Fukuyama és az amerikai gondolkodás elviselhetetlen slampossága

2023. október 20. 07:13

Mikor valaki az Egyesült Államokból megszakérti Kelet-Európát, az ember önkéntelenül becsülni kezdi még európai gyűlölőinket is.

2023. október 20. 07:13
Fukuyama, Francis
Kohán Mátyás
Mandiner

„Ninyi Ukrajina znacsno bils demokraticsna krajina, nyizs Uhorscsina.” A helyzetkomikum érdekében ukrán eredetiben ajánlom szíves figyelmükbe a csütörtöki nap legkacagtatóbb badarságát. Magyarul az n+1-edik slampos hülyeségnek hat, hogy: „Nem értem, hogy az olyan országok, mint Magyarország, hogyan lehetnek még mindig EU-tagok. Hiszen ezek már nem is demokráciák. Ukrajna jelenleg sokkal demokratikusabb ország, mint Magyarország.” Ukránul legalább az egyes szavak íze jó, a szibiláns frikatívok zsizsegő susogása

elnyomja a tompán kongó ostobaságot, melytől amúgy hangosak volnának Francis Fukuyama elemző megjegyzései.

Csábító volna egyszerűen csak kiröhögni e képtelen állításokat, és hozni pár marékkal abból az ezernyi összevető példából, melyek által a hazugság könnyedén cáfolható. Magyarországon oligarcha még sosem vásárolt magának politikai hivatalt – az ukrán elnökválasztások megnyerésének nem igazán volt ezen kívül az elmúlt harminc évben más módja. Magyarországon vannak működő ellenzéki pártok, Ukrajnában nincsenek. A magyar sajtóban az Orbán-kormány külpolitikája a legélesebb hangon kritizálható, az ukrán sajtóban az ukrán külpolitika elmúlt harminc évének hosszú és egyre bővülő hibalistája tabu.

Magyarországon számolni lehet azzal, hogy egy bírósági ítélet, diploma vagy jogosítvány mögött nem csúszópénz, hanem jogi érvelés és vizsgák sora áll – Ukrajnában e téren még akad némi szkepticizmusra ok. Satöbbi.

De ezzel még nem fejtettük fel teljesen a fukuyamai őrület mögött rejlő fájdalmas valóságot. A probléma ugyanis az, hogy ilyen nyilvánvaló bolondságokat ezerszám produkált az elmúlt években az amerikai politikai gondolkodás – elég Joe Biden 2020-as gyöngyszemére gondolni, melyben az akkor huszonhatodik éve ugyanazon elnök által uralt, választásokat frissen elcsalt, tüntetőket verető belarusz rezsimet sikerült Lengyelországhoz és Magyarországhoz hasonlítani. 

Mindenki gondolhat a magyar vagy a lengyel demokrácia állapotáról, amit szeretne; de a Lukasenka-rendszerhez hasonlítani ép, írástudó elmével egyiket sem lehet.

És itt meg is érkeztünk az amerikai gondolkodás elviselhetetlen slamposságához: a tengerentúlról a világ többi része – demokratáknak és republikánusoknak egyaránt – nagy, kontúrtalan, elmosódott pacákban látszik. Van gazdag nyugat-európai demokratikus paca, zűrös kelet-európai paca, méretes és gonosz orosz paca, kínai paca kis indokínai sallangokkal, csadoros-fejkendős-olajos arab paca, heroinszagú latin-amerikai paca, meg egy differenciálatlan nagy fekete paca Afrika néven.

Egyik százezer négyzetkilométeres kis jelentéktelenség ugyanolyan nekik, mint a másik; a világ finomságaiból nem értenek sokat. És ez probléma.

Mert elég néhányszor megjelennie a New York Times címlapján tendenciózus „elemzéseknek” a magyar sajtószabadság és jogállam állapotáról, hogy Magyarország a komplex amerikai gondolkodók fejében átkerüljön a demokratikus pacából az autoriter pacába; ellenben elég néhányszor pozitív kontextusban szerepeltetni ugyanott Zelenszkij elnök derekas harcát az orosz diktatúrával szemben, hogy Ukrajna is pacát váltson, s decens demokratikus ájer lengje körül. Nincs a világról való amerikai gondolkodásban komplexitás, részletesség, érzékenység. Nem fér a fejükbe, hogy a világ – Amerikával ellentétben – nem a nagy helyen kis különbségek világa, hanem a nagy különbségeké kis helyen.

Ez a probléma kíséri évtizedek óta a nagy amerikai szerencsétlenkedést a Közel-Keleten. Ezért kellett Afganisztánból kivonulni, ezért megy a huzavona Irán körül, és ezért van tökéletesen lehetetlen helyzetben Ukrajna is. Az erőből megoldható problémáknál kitűnő szolgálatot tesz az amerikai slamposság. Csak sajnos a világon mindent azért nem lehet erőből megoldani.

Van, amihez a részleteket is tudni kellene. Az amerikai szemszögből irrelevánsnak tűnő részleteket.

Mikor egyik legkegyetlenebb gyűlölőnk, Katarina Barley páros lábbal belénk száll, ő legalább tudja a miniszterelnök vejének nevét, meg azt, hogy honnan kapja az olajat Magyarország. A súlyos kétoldali orbanítiszben szenvedő Daniel Freund is többet tud egy kicsit hazánkról a semminél. Európai kritikusaink legalább olvasnak egy egészen picit, mielőtt írnának és kajabálnának – kiemelten igaz volt ez Angela Merkelre, akinek kiművelt kompromisszumai több ezer oldal átolvasása után jöhettek csak létre. Hiába kárhoztatjuk mindazért, amit Németországgal művelt akár a migráció, akár az atom ügyében, az Európa-politikából épp e tulajdonsága miatt borzasztóan hiányzik.

Hogy mi a tanulság Fukuyama úr agymenéséből?

Az, hogy a legjobb, ha Európa az európaiaké.

Fukuyama úr és az amerikai gondolkodás elviselhetetlen slampossága a tökéletes érv a stratégiai autonómia mellett. Egy gyenge európai gondolat is jobb egy erős amerikainál; mi legalább elvben képesek vagyunk felfogni egy másik európai valóságot, ők pedig sehogy sem. Isten óvjon mindenkit, akit az amerikai nagyágyúk egyszer nekiállnak megszakérteni!

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 112 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Krupp Skya
2023. december 29. 08:58
"T. Pétercatalina11 2023. október 21. 14:55 Speciel Oscar Wilde nem mondott ilyet, Oscar Wilde kifejezett csodálója volt Amerikának. Ettől még nem lesz feltétlenül igaza sem, de akkor is így volt." Tudom nekem is mondta Oszkár, találkoztam vele az utcán, amikor ment hozzátok a Népszavához. " Megyek ehhez az ÁVÓ-s újsághoz, letagadom, hogy mondtam, hogy Amerika egy hosszú hányás."
Krupp Skya
2023. december 29. 08:47
Hiába hunyorogsz Fuckujama, tudjuk, hogy zsidó vagy.
lhotx
2023. október 23. 12:42
Nem olvastam eddig, de most végigfuttattam egy keresést, hogy a híres első könyvében hányszor említi az „energia“ szót – 15x, ebből zömében az emberi erőfeszítések értelmében használja, s csak néhányszor a fizikában használatos értelemben. Vagyis filózgatásai közben nem nagyon vette figyelembe, hogy az emberiség honnan vesz majd a maga ilyen-olyan jövőjéhez pl. energiát.
Pelso j.
2023. október 22. 07:42
istvanpeter I"a liberális anarchista világban, ma már a gondolkodást is a fikciók és kitalációk uralják, hogy a valóság szándékos meghamisításáról már ne is beszéljünk" Nahát, a fidesz liberális anarchista lenne?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik