„Lengyelország jövője a tét!” – lengyel újságíró a választásról

A legfrissebb felmérések szerint a Jog és Igazságosság (PiS) párt 36, míg a legesélyesebb ellenzéki tömörülés, a Polgári Koalíció (KO) 30 százalékon áll. Kényelmes előny? 

Természetesen nem. A politikai küzdelem nagyon szorosnak ígérkezik, ezen a ponton senki sem tudja pontosan prognosztizálni a végeredményt. A felmérések is részei a politikának, így nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanunk a baloldali médiában megjelenő közvélemény-kutatási adatoknak. A Social Changes nevű szociológiai kutatóközpont általunk rendelt mérése alapján a PiS támogatottsága jelenleg 39, a Polgári Koalícióé 30 százalékon áll. 

Egyébként két hónapja stabilan körülbelül ez a trend. Más mérések is nagyjából ilyen arányokat hoztak ki. A lapunkhoz beérkező információk szerint 

 megnyerni a harmadik kormányzati ciklus jogát.

A liberális-baloldali média arról ír, hogy a lengyel ellenzéknek ezúttal nagyon komoly esélye van leváltani a jobboldali kormányt – és ők is azt hangsúlyozzák, hogy nem a felméréseket kell nézni. Realista ez a kormányváltó lelkesedés?

Semmi új nincs a nap alatt. És bizonyos értelemben még van is ebben igazság. Hiszen a lengyel helyzet más, mint a magyar: a lengyel jobboldal mindig csak kis többséggel tudta megnyerni a választásokat. Mind 2015-ben, mind 2019-ben csupán öt mandátummal volt többjük a varsói parlamentben. 

„A lengyelek két út közül választhatnak a következő négy évre vonatkozóan: folytatja a populista kormány, amelyet a jogállamiság megsértésével, az EU aláásásával, idegengyűlölő politikákkal vádolnak, vagy jön az ellenzék, és vele egy esély arra, hogy Lengyelországban helyreálljanak a demokratikus intézmények és az ország nemzetközi jó híre” – írja a Brookings Institution. Ez a nyugati narratíva. A lengyelek többsége is így gondolja?

2020-ban Andrzej Dudát a Jog és Igazságosság támogatásával másodszor is megválasztották lengyel államfőnek, és ez történt annak ellenére, hogy épp ezt a narratívát vetették be ellene egész első, ötéves elnöki ciklusa alatt. A felmérések azt mutatják, hogy a lengyelek értékelik a kormány elmúlt nyolc éves teljesítményét, a társadalompolitikai eredményeit, a hadsereg megerősítését, azt, hogy a kormány megerősítette a lengyel államot, a határvédelmet, a gazdaság függetlenségét, hogy a nagy állami vállalatokat lengyel kézben tartotta, és hogy a hagyományos nemzeti értékeket, főleg a család intézményét védi. 

illetve Lengyelország jelenlegi berendezkedésére.

Külföldi elemzések szerint az október 15-i voksolás tétje háromrétű: egyrészt az Ukrajna-kérdés (az ukrán gabonaimport és a katonai segítségnyújtás ügye), másodsorban az EU-politika (jogállamiság, migrációs egyezség és a szuverenitás kérdései), harmadrészt pedig a belpolitikai viták (demokrácia, intézményi változtatások). Egyetért ezzel a helyzetértékeléssel? 

A felsorolt ügyek mind fontosak, de a kampány hangsúlyosan igazából a következő három témára fókuszált: a migrációs válságra (van egy nyomás a belarusz oldalról, és egy másik nyomás az EU részéről is, hogy fogadjunk be illegális bevándorlókat); az életminőség kérdésére (a PiS-kormány komoly intézkedéseket hozott az infláció letörésére); és a biztonságpolitikai szempontra (a Tusk-kormányzás idején a hadsereg lezüllött, a PiS-kormányzat haderő-reformot hajtott végre, éppen jókor, hiszen az ukrajnai háború idejére a lengyel haderő már megerősödve tudott felsorakozni). 

A többi kérdés is fontos, de nem annyira kardinális, mint ez a három. A kampány érdekessége még, hogy az uniós helyreállítási alap kifizetéseinek blokkolása hónapokig forró politikai téma volt nálunk, de most szinte senki sem beszél róla. Azért nem, mert 

A PiS nagyon hasonló ideológiai felütésekkel, hasonló retorikával és hasonló politikai tartalmakkal kampányol, mint a Fidesz. Önök is így érzékelik?

Általánosságban igen, hiszen mindkét kormány a tagállamok nemzeti szuverenitásáért harcol a brüsszeli hatáskör-happolás ellen, mindkét kormány a józan ész talaján állva a családok és gyermekek védelmét látja el egy új baloldali ideológiai őrület ellenében, és mindkét kormány saját állampolgárainak életminőségét próbálja megóvni a nemzetközi tőke nyomulása ellenére.

Természetesen minden a kontextustól függ, de a két vezetés közötti hasonlóságok egyértelműek. Éppen ezen rokonság miatt mindkét kormányt sok dühödt támadás éri a globális baloldal részéről, ugyanakkor sok szimpatizáló gesztust is kapnak más európai és nemzetközi politikai körökből.

A PiS választói bázisának magját az idősebb, vidéki és konzervatívabb szemléletű szavazók alkotják. Mivel kampányolt a kormánypárt, hogy saját törzsszavazóit mozgósítsa?

Általános vélemény, hogy 

1989-ben elnyertük a függetlenségünket, 2023-ban pedig Lengyelország jövője a tét, az dől el. Az egyik út az, amelyet az EU akar kiszabni számunkra: egy központosított állam és migránsok millióinak kényszerű befogadása. A liberális ellenzék valódi terve az, hogy győzelmük esetén egy brutális liberális gazdasági átalakítást vezényelnek le, abba azonban újra lengyelek tömegei fognak elszegényedni. Egy példa: a munkanélküliség ráta soha nem volt ilyen alacsony, mint jelenleg, Tusk kormányfősége idején azonban 14 százalékos volt. 

A parlamenti választással egy időben egy négy-kérdéses népszavazást is lebonyolítanak majd – a kérdések jól láthatóan a kormánypárti szavazók mozgósítását célozzák inkább. Lesz ilyen hatása?

Igen, valóban lesz egy népszavazás is. A referendum kérdései ezek: támogatja-e az állami tulajdonú vállalatok privatizációját?; támogatja-e a nyugdíjkorhatár nők esetében 60, férfiak esetében 65 évről történő felemelését?; támogatja-e a Lengyelország és Belarusz között létesített biztonsági határ eltávolítását?; illetve támogatja-e több ezer közel-keleti és afrikai bevándorló betelepítését a kötelező uniós elosztási kvóta alapján? Ezek a kérdések a kampány központi kérdései is voltak. 

Milyen központi üzenettel, választási ígéretekkel kampányol a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció?

Azzal kampányolnak, hogy a jelenlegi kormányzás egy rezsim, érveik alátámasztására pedig a nyugati bírálatokat idézgetik folyamatosan. Ezen kívül rendszeresen műbalhékat kreálnak, álbotrányok híreit terjesztik, a velük szövetséges, nagyon nagy befolyású magán sajtóorgánumok pedig ezeket a hangokat szépen felerősítik. Az ellenzék megpróbálja kihasználni, hogy 

Milyen látványos hibákat követtek el eddig a pártok a választási kampány során?

Az ellenzék óriásit hibázott azzal, hogy nyilvánosan támadta a lengyel határvédelmi szervek működését, illetve, hogy máig nem alakította ki egyértelmű álláspontját a bevándorlási válság kezelését illetőleg. A kormánypárt pedig kicsit megkésve próbálja most szavazóinak elmagyarázni, milyen kockázatokkal és mellékhatásokkal jár, ha a választópolgárok visszahozzák a hatalomba a liberálisokat.

Az előrejelzések szerint a két nagy versengő politikai erőn kívül három, egyenként 10 százalék körüli támogatással rendelkező párt kerül be biztosan a parlamentbe: a Konföderáció (Konfederacja), a Harmadik Út (Trzecia Droga) és az Új Baloldal (Nowa Lewica). Királycsinálók lehetnek? 

Elképzelhető. Az Új Baloldal és a Harmadik Út egyértelműen Tusk potenciális koalíciós partnerei, a Konföderáció – legalábbis részben – viszont elképzelhető a PiS szövetségeseként. 

Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: a PiS 2015-ben a voksok 37,5 százalékát szerezte meg, és ezzel a 460 tagú parlamentben 235 képviselője lett, míg 2019-ben 43,5 százalékos támogatottsága volt, és csodák csodájára éppen ugyanannyi, 235 mandátuma lett... Vagyis: a lengyel választási rendszerben 

A lengyel szisztéma a győztest jutalmazza; a korábbi eredményekből is látszik, hogy sima parlamenti többséget lehet szerezni egy többséget el nem érő voksaránnyal is. És most is azt látjuk, hogy a PiS a legerősebb párt, amelynek a többség megszerzésére újra esélye van.
 

Nyitókép: Donald Tusk és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel választások két nagy esélyes pártjának vezetői  (forrás: Janek SKARZYNSKI, Paulo NUNES DOS SANTOS / AFP)