Majd felidézte, hogy az ötvenes években Ausztriában nem beszéltek a tanulási zavarokról: „így a legtöbbször, amikor arra kértek, hogy hangosan olvassak fel az osztályban, az egyszerűen katasztrófa volt, és egy vonalzót kaptam a kezembe. De most már tudom, hogy diszlexiás vagyok”.
„Amikor egy filmre készülök, hónapokig újra és újra elolvasom a forgatókönyvet, amíg minden sort megjegyzek. Időre és ismétlésekre van szükségem, hogy a szavakat az agyamba véssem” – sorolta.
Schwarzenegger a bejegyzésében visszaemlékezett a hangoskönyv elkészítésének fázisaira is. Mint írta, „egy fantasztikus csapat segített nekem. A saját csapatom, de a producerek és rendezők, Nithya, Danny és Kris, valamint Eric, aki a felszerelést állította össze. Mindannyiunknak segítségre van szüksége. (...) Amikor meghallgatjátok a hangoskönyvet, remélem, hogy
inspirálnak benneteket, nemcsak a szavak, hanem a felvétel folyamata is”
– zárta gondolatait a színművész.