A diktátorok mindig a humortól félnek legjobban – Gad Saad Budapesten

Az MCC Budapest Lectures előadás-sorozat keretében Gad Saad libanoni-zsidó származású, Kanadában élő professzor a „The Saad Truth about Happiness” (Saad igazságai a boldogságról) című könyvéről beszélgetett Calum Nicholsonnal, az MCC vendégoktatójával. 

Az eseményen Saad elmondta: eredetileg nem a boldogságról akart könyvet írni, mivel nincs még egy téma, amivel ennyit foglalkoztak volna a filozófusok. 

„Számtalan emailt kaptam olyanoktól, akik azt szerették volna tudni, miként lehetséges, hogy ilyen nehéz témákkal foglalkozom, és mégis mindig vidám vagyok? (…) Ez volt az első, ami az ihletet adta” – mondta a professzor. Mint megjegyezte: 

A beszélgetés során megosztotta: az elmúlt évtizedekben a felmérések szerint a férfiak boldogságérzete nem változott, azonban a nőké csökkent. 

Ez Gad Saad szerint az egyetemen terjedő „parazita ideák” következménye, amelyek azt hirdették a nőknek: ők pont ugyanolyanok, mint a férfiak, a két nem teljesen azonos. A népszerű szerző kiemelte: természetesen a nők és a férfiak egyenlőek, de vannak köztük jelentős különbségek.

– jelentette ki a professzor. 

Gad Saad azt is elmondta: a boldogságra való képességet nagyban meghatározzák a génjeink. Vannak, akik egyszerűen vidám természettel születnek; és vannak, akiknek mindig borús a tekintetük. Azonban a könyvet azokról a tényezőkről írta, amelyek nem a gének függvényei.

Külön kiemelte: kulcskérdés a jó házastárs és a jó munka választása. Az előbbire nem árulta el receptjét, de a munkával kapcsolatban elmondta: fontos olyan pályát választani, amiben kiélheti az ember a kreativitását. A professzor szerint az a jó munka, ha az ember szabadon gazdálkodhat az idejével, és nincs bezárva egy nyolcórás mókuskerékbe. 

A boldogság természetesen nem úgy működik, hogy az ember reggel felkel és tudatosan megtervezi, hogy boldog lesz. De az boldoggá tehet reggel, ha olyan ember mellett ébredsz, akit szeretsz – fűzte hozzá. 

– jelentette ki Gad Saad. Felidézte: Libanonban született, és a gyerekkora egybeesett a véres polgárháborúval. „A szüleim a lelkemre kötötték: ezen a láthatatlan vonalon ne menjek át a városban, mert akkor meglátnak a mesterlövészek és kiloccsantják az agyam. De még ilyen helyzetben is kimentem játszani az utcára” – mesélte. Szerinte a legnehezebb helyzetekben is segíthet a játékra való hajlam. 

Calum Nicholson felvetette a professzornak: a humortalanság járványától szenved a nyugati világ. Elterjedt egyfajta modern puritanizmus, amely nem viseli el azt, ha viccelnek vele. Nicholson hozzátette: ez kétoldali probléma, sem a liberális, sem a konzervatív gondolkodók, de a politikusok sem kimondottan humorosak.

Ha hatalomra jutnak nem a nagy, izmos férfiakat vetik börtönbe, hanem azokat üldözik, akiknek éles a nyelve, amivel fenyegetést jelenhetnek az ideológiájukra” – mondta Saad.

A beszélgetés során felmerült a gyakran emlegetett kérdés: boldogabb lett volna-e az ember, ha a világ egy másik pontján születik? Vajon meghatározza-e a földrajz az emberek boldogságérzetét? Gad Saad szerint a kulturális különbségeknek gyakran biológiai okai vannak. Példaként az ételeket hozta fel: melegebb vidéken sokkal több fűszert használnak, mint, ahol hidegebb az éghajlat. Bármilyen kultúrában is él az ember: boldog szeretne lenni, de kultúránként változik, mik azok az eszközök, melyek által boldoggá válhatunk. Például egy kollektivista társadalomban az egyén boldogsága háttérbe szorul – elemezte a professzor.

Az MCC vendégoktatója felvetette: ma a boldogság megszerzését ígéri minden egyes újabb technológiai vívmány, miközben, mintha csak egyre messzebb vinnének minket az ideális állapottól. Bár megkönnyítik az ember életét, gyakran elveszik az apró örömeit. 

– mondta Gad Saad. A kutatások szerint jelentősen segít az emberek hangulatán, ha több személyes beszélgetést folytatnak egy nap során. Az egyetemi tanár szerint túlságosan félnek az emberek az idegenektől, miközben egy idegenből válhat a szerelmed vagy a legjobb barátod. Arra biztatta a közönség tagjait: kezdeményezzenek beszélgetés olyanokkal, akiket nem ismernek. 

A professzor a beszélgetés végén visszatért az egyik fő üzenetére: játékosan kell felfogni az életet. Példaként említette Richard Feynman, Nobel-díjas amerikai elméleti fizikust, aki a Manhattan-projektben is részt vett. Feynman szakmája ellenére egy vidám ember volt, aki szeretett a bongó nevű hangszeren játszani és mulatni. Lehetünk komoly emberek, de soha ne veszítsük el a humorunkat!

Nyitókép: Rozgonyi János/MCC