„Elmúlt a beszélgetés ideje, az állam meg kell hogy védje a polgárait” – vonulnak a migránsok, már az utcákon sincs biztonságban az ember a Délvidéken

„A többi kirakat, minden kirakat, hogy csábított, mennyi ígéretet, mennyi üzenetet küldött feléjük. Tessék, kérem, az élet kínálta holmit, tessék vásárolni.” Sárszeg, vagyis Szabadka főutcája, a Kossuth utca ekként jelenik meg Kosztolányi Dezső Pacsirtájában. Nemrég azonban egészen más miatt került be a kedvelt sétálóutca a híradásokba: itt verekedett össze két migránscsoport, ki tudja, miért. A két bandát a rendőrségnek kellett szétválasztania, az érintetteket elszállí­tották, feltehetőleg egy dél-szerbiai befogadóközpontba.

A verekedés tekinthető új fejleménynek, de korántsem szokatlan. A jéghegy csúcsát a migránsokra telepedő embercsempész­bandák összecsapásai jelentik. AK-47-es gépfegyvereik, kézigránátjaik is vannak – mesélik maguk a kliensek a csempészekről a köztévé híradójának nem messze a magyarországi határkerítéstől. A lövöldözések lassan mindennapossá válnak az évek óta migráció sújtotta településeken. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke korábban határozott posztban fakadt ki: „Elmúlt a beszélgetés ideje, az állam meg kell hogy védje a polgárait.” A legnagyobb visszhangot az egyik diszkontáruház parkolójában szeptemberben kitört lövöldözés váltotta ki, erre reagált a pártelnök is.

Szabadka külvárosai meg a környező települések természetesen régóta gyűjtőhelyei a Nyugat-Európába tartó migránsoknak. És sajnos nemcsak nekik, hanem az embercsempész­bandáknak is, amelyek jókora összegekért igyekeznek a célországba juttatni klienseiket, elsőként a magyar határon át. Lapunk kérdésére Palusek Erik szociológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Főigazgatói Irodájának tanácsadója aggasztó helyzetet ír le: nyáron és kora ősszel a népszerű városszéli erdőkben, a Makkhetes, Kelebia vagy a Szelevényi-erdő zugaiban rendezkedtek be a migránsok és a csempészbandák, így ide már jószerivel ki sem mernek mozdulni a szabadkaiak. Ezt csak súlyosbították a lövöldözések.

Úgy hírlik, az afgán embercsempészbandának ellenfele akadt. „Bár korábban előfordult, hogy nőket molesztáltak, nem ez a jellemző, és a helyieket inkább a fegyverek aggasztják. Egyre gyakoribbak a fegyverropogásról beszámoló hírek. Ott fogyott el sokak türelme, amikor pár hete a városközpont melletti Lidl parkolójában lőttek egymásra” – mondja Palusek. A Királyhalomhoz közeli Hajdújáráson a családi házak kertjeinek végében is ropogtak már fegyverek, az emberek pedig félnek, és számonkérik a hatóságokat.

A forgatókönyv mindig hasonló: a rendőrség időnként nagy erőkkel kivonul, látványos akciókban elszállít néhány embercsempészt és pár busznyi migránst a dél-szerbiai befogadóközpontokba. Onnan gyakorlatilag azonnal indulnak is vissza az ország északi határához, „az a tapasztalat, hogy a taxisok segítségével egy-két, sőt olykor fél napon belül visszatérnek Szabadkára és környékére”. A híradások 50 eurós fejenkénti fuvardíjról szólnak a Szabadka–­Horgos szakaszon, ez négy migránssal számolva 200 euró fordulónként. A taxisok kulcsszerepe vitathatatlan, rájuk Pásztor István is neheztel, a VMSZ vezetője a taxik elvételét sem tartaná túlzásnak. A lakosok pedig, mint Palusek Erik kiemeli, attól félnek, hogy addig nem is lesz keményebb fellépés, amíg a helyiek közül meg nem sérül, urambocsá meg nem hal valaki egy eltévedt golyótól.

A rendőrség ennél többet láthatóan nem tud vagy nem akar tenni. „Erős az EU részéről a nyomás, hogy Belgrád ne lépjen fel keményebben, ám Szerbia érdeke most az lenne, hogy a migránsok ne okozzanak több bajt a területén, haladjanak át gyorsan, jussanak ki Magyarországra.” Érthető módon a Szabadka környékén élők ezt másként látják: a környékbeli falvakban lakossági fórumokon tiltakoztak. Stevan Bakić szabadkai polgármester maga is ígért segítséget, de ez idáig nem sikerült tartós megoldást találni a problémákra. A VMSZ képviselői rendszeresen felszólalnak a szerb parlamentben a migránskérdés megoldatlansága miatt, és próbálják elérni, hogy a hatóságok tegyenek valamit – sorolja Palusek Erik. Pásztor István nemrég az ország migrációs politikájának felülvizsgálatát is követelte Aleksandar Vučić köztársasági elnöktől, mondván: az állam nem uralja területének minden egyes négyzetcentiméterét, az embercsempészbandák helyben „jelenleg erősebbek az államnál, az állami apparátusnál, amely korlátozottan alkalmazza csak a szigort”. Addig pedig folytatódnak a látványakciók. Például a Hotspot nevű nemzetközi akcióban október első napjaiban Szabadka és Zombor területén 516 személyt ellenőriztek a belgrádi belügy közlése alapján.

A magyar határkerítés folyamatos ostroma a szerb sajtóban is téma. A belgrádi köztévé által közölt becslések szerint az országban 5000 migráns lehet, akik annak ellenére választják a nomád életet, hogy tíz városban 18 be­fogadóállomás működik: ezekben csupán 3200 férőhely foglalt, 2500 üresen áll. Egyre gyakoribb kérdés, hogy merre mennek majd a migránsok, ha hűvösebbre fordul az időjárás. Palusek Eriknek van válasza: a hidegebb idő beköszöntével a nyaralókban, tanyákban fogják meghúzni magukat. Emellett szinte eltörpül az, hogy sokszor tönkreteszik a termést, és nyilván szemetet is hagynak maguk után. Ráadásul jobb híján eltüzelnek mindent, ami éghető, beleértve a berendezést is. Egyszóval: közeleg a tél.

Nyitóképen: Határőrök járőröznek a magyar–szerb határkerítésnél. Fotó: AFP / Kisbenedek Attila