Az Economist szerzője szerint a brit kormány kockázati nyilvántartása a kategórián belül viszonylag jónak számít. Korábban a kritikusai túlságosan titokzatosnak tartották. Azonban a szerző szerint még mindig átláthatatlan a módszertana, és arról sincs információ, miként állítják össze. S ami a legfontosabb: nem derül ki belőle,
mégis ki a felelős a kockázatok kezeléséért?
Minden egyes kockázat két pontszámot kap: az egyik a valószínűségre utal, a másik pedig a hatásra. A hatás 1-től (csekély) egészen 5-ig (katasztrofális) terjed. Azonban a cikk szerint a katasztrofális kategória túlságosan tág. A brit kormányzat 4-es hatás-pontszámot ad a „nukleáris véletlennek” viszont a „járványt” veszélyesebbnek ítéli meg: ez 5 pontot kap.
A cikk szerzője szerint a legnagyobb furcsaságok a „tanácsok” címke alatt szerepelnek.
Például terrortámadás esetére olyan tanácsokat adnak az embereknek, hogy „fussanak” valamint „bújjanak el”. A dokumentum olyan javaslatot is tartalmaz: a katasztrófára való felkészülés érdekében az emberek tároljanak otthon rádiókat és palackozott vizet, valamint