„Meglepően nagy a közös metszete azoknak, akik lelkesen odaállnak mindenféle woke elmebetegség és a palesztin ügy mögé. A radikalizmus és az önsorsrontás nagy tételben az igazi. Az, hogy az úgynevezett Nyugat nagyvárosaiban a palesztinok és muszlim testvéreik rögtön csoportfoglalkozásokat tartottak, amint elkezdődött a sokadik arab–izraeli háború, az természetes. Őket se érdekli se az igazság, se a nemzetközi jog (az másokat sem), egyszerűen és nyíltan kifejezik, kit szeretnek és kit gyűlölnek. Ahogy mi is az örményekkel szimpatizálunk a kérdéses igazság és a megkérdőjelezhetetlen nemzetközi joggal szemben. Meg ahogy senkivel nem szimpatizálunk az orosz–ukrán háborúban. Ilyen az emberi természet: a közösség és a kulturális hovatartozás fontosabb, mint a józan belátás és a mérlegelés.
De hogy a roppant progresszív, feminista, LMBTQI- és klímaaktivista, globalista, modernista tucatjóember miért áll ki a palesztin ügy mellett, miért próbálja legitimálni, igazolni, minimum relativizálni a terrorizmust, az elég nehezen magyarázható. Teszünk rá egy kísérletet.
A butaság
Vannak bizony úgynevezett történelmi tények, amelyek helyett mostanában sokkal fontosabbak az érzelmek. Ilyenkor szokták elővenni és mutogatni nekünk Sosemvoltország térképeit, amelyek azt mutatják, hogy 1920-ban mekkora volt Palesztina és most mekkora, a kettő közötti különbség meg a zsidó hódítás. Apró probléma ezzel, hogy Palesztinának 1920-ban a levantei brit mandátumot nevezték, semmiféle állam nem volt a területén, valamint teljes egészében beletartozott a Jordán folyón túli terület, amit ma Jordán Hasemita Királyságként ismer és ismer el a világ. Nem hallottam még senkit amiatt nyafogni, hogy a jordánok mennyi területet vettek el a szegény palesztin néptől, és ha nem lennének jordánok, akkor a palesztinok olyan békében és bőségben élnének, mint a jemeniek, a szírek és a libanoniak. Ez csak a zsidókkal szemben merül fel állandóan, akik nélkül – állításuk szerint – egy csapásra megoldódna a palesztinok összes problémája.