„Komoly viták folynak a világban, és ennek sajátos tükröződéseként Magyarországon is arról, hogyan is kéne kezelni Kínát. Bevezetőben szükséges megemlíteni, hogy ezek nem ál-viták: Kína szerepe a világban és az, hogy ez hogyan hat a jelenlegi nemzetközi gazdasági, politikai és katonai-stratégiai helyzetre, hogyan változtatja azt meg, főleg a jelenlegi vezető hatalmak, a demokratikus országok szempontjából valóban korunk egyik, ha nem A legmeghatározóbb kérdése.
Alapvetően – némi leegyszerűsítéssel – két iskolát különböztethetünk meg. Az egyiknek, amelyik Trump óta uralja az amerikai politikát, az a lényege, hogy Kína tulajdonképpen olyan, mint a Szovjetunió: kommunista, ideologikus és terjeszkedő hatalom, gyors ütemben építi ki katonai erejét, amelyet előbb utóbb használni is akar, gazdaságilag pedig behatol azokba a résekbe – és/vagy létrehozza ezeket a réseket, ahol ki tudja használni mások, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió, de Oroszország gyengeségét és figyelmetlenségét. Eszerint, ennek a behatolásnak a gazdasági érdekek csak egy részét képezik, sokak szerint alapvető oka nem gazdasági, hanem politikai- katonai, annak érdekében, hogy kiterjessze politikai-katonai befolyását ezekre az országokra.
A másik nézet szerint Kína nem csinál mást, mint bárki más: növekvő gazdasági – és ennek következtében – politikai és katonai lehetőségeit kihasználja saját érdekében, ami önmagától adódóan, természetesen, érinti, legtöbbször sérti is a status quo hatalmak érdekeit.”
Nyitókép: Xinhua via AFP