Posztszovjet világban is lehet sikeres országot építeni: 33 éves lett Kazahsztán

Október 25-én ülte meg Kazahsztán a Köztársaság Napját – egy hányattatott sorsú ünnepet, amely 1995 és 2009 között volt a független Kazah Köztársaság nemzeti ünnepe, amikor is Nurszultan Nazarbajev elnök kivette az ünnepek sorából, majd a 2022-es hatalomváltás után Kászim-Zsomart Tokajev elnök szimbolikus lépéseinek egyikeként visszatette oda. Az október 25-i alkalmon a kazah állam – akkor még Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság – függetlenségének kikiáltásáról emlékeznek meg a kazahok, s 33 független év után már világos: van mire büszkének lenniük. 

egy ukránra 7 613, egy kazahra 8 262 dollár jutott az ország vásárlóerő-paritáson számolt gazdasági összteljesítményéből. Ahogy Ukrajna keleti részén, úgy Kazahsztán északi részén is masszív orosz kisebbség él, amely ráadásul vallásában is eltér az ország többségi lakosságától; s az ország Oroszországhoz fűződő viszonyát az ukránokhoz hasonlóan a kazahok is a szovjet atomarzenál rájuk eső részének átadására, s a cserébe kapott biztonsági garanciákra építették. 

A természeti erőforrásokban gazdag, jól termő ukrán földdel összehasonlítva Kazahsztán földje olajat tartogat ugyan, termőterületet viszont jóval kevésbé – a kondíciók itt is nagyon hasonlóak. 

De e hasonló körülményekből egészen eltérő jelent teremtettek maguknak a kazahok és az ukránok – olyannyira, hogy

Kazahsztán lassan már a 2007-ben belépett uniós tagállamok ligájában játszik egy fillér uniós pénz nélkül.

Ukrajnának az egy főre jutó GDP-jét 2022-ig 12 671 dollárra sikerült feltornásznia – Kazahsztán meg 30 810 dollárnál tart, nem sokkal lemaradva az uniós tagállam Bulgáriától. Kazahsztán népessége huszonegy éve nem csökkent, Ukrajnáé a rendszerváltás óta minden egyes évben – s ez nem csak a magasabb termékenységi arányszámnak köszönhető, hanem annak is, hogy az országot nem hagyták el tömegével az élhetetlen otthoni viszonyok elől menekülő munkáskezek. Kazahsztán GDP-jének 0,2 százalékát adja a külföldön dolgozó kazahok által hazaküldött pénz, Ukrajna nemzeti össztermékének pedig horribilis 10,4 százalékát ez teszi ki. Ma a kazahok 92 százaléka fér hozzá az internethez, miközben az ukránoknak csak 79 százalékuk; s a slusszpoén az, hogy a macsó muszlim közép-ázsiai köztársaságban már tíz éve a parlamenti képviselők több mint negyede nő, míg az Európába törekvő keresztény Ukrajnában alig az ötödük. (Tíz éve Ukrajnában még csak a mandátumok tizedét bírták hölgyek.)

S az elmúlt évek politikai reformjait követően az is egészen világosan látszik, hogy 

Messze nem sikerült még westminsteri demokráciát építeni ebben az országban, amit 1920-ig alapvetően a cári Oroszországon belül némi autonómiával bíró nomád türk törzsek alkottak, de az idén márciusi választásokon jutott be először a parlamentbe valódi ellenzéki párt, s a korábban a végtelenbe és tovább nyúló elnöki hatásköröket alaposan körbenyírta a tavaly júliusi alkotmányos referendum – ezekről márciusban, mikor a helyszínen jártunk, bővebben is írtunk.

Kazahsztán – amellyel a magyar keleti nyitás talán legkevésbé ellentmondásos és legsikeresebb része, a türk nyitás keretében Magyarország is erős stratégiai partnerséget épített ki az elmúlt kilenc évben – megmutatja:

A köztársaságot itt és máshol is a lakosság és vezetésének egysége alkotja. S igenis számít, mennyire kompetens államvezetés, mennyire az ország tulajdonságaihoz szabott hatalomgyakorlási forma kap esélyt, hogy sáfárkodjék egy ország adottságaival. 

Nyitókép: Shutterstock