Így robbanthatták fel az ukránok az Északi Áramlatot – ez a legújabb elmélet a balti-tengeri rejtélyre

Hatalmas oknyomozó anyagot tett le az asztalra a napokban az Északi Áramlat felrobbantása kapcsán a SPIEGEL és a ZDF. Az olvasó a maratoni cikket olvasva – akár csalóka módon – azt érezheti, hogy a támadás minden részletét élő egyenesben megélte. Ha igaz a történet, az amerikaiak felelősségét állító veterán oknyomozó Seymour Hersh elbújhat; ha hamis, akkor pedig ez egy Andersen-díjas propaganda-mestermű. 

Rendkívüli értéke miatt teljesen lefordítva, változtatás nélkül olvashatják most magyarul a német lap cikkét.

A cikkben szó esik:

• az Északi Áramlat megtámadásának eszközeiről és tetteseiről;
• az ukrán felelősségről, amelyre ezer jel mutat;
• arról, hogy Berlin miért nem akarja gyorsan feltárni az ügyet;
• arról, hogy mit akartak még az ukránok felrobbantani;
• és arról, hogy lehetett-e a művelet orosz hamis zászlós akció.

***

Az Andromeda egy lélekvesztő. A fedélzet falait megviselte a sok durva kikötés. A porózus mosdótömlőkből székletszag szivárog. A hetvenöt lovas dízelmotor úgy kerreg, mint egy vén traktor. Mikor az Andromeda hajózik, a hajó recseg-ropog a nehézkes fordulatok közepette. A robotpilóta tönkrement. A többi hajós pillantásra sem méltatja: még egy lerúgott charterjacht, van még pár ilyen a Balti-tengeren.

Ha az ember nem akar feltűnni, ahhoz ez a tökéletes hajó.

Majdnem pontosan egy éve bérelte ki a nyomozás jelenlegi állása szerint búvárok és robbanóeszköz-szakemberek egy csoportja az Andromedát, majd Warnemündéből indulva észrevétlenül áthajózott a Balti-tengeren, és 2022. szeptember 26-án felrobbantotta az Északi Áramlat 1 és Északi Áramlat 2 gázvezetékek három csövét. Katasztrofális támadás volt ez az energiaellátás ellen, unikális szabotázs,

A cselekmény arra irányult, hogy „tartósan megzavarja az állam és intézményeinek működőképességét. Ehhez az eljáráshoz az állam belső biztonsága elleni támadás kapcsolódik”. Így fogalmaz egy vizsgálóbíró a Szövetségi Bíróságon ismeretlen tettes ellen zajló eljárásban.

Hiszen bár majd’ tucatnyi országból keresik a tetteseket bűnügyi nyomozók, titkos ügynökök és államügyészek, még messze nem tiszta, ki tette ezt és miért. Amit eddig főleg német közszolgák felderítettek, a legszigorúbb titkosítás alatt áll.

„Lehetséges politikai kihatásai miatt ez a második világháború utáni történelem legfontosabb nyomozása” – mondják nemzetbiztonsági körökben. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) ST 24-es referatúrájának az Északi Áramlat esetével megbízott nyomozói számára még azt is megtiltották, hogy az esetről a kollégáikkal beszéljenek.

Sok forog kockán, ez kézenfekvő: Ha ez egy orosz kommandó volt, akkor vajon háborús cselekménynek számít a támadás? Hiszen a NATO ötös cikkelye szerint egy NATO-tagállam kritikus infrastruktúrája elleni támadás kiválthatja a szövetség reakcióját. Ha viszont Ukrajna volt, akkor vajon szabad ezt az országot még tankokkal, akár vadászgépekkel felfegyverezni? És ha még az amerikaiak is segítettek a támadásban, akkor vajon vége 75 évnyi transzatlanti partnerségnek?

S ha még ennyi kockázat sem volna elég, az Északi Áramlat elleni támadás figyelemre méltó tervrajzot is nyújt arra, milyen egyszerű is létfontosságú vezetékeket tönkretenni. „Bennem azonnal felmerült a kérdés: Hogyan tudnánk magunkat jobban megvédeni?” – mondja Nancy Faeser szövetségi belügyminiszter. 

Az ilyen támadásokhoz bőséggel állnak rendelkezésre célpontok: internethálózati csomópontok, olajvezetékek, atomerőművek. Abból indulhatunk ki, hogy Észak-Koreában, Iránban és más terrorállamokban igencsak érdeklődve figyelik, mi történik most. Ha a tetteseket nem kerítik kézre, ha a megrendelők következmények, szankciók, katonai reakció nélkül megússzák, akkor jócskán lejjebb kerülhet a jövőbeni támadások esetében az ingerküszöb.

Nyomok azért vannak. A SPIEGEL és a ZDF hat hónapon át követte őket több mint két tucat újságíróból álló csoportjával a világ körül, a Moldovai Köztársaságtól az USA-ig, Stockholmtól Kijeven és Prágán át Romániáig és Franciaországig. Számos információ olyan forrásoktól származik, akiket nem nevezhetünk meg, hírszerző szolgálatoktól, nyomozóktól, magas rangú tisztviselőktől és politikusoktól. Olyan emberektől is, akik így vagy úgy közvetlenül kötődnek a gyanúsítottakhoz.

Előbb-utóbb mindig előkerült az Andromeda, ezért a SPIEGEL és a ZDF kibérelte a hajót, miután a BKA igazságügyi műszaki szakértői ezt engedélyezték. Hat riporter követte együtt a szabotőrök útját a Balti-tengertől az egyik robbanási helyszínig a nemzetközi vizeken.

Önmagában ez az út nem szellőzteti meg a titkot, de segít jobban megérteni, mi és hogyan történt, mi valószínű és mi nem az.

Feltűnő ez, mondják mások, főleg politikusok. Az Andromeda támadó útja lehetett „hamis zászlós” művelet – így hívják a titkosszolgálatok nyelvén a valós elkövetők által szándékosan hagyott hamis nyomot. Minden gyanúsan túl egyértelműen Kijev irányába mutat, az utalások és bizonyítékok túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. Az amerikaiaknak, a lengyeleknek és mindenekelőtt az oroszoknak mind jobb indítékaik lettek volna ahhoz, hogy felrobbantsák a vezetéket, mint pont az ukránoknak.

Megint másoknak alig állnak össze a dolgok: Miért használtak volna a tettesek bérelt vitorlás jachtot hadihajó helyett? Miért nem süllyesztették el az Andromedát egyszerűen a tett után. Hogyan sikerülhetett két-három búvárnak egymagukban jó nyolcvan méter mélyen felrobbantani a vezetékeket?

A művelet története képtelen thriller, 

 És amelyben egyre-másra központi szerepet játszik egy lepukkant balti-tengeri vitorlás jacht.

Dranske, Rügen, 2023. Az átvizsgálás

Dranske, Rügen, jeges januári nap a sziget legszélső északnyugati csücskében. Reggeli 9 óra 45 perckor kiállnak az átkutató erők: a Szövetségi Bűnügyi Hivatal és a szövetségi rendőrség 13 tisztviselője, köztük igazságügyi informatikai szakértők, egy bűnügyi helyszínelőnő, robbanószer-szakemberek. Céljuk a Mola Yachting GmbH helyiségei. Átkutatási parancsuk van egy olyan hajóra, amelyet itt adtak bérbe, magyarázták a zavarodott dolgozóknak. 

Hol az Andromeda? A téli tárolóban néhány száz méterre innen, mondja a Mola műszaki vezetője, aki a rendőrséget egy kihalt magánúton át a Nemzeti Néphadsereg (NVA) egy volt területére vezeti. Az Andromeda felbakolva áll a szabad ég alatt, a munkások épp a hajótestet csiszolják. 11 óra 5 perckor kezdődik az átvizsgálás. Három napig tart.

A nyomozókat váratlan szerencse éri: a Mola takarítatlanul vitte a téli tárolóba a hajót. És a legutóbbi bérlők a szabotőrök voltak. A mosogatón műanyag palack áll „valószínűleg lengyel felirattal”. A navigációs asztal alatt egy pár nélküli „mezítlábas cipő”. A Garmin GPS Map 721 navigációs rendszert a bűnügyisek kiszerelik a fedélzeti asztalból. Így áll ez a BKA vizsgálati jegyzőkönyvének lajstromában, iktatószám: ST 24 – 240014/22.

A következő napon a szövetségi rendőrség két robbanószerkutató kutyát hoz a fedélzetre, akiket egyfajta csörlővel kell felhúzni a felbakolt hajóra. Több mint egy órán át szaglásznak az Andromedán. Sikerrel, mint azt később a laborban az igazságügyi szakértők megállapítják. A fedélzet alatt egy asztalon, de a vécén is gazdagon találni oktogén nyomait – egy földalatti robbanószerét.

Korábban a nyomozók a ködöt szurkálták, a kevés nyom mind a semmibe vezetett. A tettesekre még csak sematikusan sem lehetett ráismerni, míg a BKA-hoz be nem futottak a támadás után hetekkel titkosszolgálati fülesek. Most világos lett: vitorlás jachtról van szó.

Hogy ne keltsenek nyugtalanságot, és hogy a nyilvánosság semmit se tudjon meg, a nyomozók a rostocki és környékbeli hajóbérbeadókat egyenként keresték meg. S végül a Molánál és az Andromedánál landoltak.

Megdöbbentő fejlemény ez a nyilvánosság számára, sok minden más annyival kézenfekvőbbnek tűnt: tengeralattjárók, különleges hajók, legalábbis motorcsónakok. De egyetlen vitorlás jacht az európai történelem egyik legnagyobb szabotázsakciójának műveleti bázisaként?

Kezdetben a német hivatalok is bizonytalanok voltak. A szövetségi főügyész szakértői eljárást rendelt el, világos kérdésfeltevéssel: „Hogy egy ilyen tett elkövethető-e egyáltalán egy teljesen normális jachttal, hogy nem kell-e hozzá messze, messze nagyobb szerkezet”. Így fogalmaz Lars Otte, a szövetségi ügyészség helyettes vezetője, június közepén a Bundestag egy titkos belügyi bizottsági ülésén. A parlamenti képviselők előtt hangsúlyozza: 

Rostock-Warnemünde, 2022. szeptember 6. Az Andromeda

2022. szeptember 6-án az Andromeda tucatnyi más hajó között ringatózik a rostock-warnemündei jachtkikötőben és arra vár, hogy átvegyék következő bérlői. Már egy évtizede néhány naponta új bérlő személyzet hajtja keresztül a Balti-tengeren. Az Andromeda műanyag jacht, típusa Bavaria 50 Cruiser, 2012-ben, Bajorországban építették, 

 Nem elegáns, de praktikus, egyfajta nagy kombi, 15,57 méter hosszú, 4,61 méter széles, méretéhez képest egészen olcsó.

A fedélzet alatt öt kis kabinban maximum tizenkét személynek kíván helyet, akik elférnek szűken is. A dupla kajütök alig 1,2 méter hosszúak. Bőséges cserébe a rakodóhely, a teakonyha gáztűzhellyel, az étkezősarok fényesre lakkozott faasztallal. Tatján kihajtható egy fürdőplatform, megkönnyítendő a vízbe ugrást. Ideális nehéz felszerelésű búvárok számára.

A Hohe Düne jachtkikötő légvonalban kereken tíz kilométerre van a rostocki belvárostól. Szembeszökően lélektelen hely túlméretezett wellnesshotellel és magányos pizzériával. 920 fekvőhelyhez tekeregnek itt le hosszú stégek a vízig. A G stég közepén kis fakunyhót találni. Aki a Mola Yachtingnál bérelt hajót, annak itt kell jelentkeznie igazolvánnyal, sporthajó-vezeőti engedéllyel és 1500 euró kaucióval.

Szeptember 6-án kora délután csekkol be a SPIEGEL és a ZDF oknyomozása szerint a Mola kunyhójában egy vitorláscsapat, hogy átvegye az Andromedát. A hajót egy Feeria Lwowa nevű varsói utazási iroda fizette, egy weboldal és telefonszám nélküli cég.

Ennek ügyvezetője a lengyel cégregiszter szerint Natalija A., 54 éves, kijevi lakos. Érdemleges turisztikai tapasztalata nincsen, 1987-ben szerzett óvodapedagógusi végzettséget.

Ukrán telefonszáma van. Ha az ember azt felhívja, egy hölgy veszi fel, aki azonban rögtön leteszi, amint az ember újságíróként mutatkozik be. 

A Feeria Lwowa varsói címe is a semmibe vezet. Irodája nincs, helyszíni dolgozója sem. Úgy tűnik, postafiókcég.

Kicsoda Ştefan Marcu?

Még valami tűnik igencsak nehéznek a nyomozók számára: Amikor a szabotőrök szeptember 6-án a Mola-kunyhóban állnak, és átveszik az Andromedát, 

Ezt Ştefan Marcu nevére állították ki, így van a hivatalos dokumentumokban. De ki ez a férfi? Van bármi köze a támadáshoz?

Marcu telke acélkapuját rövidnadrágban és fürdőpapucsban nyitja ki. Július közepe van és forróság Goianul Nouban, a Moldovai Köztársaság egy falujában, a fővárostól, Kisinyovtól északra. Ukrajna innen kevesebb, mint ötven kilométer.

Ştefan Marcu erős, lebarnult, bajsza széles és fekete. Mérnök, saját cége van. A SPIEGEL-ből, a ZDF-ből, valamint a Rise Moldova és az OCCRP oknyomozó hálózatokból álló kutatócsoport bukkant a nyomára. A kétszintes ház, amelyben családjával él, az utca legszebbike. Marcu egy cédulát néz, amelyet a riporterek mutatnak meg neki, rajta egy számsor, útlevelének száma: 055227683.

Igen, ismerős neki, mondja. Moldáv állampolgár, de ez a régi román útlevele száma, múlt októberben járt le. Legutóbb 2019-ben használta az útlevelet Romániában nyaraláshoz, néhány hónappal ezután Bulgáriában még egyszer. 

Először hall róla. A riporterek előtt még senki nem hallgatta ki. Sem a rendőrség, sem a titkosszolgálatok.

Miután kiadták neki új útlevelét, a hivatalban a hölgy érvénytelenítette a régit. „Mikor hazaértem, elégettem, a kemencébe vetettem” – mondja Marcu.

Az útlevéladatokat viszont nyilvánvalóan használták, ebből indulnak ki a nyomozók. Az adatokat arra használták, hogy egy másik igazolványt csináltassanak, egy hamisat, amelyet az Andromeda bérléséhez nyújtottak be. Új fotóval.

Azon minden bizonnyal 

vesébe látó pillantással, katonai frizurával. Minden valószínűség szerint Valerij K.-nak hívják, Dnyipróból, Ukrajnából származik. És, mint kiderült, az ukrán hadsereg 93. gépesített zászlóaljában szolgál.

Wiek, Rügen, 2022. szeptember 7. Megálló Rügen északi részén

Hogy a szabotőrcsapat mikor hagyta el a Hohe Düne kikötőt, azt nem lehet pontosan rekonstruálni. De már egy nappal később, szeptember 7-én beiktatják első megállójukat Wiekben: ez kereken hatvan tengeri mérföld távolságra van, apró kikötő Rügen északi részén. Normális körülmények között ez hosszú, de idilli vitorlázószakasz, végig Mecklenburg-Elő-Pomeránia partjinál halad, a Fischland, a Darß, a Zingst és a Hiddensee mellett.

Jó időben, kevés hullám mellett a riportercsapatnak július közepén jó tizenkét óra alatt abszolválja ezt az etapot. Az Andromeda ez idő zömében motorral halad, így a hajó folyamatosan tartja a hét-nyolc csomót. Erős szélben, amikor a kifeszíthető a 22 méteres árbocra a nagy vitorlát és az orrvitorlát is, benne van a tíz-tizenegy csomó is.

Warnemündével ellentétben Wiek magányos, eldugott hely, a nyüzsgő rostocki kikötő ellentéte. Aki ott megrakodna egy hajót, annak kézikocsival többször be kell járnia néhányszor száz méternyi stéget, más hajók és legénységek tucatjai mellett elhaladva. Wiekben egy teherautó a kevés kikötőhely egyikéig is beállhat, amelyek megfelelnek egy Andromeda méretű hajónak. Amikor a SPIEGEL- és ZDF-csapat matrózai a kikötőfőnöknél kikötőhelyet foglalnának, 

A kikötő dolgozói az Andromedáról és ottani tartózkodásairól alig akarnak beszélni, nyilvánosan legalábbis nem. Egyikük, aki emlékszik és közvetlenül dolga volt a csapattal, azt mondja, hogy a fedélzeten az emberek bemelegedettnek, edzettnek tűntek, és egymással egy számára ismeretlen idegen nyelven beszéltek.

Mindenesetre öt férfi volt és egy nő, így a kikötőfőnök, aki az Andromedát anno megtankolta a gyanúsított szabotőrök számára második wieki megállójuknál, a visszaúton Warnemünde felé. Az esedékes összeget aztán ugyanabba a fekete jegyzetfüzetbe viszi fel, amit a riportercsapat tankolásának rögzítésére is használ.

A kikötőfőnök visszalapoz, és két bejegyzést talál, amely szóba jöhet a szabotőrök ügyében: 665,03 euró és 1309,43 euró szeptember 22-én és 23-án. A hajó tankja mellett 

Egyikük a számlát készpénzzel fizette ki, és feltűnően sok nagy eurócímletet húzott elő a táskájából – de borravalót nem adott.

Christiansø, 2022. szeptember 18. A borsószigeten

Az első wieki megálló után az Andromeda hosszabb időre eltűnik. A legénység nem vitorlázik, hanem végig motorral megy, állapítják meg a nyomozók később egy számláló alapján. Jó tíz nappal később aztán megint feltűnik a hajó Christiansø szigete előtt, amely alig több egy sziklánál Bornholm környékén, olyan kicsi, hogy hívják borsószigetnek is. 

A kikötő festőien egy 1684-es erődítmény alatt helyezkedik el. A Dánia legkeletibb pontjához közeli szigetnek alig van száz lakója, de egynapos kiruccanók körében népszerű, akik Bornholm üdülőszigetéről átjönnek, és beülnek kryddersilddel, zöldfűszeres heringbefőttel egy kikötői bódéba.

A robbantókommandónak viszont valami egészen más számíthatott: 

majd’ 50 hajó fut itt be és ki jobb napokon. Ezt meséli Søren Andersen a dán királyi család portréi között ülve, egy fehérre meszelt, zöld faajtajú házban, melynek felirata „Politi”. Ő a miniszigetek közigazgatásának vezetője. „Decemberben felszólított minket a dán rendőrség, hogy adjuk át a kikötő minden adatát” – mondja Andersen – a 2022. szeptember 16-18. közötti időszakra vonatkoztatva.

Kołobrzeg, Lengyelország, 2022. szeptember 19. Ellenőrzés Lengyelországban

A robbantókommandó aztán még egy kitérőt tesz, egyenesen délnek: Lengyelországba. Pont egy héttel azelőtt, hogy a vezetékeket felrobbantották, szeptember 19-én köt ki az Andromeda Kołobrzegben, egy sóforrásairól híres balti-tengeri fürdőhelyen, mely nyáron teli van turistákkal. És vitorlásokkal. Az Andromeda csak tizenkét órát marad.

Lengyelország mindig is az Északi Áramlat 2 legnagyobb ellenségeinek egyike volt, évekig követelte hangosan a vezeték bezárását. 

Joggal mondhatnánk, hogy Varsónak erős érdeke lett volna egyszer és mindenkorra eltakarítani ezt a nagy biztonságpolitikai problémát.

Májusban német nyomozók utaznak Lengyelországba, „munkamegbeszélés az eljárást vezető államügyészségek szintjén”, szól a fáma később.

Arról van szó, hogy a kołobrzegi szabotázskommandó kapott-e támogatást, anyagit vagy személyit. Hogy a lengyel kikötő felkínálta-e magát logisztikai csomópontként.

Az illetékes gdański államügyészség szervezett bűnözési és korrupciós osztálya kérdésre vehemensen tagadja ezt: „Semmilyen támpont nem utal lengyel állampolgárok részvételére az Északi Áramlat-vezeték felrobbantásában.” És: „A nyomozási eredményekből kiderül, hogy a lengyel kikötőben való tartózkodása alatt a jacht fedélzetére nem rakodtak be tárgyakat.” Valójában „a jacht személyzetét lengyel határőrök ellenőrizték”, mert gyanút fogtak. Talán a legénység hamis papírjai miatt? A határőrök mindenesetre feljegyzést készítettek, benne rögzítve a személyi adatokat.

A vezetékek

Szeptember 20-án az Andromeda máris elhagyta Kołobrzeget. A robbanószert ez idő tájt feltehetőleg már elhelyezték, és időzített gyújtókkal látták el. Mindenesetre az előző megálló, Christiansø fekszik a robbanás fő helyéhez legközelebb: nagyjából 44 kilométer, kevesebb, mint három óra északkelet felé az északi szélesség 55˚ 32’ 27’’, keleti hosszúság 15˚46’ 28,2” koordinátapontokig.

kevesebb lesz a komp, a tanker, a többi vitorlázó. Mérföldeken át csak hab, szürke hullámok, és más semmi.

A szonár csak egyvalamit mutat, lent, 80 méter mélységben. Négy csövet, belső átmérőjük 1,15 méter, kívül maximum tizenegy centiméter vastag betonköpeny rögzíti őket a tengerfenéken, alatta maximum négy centiméter vastag acél, végül egy bevonat, hogy a gáz súrlódásmentesebben folyjon hosszú útján Oroszországból Németországba.

Az Északi Áramlat 1 az oroszországi Viborgban indul, keresztülhúzódik a Finn-öblön, majd a Balti-tengeren át Lubminig, Greifswald közelében.

a legtöbb a mülheimi Europipe-tól származik. 15 tehervonat gurult be hetente a sassnitzi kompkikötőbe, ahonnan kihajózták őket. Az építési költség 7,4 milliárd [euró – a szerk.], ezt kerülőutakon főleg az orosz állam fizette.

2012 óta minden évben majdnem 60 milliárd köbméter gáz folyt a Juzsno-Russzkoje és Stockmann orosz mezőkből a Barents-tengerről Németországba. 2018-ban ez volt az EU földgázimportjának 16 százaléka. Az Északi Áramlat 1 a világ legfontosabb vezetékeinek egyike volt.

2018 tavaszán ismét kotróhajók vonulnak a greifswaldi parthoz. Az Északi Áramlat 2 számára kotorják szabaddá az utat. Megint két ág, valamivel délebbről indulnak, Uszt-Lugából, a Leningrádi területről, de aztán a messzemenőkig párhuzamosan futnak az első vezeték csöveivel. A tervezett kapacitás 55 milliárd köbméter orosz gáz évente. Összesen messze több, mint amennyit Németország egy évben elhasznál. A legtöbb németnek tetszik a vezetéképítés, mert a fenyegető függőség ide vagy oda: az orosz gáz olcsó. Egy németországi közvélemény-kutatás már 2021-ben átlagosan 75 százalékos támogatást mutat a második vezetéknek minden párt támogatói között.

A biztonságpolitikusok és nemzetközi partnerek kevésbé lelkesek. Már az Északi Áramlat 1 is túl szorosan Oroszországhoz kötötte Németországot.

Annyira veszélyesnek tartja az amerikai kormány az Északi Áramlat 2-t, hogy nyíltan fenyeget: állítsátok le a vezetéket, vagy a német-amerikai kapcsolat súlyos károkat szenved.

Ukrajna is masszívan ellenzi az új csöveket. Hiszen eleddig sok orosz gáz olyan vezetékeken áramlik át, amelyek Ukrajnából Nyugat-Európába vezetnek. A második balti-tengeri vezeték az ukrán vezetékhálózat egy részét feleslegessé tenné. 

2021 szeptemberében elkészül az Északi Áramlat 2, de üzembe nem helyezik. Az Ukrajna elleni orosz támadás hónapokra rá minden politikai diskurzust leállít. Ehelyett Németországnak olyan gyorsan meg kell szabadulnia az orosz energiafüggőségtől, amennyire csak lehet. Egy kis gáz talán még jöhet az Északi Áramlat 1-ről, de a második vezeték halottnak számít.

Legalábbis egyelőre. De ki tudja? A politika szeszélyes, a fogyasztók és az ipar olcsó energiára vágynak, és Putyin előbb-utóbb csak eltűnik. A négy cső a tengerfenéken fekszik, bármikor bevethető.

2022. szeptember 26. Robbanások a Balti-tengeren

Szeptember 26-án, éjjeli 2 óra 3 perckor lökéshullám süvít keresztül a Balti-tenger fenekén, olyan erős, hogy bejeleznek a több száz kilométerre lévő svéd szeizmográfok. Az Északi Áramlat 2 A szála a két cső közötti összekötő varratnál darabokra törik.

Az, amit az igazságügyi műszaki szakértők észlelnek az Andromedán. Körülbelül másfél méteren először felszakad a cső, majd a kiszökő gáz tovább tágítja a léket.

17 órával később, 19 óra 4 perckor ismét reng a tengerfenék, ezúttal kerekítve 75 kilométerre északra, messze erősebben, több rengés történik. A víz felett még jó pár kilométer távolságból is hallható volt egy tompa dörgés. Ezúttal az Északi Áramlat 1 mindkét csöve tönkremegy: az A szál 200 méter, a B szál 290 méter hosszan. Vízalatti felvételeken és szonáralapú 3D-vizualizációkon mély kráterek, romhalmazok és srégen kiálló csőmaradványok látszanak, melyeket úgy törtek le, mintha szívószálak lettek volna.

A csövek üzemeltetője, a Nord Stream AG és a Nord Stream 2 AG sem. Mindkettő többségi tulajdonosa a Gazprom orosz energiaóriás. Kezdetben csak erős nyomásvesztést érzékelnek. A szakembereket ugyanakkor aggasztja, hogy valami itt nem stimmel, ahogy a Balti-tenger katonaságait is. Szeptember 27-ének reggelén egy dán F-16-os vadászgép különös buborékokat észrevételez a vízfelszínen. Délután hozza a dán hadsereg nyilvánosságra az első képeket: a feltörő földgáz akár ezer méter széles buborékszőnyegeket hoz létre Bornholm közelében a Balti-tengeren.

Hogy a tettesek a robbantásoknál pontosan miként jártak el, azt még nem lehet teljes biztonsággal megmondani. De a nemzetközi nyomozások által már sok minden rekonstruálható. További támpontokat jelentenek a geológiai mérőállomások adatai, videók és szonáradatok a tengerfenékről. Ezek egy svéd kameráscsapattól és a Greenpeace-től származnak, akik külön-külön indítottak merülőszerkezetekkel felderítő küldetéseket. A szakemberek számára a nyilvánosan hozzáférhető információk nagy vonalakban koherens képet adnak. 

Valószínűleg egy kapitány, búvárok, búvárasszisztensek, talán egy orvos vagy doktornő.

Korábbi harci búvárok és profi búvárok meglátása szerint a művelet ezzel a csapattal kivitelezhető volt, ha jelentett is kihívást. „Odalent vaksötét van, hideg, és áramlás” – mondja Tom Kürten, aki technikai búvárként és expedícióvezetőként sok éve kutat át rendszeresen a Balti-tengeren elsüllyedt hajóroncsokat. A megfelelő felszereléssel százméteres vagy annál nagyobb mélységbe is előretörhet. Technikai segítség nélkül meglátása szerint lehetetlen lett volna lokalizálni a vezetékeket. De egy kis downscannel, egy szonárral ez nem jelent problémát. A helyszín megtalálása után a hajóból egy úgynevezett shot line-t, alapsúlyt vagy horgonyt dobnak ki, melynek kötelén aztán a búvár lecsúszik a mélybe.

Kihívást jelentő merüléseknél Kürten ehhez egy olyan készüléket használ, amely a kilélegzett gázkeveréket újrahasznosítja. Előnye, hogy egy ilyen rebreatherrel nincs szükség sűrítettlevegő-palackokra, és kevesebb buborék keletkezik – ami hasznos, ha az ember észrevétlen szeretne maradni. 20 percnyi 80 méter mélységben elvégzett munkához Kürten becslése szerint összesen kereken három óra búváridő szükséges. Felmerüléskor ugyanis dekompressziós megállókat kell beiktatni, hogy a test lassan átállhasson a mélység magas nyomásáról a felszín alacsonyabb nyomására. Ez macerás. De egyhetes kirándulás során nagyon is kivitelzehető.

Később, ahogy a német nyomozók elkezdik pontosan megvizsgálni a szabotázs helyszíneit, a GSG9 tengeri egység szakemberei is lemerülnek a robbantási helyszínekhez.

Amikor a riportercsapat az Andromedával a robbanások helyei felett hajózik, a szélerősség 5-6-os, szitál az eső, és rendes hullámok vannak. Ez normális balti-tengeri időjárás, melyben egy vitorlás jachtot nem lehet pontosan egy helyben megtartani. Az időjárási adatok szerint a helyzet 2022. szeptember közepén néhány napig hasonló volt, előtte és utána viszont nyugodtabb.

Fritz Pfeiffer robbanószer-szakértő a Greenpeace-nek készített egy szakvéleményt a támadás „robbanószer-fizikai értelmezésével”, mert a környezetvédő szervezet tudni szerette volna, mekkora is valójában a csővezetékekben keletkezett kár, és ez milyen környezeti károkat vonhat maga után.

Az Északi Áramlat 1-en Pfeiffer vízalatti felvételekről bemélyedéseket vett észre, amelyeket „a csővezeték mellett található nagyobb robbanószer-töltetek robbanótölcséreiként” értelmez. A nyomozók azonban abból indulnak ki, hogy összesen kevesebb mint száz kiló robbanóanyag került felhasználásra, és hogy ehelyett a magas nyomás alatt kiszökő földgáz vezetett a pusztuláshoz.

Az első vezeték hosszú szakaszon felrobbantott csöveitől nem messze az Északi Áramlat 2 A-csövét végül egy második támadás érte. Ugyanazt az ágat tehát, amelyet 17 órával azelőtt délebbre már kettévágtak. A cső száz méter hosszan szakad fel. Itt valószínűleg egy úgynevezett vágótöltetet alkalmaznak, közvetlenül a vezeték egyik kötőeleménél. Ehhez elég volt 8-12 kilogramm oktogén is, mondja Pfeiffer.

Az Északi Áramlat 2 B ága ugyanakkor teljesen intakt marad – és máig használható lenne.

Miért hagynak a tettesek a négyből egy csövet sértetlenül? Arra mutatnak jelek, hogy 

és ezért támadták meg véletlenül kétszer ugyanazt a csövet.

Az Északi Áramlat-művelet kapcsán szakmai körökben egyértelmű a meglátás: titkos, különleges tengeralattjárókra és merülőrobotokra nem volt szükség. Van viszont bőséggel nyitott kérdés: Miként gyújtotta meg a kommandó a bombákat, és miért telt el olyan sok idő az első robbanás és a következő három között? Talán problémák akadtak a töltetek aktiválásával, így a szakértői körök. Szóba jönnek úgy időzített gyutacsok, mint a távirányított gyújtás is.

Hollandia, 2022. június. A figyelmeztetések

A támadás talán elkerülhető is lett volna. Hiszen nem érkezett meglepetésként. Már hónapokra előre részletekbe menően bejelentésre került. De a döntő helyen nem vették elég komolyan a figyelmeztetést.

2022 júniusában járunk, amikor a Szövetségi Hírszerző Szolgálathoz befut egy baráti titkosszolgálat rejtjelezett, szigorúan titkos sürgönye. Ilyesmi gyakran történik, de ez az üzenet markáns figyelmeztetést tartalmaz. Hollandia katonai hírszerzésétől, az MIVD-től származik. Ennek ügynökeit nemzetközi szinten az orosz kiberhadviselés szakértőiként ismerik. Ezúttal ugyanakkor úgy tűnik, humán forrásuk van Kijevben, aki aggasztó dolgokat közöl velük.

A hollandok a CIA-t is képbe helyezik, az amerikaiak az információkat később a biztonság kedvéért továbbítják a németeknek is.

Ukrajna hat, hamis személyazonossággal álcázott kommandós katonája szerintük hajót bérel, különleges felszereléssel lemerül a csövekhez a Balti-tenger fenekén, és felrobbantja őket. A férfiak Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok parancsnoksága alatt állnak, Volodimir Zelenszkij elnököt azonban nem tájékoztatták. A szabotázsakciót a balti-tengeri Baltops NATO-művelet idejére tervezik.

A Washington Post már jó ideje felfedte a figyelmeztető irat tartalmát.

A Szövetségi Hírszerző Szolgálat a füleseket továbbítja a kancellári hivatalba, de a kormányzat központjában az iratokat nem tekintik relevánsnak. Oda ugyanis csak akkor érkeznek meg, miután a NATO-művelet véget ért. És nem történt semmi. Ezért nem csaptak riadót, mondja azon kevesek egyike, aki akkor tudott a figyelmeztetésekről.

Így aztán nem is vezetnek be különösebb védelmi intézkedéseket, nem rendelnek el vizsgálatokat, nem kezdenek el felkészülni arra, hogy egy későbbi időpontban elhárítsanak egy támadást. A szövetségi rendőrség, a haditengerészet, a tartományi és szövetségi szintű terrorelhárítási központok a fülesekről semmit nem tudnak meg.

Ahogy az Északi Áramlatért felelős szövetségi hivatal sem.

Szeptember 26-ának kora reggelén csöng Klaus Müller, a Szövetségi Hálózati Ügynökség elnökének telefonja. Ő felügyeli a német áram- és gázhálózatokat. A vonal másik végén Christoph von dem Bussche, a Gascade vállalat vezetője, kereken 3200 kilométernyi távolsági gázhálózat üzemeltetője van. Meg nem magyarázható nyomásvesztés történt az Északi Áramlat-vezetékekben – ezt mondta Berlin szerint a Gascade-menedzser.

A hálózatfelügyelő bizonyára rögtön tudatában volt annak, micsoda jelentőséggel bír ez a hívás. Tárcsázza Robert Habeck gazdasági minisztert.

Az alkancellár ezáltal az első a szövetségi kabinetből, aki hall a vezetékek elleni támadásról. Azt hallani, Habeck ugyanannyira meglepődött, mint Müller, a hálózati ügynökség vezére.

Ezek az úgynevezett biztonsági kabinetben sem merültek fel, amely a háború kitörése óta rendszeresen ülésezik a kancellári hivatalban. Pedig Müller a legfontosabb személyek egyike, akire a fokozott veszélyhelyzet tartozik: neki kell felügyelnie a sok hálózat zökkenőmentes üzemét. Kétség esetén pedig megvédenie őket.

Az USA ugyanakkor láthatóan már 2022 nyarán aktivizálja magát, ha elsőre valószínűleg nem is hisznek a holland forrásnak.

Erről később elsőként a Zeit és az ARD számolnak be elsőként. De az amerikaiak ezzel minden bizonnyal nem érnek célt. Talán hiányzik a meggyőzőerejük, hiába éreztették a múltban újra meg újra, mennyire zavarják őket a német-orosz csövek.

Vajon parlagon marad még több információ? Többet tudott volna a láthatóan igen jól értesült holland hírszerzés, mint amit közölt, például azt, hogy ki lett volna a fedélzeten, vagy mely ukrán egységekből tevődött volna össze a kommandó? Ha így is van, a nyomokat azóta elmosták. Most a német nyomozóknak egyenként kell összepasszintaniuk a puzzle-darabkákat.

Nyomkeresés Ukrajnában

Az egyik nyom Ştefan Marcu hamisított útlevelén keresztül vezet. És azon férfin keresztül, akit a rajta szereplő fénykép nyilvánvalóan ábrázol: Valerij K.-n.

Otte szövetségi ügyész már júniusban tudatta a parlamenti képviselőkkel a Bundestag belügyi bizottságában: sikerült „szinte biztosan azonosítani egy személyt, aki potenciálisan a cselekmény részese lehetett”.

Dnyipro szélén: nyolc, már nem túl kellemesen illatozó bejárattal, egy kocsmával, és egy Stella nevű kisbolttal a földszinten.

Az első bejáratnál, a harmadik emeleten található egy lakás, amely Valerij K. apjának nevén van. Őt is Valerijnek hívják, apja és fia ugyanazt a nevet viselik. És mindketten a katonaságnál vannak, mesélik a szomszédok.

Senki nem nyit ajtót, hosszú kopogás után sem. Kinéznek ugyanakkor a szomszédok, egy idősebb házaspár. Azt mesélik, hogy a két Valerij a szomszéd házban lakik, ebben a házban a lakást bérbe adják. Az ifjú Valerij K. nagyanyja korábban eladóként dolgozott a Stella boltban a földszinten. Nézzenek be oda.

A bolt fülledt, szárított hal szaga terjeng. Az eladók arról mesélnek, hogy a nagymama most a szomszéd ház házmestere. Öt perccel később Ljubov K. leteszi seprűjét, és egy padra ül. Kis asszony vörösre festett hajjal, oroszul beszél. Nem akar a sajtóval beszélni, mondja, de ülve marad a padon. 

Azt viszont elmeséli, hogy a fiát és unokáját alig néhány hónapja hívták be. Rövid beszélgetés következik, mely azzal végződik, hogy a nagymama állítja: fia nem lehetett az Andromedán, mert nincs útlevele, amellyel külföldre utazhatna.

Egy másik szomszéd, nyugdíjas, göndör ősz hajjal, kék blúzban, beszédesebb. Fia idősb Valerijjel járt iskolába, és együtt is dolgoztak. Ketten közösen vállaltak el négy éve egy munkát Törökországban, egy hajógyárban.

A művelet lebukott, az érintett ukránokat elfogták. Ifjabb K. azonban nem volt érintett.

Róla a szomszédok nem mondanak sokat. Közösségi médiás tevékenysége is ritkás, valószínűleg a VK-ra korlátozódik, egy Oroszországban és Ukrajnában népszerű Facebook-koppintásra.

A legfeltűnőbb az, hogy Valerij K. követi a nyíltan nacionalista VGO Szokil ifjúsági szervezetet. Ez többek között lövész- és búvárkiképzést kínál fiataloknak.

Utolsó aktív VK-profilját „Dnyiprói csecsen” néven nyitja. Telefonszám kapcsolódik hozzá. Ha az ember ezt betáplálja egy olyan alkalmazásba, mint a Get Contact, megnézheti, milyen néven szerepelnek e számok más felhasználók telefonkönyvében.

És előkerülnek hosszútávú barátnője, Inna H. nyomai is. Már nyilvánvalóan nincsenek együtt, de van egy közös fiuk. Az anya és fia már nem Dnyipróban élnek, hanem Odera-Frankfurtban.

Szürke lakótömb mosott betonból, pár száz méterre a lengyel határról. Valerij K. számos hozzátartozója van itt: Inna H., az exbarátnő a közös fiúval, húga, Anja K., valamint anyai nagyanyja, Tetjana H.

Májusban ellátogat hozzájuk a rendőrség: a lakást átkutatják. Valerij K. fiának DNS-tesztjét összevetik az Andromedán talált nyomokkal, de nincs találat.

Inna H. a lakótömb egyik felső emeletén lakik, az ajtót viszont egy idősebb hölgy nyitja ki, mikor a SPIEGEL csapata csenget. Nevét nem mondja, de hasonlít ahhoz, ahogy a képeken Tetjana H., a nagymama kinéz. Újságírókkal nem akar beszélni.

A Valerij K. elleni vádak említésére csak annyit mond: „Egyszerű család vagyunk, a németek megmentettek minket. Miért akarnánk rosszat nekik?”

Észak-Rajna-Vesztfália, Meckenheim. Kevés a kétely

A politika és a nyomozó szövetségi főügyész hivatalosan még tartózkodik a végkövetkeztetésektól. Ez idő tájt még nem lehet megmondani, hogy ezt „államilag Ukrajna irányította volna”, így Otte szövetségi ügyész. „Ami ezt illeti, a nyomozások még folynak, fedetten is.”

A kulisszák mögülről határozottabb állítások jönnek:

Feltűnően sok nyom vezet Ukrajnába, mondják. Valerij K.-tól kezdve emailek és telefonhívások IP-címeiig, helyzeti adatokig és sok minden más, még világosabb utalásig, amelyeket egyelőre titokban tartanak. Sokkal többet tudnak, mint ami a nyilvánosság előtt ismert, mondja egy vezető tisztviselő. A SPIEGEL információi szerint a nyomozók biztosak abban, hogy a szabotőrök a támadás előtt és után Ukrajnában tartózkodtak. Erre utalnak a puzzle-ként összerakott technikai információk. A kép időközben egészen tiszta lett.

Nemzetközi biztonsági körökben a lehetséges motivációk is világosak: Arra ment ki a játék, hogy Moszkvát megfosszák egy fontos bevételi forrástól, amellyel finanszírozta az Ukrajna elleni háborút. És hogy elvegyék Putyintól a szövetségi kormány vonatkozásában legfontosabb zsarolási eszközét.

Döntő kérdések viszont még válasz nélkül maradtak. Milyen magas körökből rendelték meg a támadást, és ki tudott róla? Titkosszolgálati akció volt-e, amelyről a kijevi politikai vezetés csak később értesült? Vagy egy saját szakállára dolgozó kommandó akciója? Vagy katonai művelet, amelyben legalábbis az ukrán vezérkar érintett volt?

A szabotázsakcióknál a politika csúcsát gyakran szándékosan hagyják tudatlanságban, hogy később letagadhassák, hogy tudtak volna bármiről. Június elején, amikor felmerülnek az első utalások Kijev érintettségére, Zelenszkij határozottan cáfol is: „Én vagyok az elnök, és én adom ki a vonatkozó parancsokat. Ukrajna semmi hasonlót nem csinált. Én soha nem cselekednék így.”

A BKA számára ez mindenesetre nehéz terep, nem csak politikailag, de gyakorlatilag is. 

Kijevtől nem várható támogatás. Ugyanakkor óvakodnak attól, hogy jogsegélyt kérjenek, mert akkor a német hatóságoknak fel kellene fedniük, hogy mit tudnak. Ezzel lehetőséget adnának Ukrajnának, hogy az esetlegesen megmaradt nyomokat eltüntesse, és megvédje a felelősöket.

Arra a kérdésre, hogy lesznek-e egy napon majd letartóztatási parancsok, a folyamatokat ismerő tisztviselő forrásunk azt mondja: „Sok türelemre van szükségünk.”

Egy ukrán kommandó támadást követ el Németország kritikus infrastruktúrája ellen? A szövetségi kancellári hivatalban már hónapok óta intenzíven vitatják, hogyan is kellene bánni a forró nyomozási eredményekkel. Scholz legszűkebb tanácsadói körével vitatja meg a következményekről. Sok lehetőség nincsen.

A helyzet márciusban megváltozik. A New York Times, a Zeit és az RBB ukrajnai nyomokról számolnak be. Később a Süddeutsche Zeitung is nyilvánosságra hozott idevágó oknyomozásokat. Jens Plötner kancellári tanácsadó nyíltan felvetette az első cikkeket telefonon Andrij Jermaknak, Zelenszkij elnök egyik legközelebbi bizalmasának. A válasz egyértelmű volt: Jermak biztosította arról, hogy az ukrán kormány nem érintett a cselszövésben, és hogy a biztonsági apparátusból senki nem tudja, ki áll mögötte.

ha bizonyításra kerülne ukrán állami szervek érintettsége. Németország egyrészt aligha térhetne csak úgy napirendre egy ilyen súlyos bűncselekmény felett. De az sem opció, hogy Oroszország elleni honvédő háborújában beszüntessük Ukrajna támogatását.

„A következmények kérdésétől mindenki tart” – mondja a koalíció egyik tagja.

Hogy a helyzet mennyire súlyosnak tűnik, azt a fecsegő berlini buborékban azon venni észre, hogy a politikusok a témáról legszívesebben semmit sem mondanak, a kérelmeket figyelmen kívül hagyják, hallgatnak. Aki ezekben a napokban minisztériumokban, pártközpontokban és parlamenti irodákban rákérdez, mi újság az Északi Áramlat-vezeték elleni támadással, hogy mit beszélnek erről a pártokban, hogy a kormány már gondolkodik-e forgatókönyveken arra az esetre, ha az ukrán vezetés tudott a műveletről, az a legtöbbször tanácstalan arcokat lát.

Nem, mondja a Zöldek parlamenti frakcióigazgatója, Irene Mihalic, a frakció megbeszélésein ez a nyári szünet előtt jóformán semmilyen szerepet nem játszott. A nyomozásokat meg kell várni, minden más színtiszta spekuláció volna.

Tény azonban, hogy ez ügyben a honatyák információellátottsága is igencsak soványka. Egyrészt a szövetségi főügyész folyó nyomozásokról természetesen csak módjával ad tájékoztatást. 

 Még a legtöbb kabinettag, illetve a hírszerző szolgálatok munkáját felügyelő parlamenti ellenőrző bizottság tagjai sem tudnak sokkal többet annál, mint amit a támadásról nyilvánosságra hoznak.

A férfi, aki az információáramlást irányítja, a kancellári hivatal hetedik emeletén ül, Olaf Scholztól srévizavé. Wolfgang Schmidt kancellári hivatalvezető, a kancellár szoros bizalmasa intenzív kapcsolatot tart fenn a nyomozókkal.

A hírszerző szolgálatoktól is hetente kér tájékoztatást. Szívesen veszi fel maga is a telefont, hogy kutasson. Nyilatkozni ugyanakkor nem akar Schmidt az Északi Áramlat ügyében.

A nyomozók körében megdöbbenéssel látják, milyen részletgazdagon érdekődik a kancellári hivatal vezetője a folyamat menete iránt.

A nyomozók

A BKA-nak három telephelye van. Egy Wiesbadenben, itt szervezett bűnözéssel, mérgezési esetekkel, földrajzilag célzott lekérdezésekkel és hasonlókkal foglalkoznak. Egy Berlinben, ahol többek között az iszalmista terrorizmus szakemberei ülnek. És egy Meckenheimban Bonn mellett, egy hetvenes évekbeli szürke dobozban, melyet gyümölcsösök és mezők ölelnek körül, padlói bent pirosan kövezettek. Ez az a hely, ahol a német bűnügyi történelem egyik leginkább figyelemfelkeltő bűncselekményét fel kell tárni, de úgy néz ki, mint egy vidéki közoktatási központ.

Itt kapott helyet a BKA államvédelmi osztálya, itt dolgoznak azok a rendőrök, akiknek a politikailag motivált bűncselekményeket kell felderíteniük: támadásokat, merényleteket, kémkedést, szabotázst. Korábban a Vöröshadsereg Frakció (RAF) volt az ellenfelük, aztán a „nemzetiszocialista alvilág”, orosz kiberkatonák és militáns reichsbürgerek. Most már az Északi Áramlat szabotőrei is azok.

Az illetékes referatúra az ST 24, az állami terrorizmus. Az ember azt gondolná, hogy itt egész nap bűnügyesek tucatjai kutatnak, nyomoznak, és követik a legkisebb nyomot is.

A Heinrich XIII. Prinz Reuß körüli szélsőjobbos félkegyelműek ellen egy időben több száz BKA-s nyomozott. 

Berlinben az a mondás, hogy jól van ez így, igen jó nyomozók kis, beavatott csoportjával. A több személyzet nem segítene, hiszen nincsenek nagy megfigyelendő csoportok, és más országokban sem lehet nyomozni. Szükség esetén pedig mindig lehet több BKA-st bevonni, és érintett a szövetségi rendőrség is.

A nyomozók oldalán ezt inkább úgy látják, mintha a fővárosban nem volna túl jelentős az akarat az eset feltárására. Hiszen 

Az eljárást akadályozni ugyan nem akadályozzák, de a felügyelő minisztériumokból nagy támogatás sem érkezik. A karrierista minisztériumi tisztviselők felfogták, hogy ezzel az esettel nem lehet nagy babérokat aratni. Már csak azért sem, mert a vétkeseknek bizonyára soha nem kell majd Németországban felelniük. Még ha sikerül is őket beazonosítani, kiadni aligha fogják őket.

Berlin tartózkodását a hatóságoknál, ahol a személyzet sosem elég és az eljárásokat priorizálni kell, nagyon is észreveszik. Ez pedig ismét csak ahhoz vezet, hogy az eset a belső sorrendben nem éppen elöl landol.

A német nyomozók eközben folyton eszmét cserélnek svédországi és lengyelországi tisztviselőkkel, tavasszal Varsóba és Stockholmba utaznak. Közös eljárásban, joint investigation teamben ugyanakkor nem tudnak megegyezni. Állítólag azért nem, mert az érintett titkosszolgálatok nem akarják folyamatosan nemzetközileg megosztani információikat.

A szavazás ugyanakkor szoros, mondják mindhárom érintett országból. 

szerintük talán még ebben az évben vádat lehetne emelni. A felelős államügyész, Mats Ljungqvist a Sveriges Radióban azt mondta, úgy gondolja, hogy valószínűleg már az eset utolsó fázisánál járnak.

Minden eredmény egy irányba, Kijev irányába mutat, mondják a nemzetközi nyomozók és ügynökök. Azok legalábbis, akik ismerik a bizonyítékokat és nyomokat.

Dánia, 2022. szeptember 21. Alternatív forgatókönyvek

A világ többi részén ugyanakkor továbbra is alternatív forgatókönyvek keringenek, néhány félkész eredményeknek vagy hobbiszintű katonai szakértőknek köszönhetően kap szárnyra, másokat belpolitikai vagy geostratégiai érdekek hajtanak.

Nagy feltűnést keltett a 86 éves amerikai újságíró, Seymour Hersh, aki az USA-t teszi felelőssé a támadásért. Szerinte egy norvég hadihajó titokban amerikai harci búvárokat szállított a Balti-tengerre. Az állítólagos indíték: Oroszország ne tudja tovább a gázszállításokkal zsarolni Németországot. 

Az orosz kormány mindenesetre nagyon örült, és annak bizonyítékaként dicsérte fel az ingatag sztorit, hogy az USA a háború valódi motorja.

Megint mások azt állítják, hogy az ilyen elméletek az oroszoknak nagyon is jól jönnek, mert elterelik a figyelmet arról, hogy valójában ők maguk a tettesek. Erre bizonyítékként főleg a balti-tengeri orosz hajómozgásokat hozzák fel, melyeket a dán (DR), a svéd (SVT), a finn (Yle) és a norvég (NRK) köztévék újságírói rekonstruáltak.

Eszerint a dán haditengerészet a szeptember 22-ére virradó éjszakán feltűnően sok orosz hajóval találkozott Bornholmtól keletre, pont a későbbi robbantások helyszínén. A hajók automatikus azonosító rendszerüket kikapcsolták, azonosíthatatlan dark shipként közlekedtek.

Közöttük volt a 86 méter hosszú Szibirjakov is, amely vízrajzi kutatóhajóként bír a földalatti műveletekhez szükséges felszereléssel. Szakértők szerint gyakran kísér orosz tengeralattjárókat titkos balti-tengeri tesztmerüléseiken. A legkisebb tengeralattjárók némelyike rendelkezik karokkal is, hogy munkát végezhessen a víz alatt. Például robbanótölteteket helyezzen el.

Miért vennének el maguktól egy lehetséges nyomásgyakorlási eszközt, amellyel egy olcsó energiára éhező Németországot néhány év múlva legalábbis talán ismét lehet majd politikailag zsarolni?

Okokat lehet találni, de ezek körülményesek. Moszkva meg akarta spórolni magának a milliárdos kártérítéseket, szól az egyik elmélet. Leállították a Németország által lekötött gázszállítások az Északi Áramlaton, így a szerződéseket felrúgták.

Az Oroszország-elmélet

A másik, berlini politikusok körében valamivel elterjedtebb elmélet így szól: Oroszország azzal a céllal tette tönkre a vezetékeket, hogy azt később az ukránokra kenje, s ezáltal aláássa a Kijevnek nyújtott nyugati támogatást. Az Andromedát és az összes többi, Ukrajnára mutató bizonyítékot orosz ügynökök helyezték el, hogy hamis nyomra csábítsák az európaiakat.

Azt az elméletet, hogy ez egy orosz hamis zászlós művelet lehetett, valószínűnek tartja Roderich Kiesewetter, a CDU-frakció biztonság- és védelempolitikai szakpolitikusa. Nagyonis megfelel ez szerinte az orosz módszernek, hogy tökéletesen lebonyolítsanak egy ilyen műveletet, aztán elhelyezzenek Kijev felé mutató nyomokat, mondja Kiesewetter.

Sok más titkosszolgálati szakértő ugyanakkor épp ellenkezőleg, nagyon valószínűtlennek tartja, hogy pont azok a legtöbbször kétbalkezesen működő orosz ügynökök tudtak volna hibátlanul végrehajtani egy ilyen komplex megtévesztő manővert, akik az elmúlt években sorra buktak le a merényleteikkel.

Otte szövetségi ügyész a belügyi bizottságban hangsúlyozta:

 „Természetesen követjük ezeket az utalásokat is, de erre eleddig nincs bizonyítékunk vagy megerősítésünk.”

Az ügynökök inkább egy másik, egyszerűbb okot sejtenek az orosz haditengerészet komoly múlt nyári balti-tengeri jelenléte mögött: ahogy a hollandok és a CIA, úgy Moszkva előtt sem maradtak titokban az Északi Áramlat elleni támadás tervei. A hajók a vezeték mentén járőröztek, hogy megvédjék azt a várt szabotázstól.

Nemzetközi biztonsági körökben arról beszélnek, hogy egy szabotázskommandónak az Oroszországból a Fekete-tengeren át Törökországba futó Török Áramlat-vezetékeket kellett volna megtámadnia és tönkretennie.

Egy erre vonatkozó füles az Északi Áramlat-vezetékek elleni támadásra vonatkozó első figyelmeztetésekkel együtt elért a szövetségi kormányhoz.

Hogy a Török Áramlat elleni állítólagos támadás tervét miért nem vitték tovább, az nem világos.

Az ügynökök

A prágai brit nagykövetség báltermében áll egy forró júliusi reggelen valaki, aki ezt pontosan tudni akarta. Az MI6 brit külföldi hírszerzőszolgálat vezetője, Sir Richard Moore azért utazott ide, hogy válogatott titkosszolga kollégákkal és diplomatákkal megbeszélje a világ helyzetét.

 Ha van valaki, aki hozzáférést szerezhet minden elérhető adathoz arról, hogy mi játszódott le a robbanások előtt a Balti-tengeren, az ez a férfi az ősz tüsi hajjal és a keskeny olvasószemüveggel. A hatvanéves férfihoz intézett kérdéseket először írásban be kell nyújtani, aztán a SPIEGEL személyesen is felteheti őket.

Ez ebben a sztoriban a kevés hivatalos, ezáltal név szerint említhető titkosszolgálati találkozás egyike. Egy másik hasonló körülmények között történik William Burns CIA-vezérrel az amerikai luxus-síparadicsomban, Aspenben, a Sziklás-hegységben. Minden év nyarán ott gyűlik össze az amerikai biztonsági apparátusból mindenki, aki számít, az Aspen Security Forumra. Burns mellett ott vannak az amerikai hadsereg rangos képviselői, valamint Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó.

A csúcstitkosszolgák on the record igencsak szűkszavúak az Északi Áramlat témájában. 

Nem akar beavatkozni Németország, Dánia és Svédország nyomozásaiba, mondja Prágában Moore. Aspenben aztán az Északi Áramlatot érintő kérdésre csak Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó válaszol, és rövidre fogja: „Mint azt önök is tudják, erről számos nyomozás zajlik Európában” – mondja hidegen Sullivan. 

A brit MI6-vezér legalább még néhány alapvető utalást tesz: Arra kell felkészülni, hogy a hasonló vízalatti támadások mostantól a modern hadviselés arzenáljához tartoznak. Szolgálata ezért a brit kormányt tájékoztatja a saját Achilles-sarkairól – melyekből van néhány. Hiszen a seabed warfare, ahogy az ilyen vízalatti műveleteket a katonai zsargon hívja, nem csak olaj- és gázvezetékeket érint. Célok az áramvezetékek és az offshore szélerőművek is, mindenekelőtt pedig az internetkábelek – sőt, potenciálisan könnyebben is tönkretehetők, mert ezekhez még robbanószer sem kell, hanem szükség esetén csak alkalmas eszközök.

Rostock, Warnemünde, 2022. szeptember 23. Németország válasza

Szeptember 23-án, három nappal robbanótöltetek kilövése előtt az Andromeda ismét befut honos kikötőjébe, a Hohe Dünébe. A szabotőrök – feltételezhetően – összepakolnak, a Mola Yachting támaszpontján leadják a hajókulcsot, és a G stégen keresztül távoznak.

Ez a bűneset egyik legmegdöbbentőbb fordulata, első blikkre legalábbis az. 

Valószínűleg azért, mert akkor a nyomozók jóval korábban nyomát találták volna a kommandónak, nem csak három hónappal később. Hiszen épp ilyen feltűnő dolgokat kerestek először: bérelt tengeralattjárókat, vagy hirtelen eltűnt bérhajókat. Így azonban az Andromeda egy bérjacht maradt a százból, rég visszatért a kikötőbe, mire a tengerfenék megremegett. A szabotőröknek bőven elég idejük volt elhagyni az országot, és eltüntetni nyomaikat.

Nyolc hónappal később, egy júniusi szombat delén Nancy Faeser belügyminiszter (SPD) Rostock-Warnemündében áll a kikötő rakpartján. A háttérben himbálóznak az árbócok, az előtérben pedig a BP84 Neustadt tornyosul, 86 méter hosszú, fedélzeti ágyúja 57 milliméter kaliberű. A Neustadt a szövetségi rendőrség legújabb hajója, ez volna az egyik válasz az Északi Áramlat megtámadására.

„Egyre inkább elmosódnak a határok a belső és külső biztonság között, és ezt sehol nem látni jobban, mint itt” – mondja a belügyminiszter. A támadás megmutatta, milyen sérülékenyek vagyunk.

A szövetségi rendőrség zenekara a Save the Sea tengeri himnuszt játssza. Itt a hajóavatás ideje. Faeser meghúz egy kötelet, egy üveg pezsgő lódul meg a Neustadt felé. Az üveg tompa csörrenéssel a hajófalnak csattan – és ép marad. A nézőközönség morajlik. A tengerészek úgy tartják, ez balszerencsét hoz.

Nyitókép: a Balti-tenger ködben (fotó: Mandiner archív)