A NATO éppen a napokban adott egy jól érthető és hallható „nem” választ Zelenszkij elnöknek. Interjú.
„Az olyan, viszonylag kevés elemzők közé tartozik, akik közvetlen harci tapasztalatokra támaszkodhatnak. Mennyiben jelent ez előnyt a kollégáival szemben?
A harci körülmények között szerzett tapasztalat nyilvánvaló előnyökkel jár, már abból a szempontból is, hogy segítségével egy bizonyos, jól hasznosítható látásmódot lehet megszerezni. A munkámhoz tartozik, hogy időnként igencsak veszélyes helyen kell házkutatást és egyéb akciókat megszerveznem. Civil szemmel nehéz elfogadni, hogy ilyenkor bizony nem szabad elveszni a máskülönben érvényes morális részletekben, a mellékes körülmények mérlegelésében. Csak a hideg, szinte földhözragadt gyakorlatiasság a vezérlő elv. A biztonságpolitikai elemzőnek úgy kell végeznie a munkáját, mint egy vezénylő tábornoknak, aki előbb figyelmesen meghallgatja a beérkező jelentéseket és alapos mérlegelés után a lehető legkörültekintőbb döntést hozza – például – arról, hol indítsák meg a támadást, vagy melyik oldalon védekezhetnek a leghatékonyabban.
Talán az is ezeknek a tapasztalatoknak köszönhető, hogy nem a divatos nyugati narratívának megfelelően nyilatkozik, teszi közzé az ukrán helyzetről szóló elemzéseit?
Ami az orosz-ukrán háborút illeti, ebben nem vagyok érzelmileg érintett, ironikusan hozzátenném: felőlem elháborúzgathatnak még jó darabig. Azt szoktam mondani, hogy azok az elemzők, akiknek a vágyálmai és az elemzései nem ütköznek, azok nem igazi szakemberek, sokkal inkább afféle szurkolóként szemlélik a eseményeket. Az szinte magától értetődő, hogy Izraelnek –és Magyarországnak sem – érdeke egy nagyarányú orosz, vagy egy hasonlóan nagyaranyú ukrán győzelem. A háború végkimenetele szempontjából teljesen mellékes, hogy én vagy akár mások, mit és hogyan szeretnének, hiszen ez nem kívánságműsor. Nem az az érdekünk, hogy az oroszok fényes sikert arassanak, de azt sem jelenthetem ki, hogy Moszkva veszített. Sőt, nyerni fognak, bármennyire sincs ínyemre, ínyünkre ez a forgatókönyv.
Nincs abban némi ellentmondás, hogy miközben a fél világ meg van győződve arról, hogy Putyin elszámította magát, ön ennek ellenére az oroszok nyerő helyzetéről beszél?
A két megállapítás között nincs logikai összefüggés. Abból, hogy Putyin durván elszámította magát még nem következik, hogy Oroszország nem képes nyerni. Lehet, hogy meglepően hangzik, de az oroszok már megnyerték ezt a háborút. Legalábbis saját nézőpontjukból sikeresek. Mi is volt Putyin eredeti célja? Az, hogy minden áron megakadályozza Ukrajna NATO-tagságát. S ugye, amíg Kijev a szervezet kapuin kívül áll, addig Moszkva többé, kevésbé elégedett. A NATO éppen a napokban adott egy jól érthető és hallható »nem« választ Zelenszkij elnöknek.”
Nyitókép: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Pool/Mihail Klimentyev
A biztonságpolitikai szakértő szerint sírni kellene azon, hogy az Egyesült Államok élén két hónapig még egy bűbájos, öreg, beteg szenilis bácsi áll, aki alkalmatlan arra, hogy a világ első számú hatalmát vezesse.
A brit lap szerint Moszkvában senki sem siet a béke megteremtésével.
Deák Dániel szerint politikai szempontból két dolog biztosan megállapítható a legújabb hanganyaggal kapcsolatban.
Angela Merkel új memoárjában kendőzetlenül vall Donald Trump megdöbbentő viselkedéséről, Vlagyimir Putyin manipulációjáról és a saját politikai döntéseiről, amelyek a világ jövőjét alakították.
Közepes hatótávolságú, hiperszonikus rakétarendszerrel tüntetett el a föld színéről egy ukrán hadiüzemet Oroszország. De mitől lesz ez „kísérleti”, és mi köze egy atomcsapáshoz? Utánajártunk.
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
A romániai államfőválasztás első fordulóját követő urnazárás után a szövetségi elnök rövid sajtónyilatkozatában elmondta: „a ma este csak a máról szólt”.
Az indoklásból az derül ki, hogy nem Gyurcsány embereivel, a régi baloldali káderekkel van bajuk, hanem azzal, hogy nincs szmsz.
