedig egy sokcsapatos bajnokságra emlékeztet a végeredmény, ahol a bejutó pártok között (ezúttal 16) van győztes, dobogósok, középmezőny és kiesőjelöltek is. 

Jó eséllyel

a kormányprogram egyáltalán nem tükrözi senkinek az akaratát. (Az ellenzékben maradókét nyilvánvalóan nem, de a koalícióra lépők is kénytelenek kompromisszumokat kötni, így a népakarat teljesen kamuvá válik.)

Gyakran megesik, hogy nem a legnépszerűbb erő kerül kormányra (ld. a lengyel PiS esetét vagy a vesztes spanyol baloldal görcsös hatalomvágyát), ezért még kíváncsian várjuk, vajon a hollandoknál a lazán leszélsőjobboldalizott Szabadságpárt győztes vezetője, Geert Wilders ülhet-e a miniszterelnöki székbe. Amíg ezt elemezgetik ehhez nálam jobban értők, hadd vessem tekintetem e furcsa kis sűrűn lakott ország (és talán az alkonyba hajló nyugat) egy sajátságos színfoltjára, a kizárólag az állatvédelemmel törődő, 4 mandátumot szerzett Párt az Állatokért formációra.

Vajon ki szavazott rájuk? Bizonyára emberek. Olyat már láttunk, hogy magyarok román pártnak kampányolnak, férfiak női politikusnak, fiatalok öregnek, fehérek négernek.

Amiként azonban a munkások vagy nők választójogáról hajdan az akkor választójoggal rendelkezők dönthettek (tehát nem munkások vagy nők), talán az mozgatja e derék hollandusokat, hogy ha munkások és nők lehetnek a parlamentben, állatok miért nem? Idővel felmerülhet, hogy a sok helyütt már most is családtagnak tekintett kutyák vagy macskák is kaphassanak választójogot, persze nem 18 év felett, mert akkor viszonylag csekély előrelépés történne a jogkiterjesztésben.

Mivel azonban az állatok sokfélék, és egymással is harcban állnak (képzeljük el, mekkora érdekkülönbség van egy szúnyog és egy fecske, egy oroszlán és egy gazella, pláne mondjuk egy keszeg és egy sárgarigó között), így képtelenség valamennyi állatot egyszerre képviselni, ami óhatatlanul pártszakadásokat, belső harcokat, válságok sorát fogja szülni. Ezen az sem segít, ha a négy mandátumot tegyük fel egy kígyó, egy jegesmedve egy csimpánz és egy fóka veszi fel, ráadásul utóbbi miatt egy akváriumot is be kell rakni az ülésterembe. Történetesen a hágai parlamentet láttam – igaz, csak kívülről –, és

Ha azonban a nyugati demokráciák megindulnak a teljes elkutyapártosodás útján, már csak a fantázia szab határt, kit és mit lehetne még képviselni. Alakulhatna egy globális felmelegedés elleni párt is, akik kizárólag a meleg(ek) ellen küzdenének. 2-3 mandátumot ők is kapnának. Vagy a mesterséges intelligencia is generálhatna politikai szervezeteket (kicsit tartok tőle, hogy ilyen már van is), akiknek a mandátumát a Csillagok háborújában népszerűséget szerzett R2D2 és C3PO vehetné fel. (Magyarországon Vona Gábor 2RK néven jelentkezett be rá.)

A sok kicsi egyébként nem biztos, hogy mindig sokra megy, hiszen legutóbb csak az ellenzéki oldalon majdnem 16 párt fogott össze, és még ezzel sem sikerült egyharmadot szerezniük. De legalább valamennyien emberek voltak. Állítólag.

Nyitókép: MTI/Vajda János