Szeptember közepén kevesebb mint huszonnégy óra alatt hétezren szálltak partra az Olaszországhoz tartozó Lampedusa kikötőjében, ami valamivel több, mint a sziget összlakossága. A következő napokban folyamatosan emelkedett az érkezők száma, szeptember 20-ára már a tizenötezret is meghaladta. Áldatlan állapotok alakultak ki: a menekülteknek fenntartott központok gyorsan megteltek, a háromszáznyolcvan ember befogadására képes állomáson tartózkodók száma olykor a hétezer főt is meghaladta.
Huszonnégy óra alatt hétezren szálltak partra, ami több, mint a sziget összlakossága”
Mivel a helyzet tarthatatlan, a kormánynak két lehetősége van: visszaküldeni a migránsokat, ahonnan jöttek, vagy szétosztani őket Európa országaiban. Egyik megoldást sem könnyű megvalósítani, egyrészt mert a Tunéziából behajózó migránsok háború vagy katasztrófa sújtotta területekről menekültek, ahová nem tudnak visszamenni, másrészt mert bár az Európai Unió támogatásáról biztosítja Olaszországot, az egyes tagállamok nem akarják befogadni az onnan érkező migránsokat. Sőt, több szomszédos állam már ellenőrzés alá vette olasz határát.
Szigeti veszedelem
Lampedusa évek óta az afrikai embercsempészek kedvelt európai célpontja. 2013-ban Ferenc pápa első Vatikánon kívüli útja is a kis szigetre vezetett, ahol azokért mondott szentmisét, akik hazájukból menekülve egy jobb élet reményében hajóra szállnak, és az életüket kockáztatva útnak indulnak. Az évek során több tömeges hajóbaleset történt Lampedusa közelében, rengeteg menekült vesztette életét. 2013 októberében egy több mint ötszáz migránst szállító hajó süllyedt el, a tragédiában háromszázan meghaltak. Azóta is rendszeresen érkeznek az afrikai menekülteket szállító vízi járművek, hol kisebb, hol nagyobb mennyiségben a Szicíliához közeli sziget partjaihoz.
Az uniós fogadóállomáson és a Molo Favaloro kikötő közelében káosz alakult ki. Miközben az érkező migránsokat karkötővel próbálták regisztrálni, a vöröskereszt önkéntesei élelmet és pokrócot osztottak nekik. Ezt követően a hatóságok elkezdték az embereket az olasz szárazföldre szállítani. A több száz hajó nagy része Tunéziából érkezett, és az utasok többsége Nigériából, Sierra Leone-ból, Szudánból, Csádból, Guineából és Kamerunból származik. A fuvarért fejenként 1000–5000 tunéziai dinárt, azaz 115–580 ezer forintnyi összeget fizettek, s akadnak köztük várandós nők és több száz kísérő nélküli kiskorú is.