A piszkos munkát nem csak az oroszok végeztetik szívesen magánvállalkozókkal. Alámerülés a zsoldoshadak furcsa világába.
Nagy Gábor és Veczán Zoltán írása
***
Való igaz, nincs igazán pozitív kicsengése annak a szónak, hogy „zsoldos”. Semelyik nyelvben – nem véletlen, hogy ma már sokszor a szemérmes PMC – Private Military Company, azaz: „katonai magánvállalkozó” név mögé bújik a pőre valóság. S bár maga a jelenség az orosz-ukrán háború kapcsán és Jevgenyij Prigozsinnak köszönhetően került ismét reflektorfénybe, korántsem mai történetről, és a legkevésbé sem (csak) orosz innovációról beszélhetünk, bármennyire is sugallná ezt például az Euronews gyűjtése.
Aki a történelmi háttérre is kíváncsi, annak a Huszárvágás blog vagy Somkuti Bálint, az MCC Geopolitikai műhelyének kutatója által lapunknak írt cikket tudjuk ajánlani; röviden egyébként arról van szó, hogy a 15-16-17. században az állandó hadsereg fenntartását megfinanszírozni képtelen, de háborúskodni szerető uralkodók előszeretettel fogadtak fel zsoldosokat, akik zsoldoskapitányok vezénylete alatt pénzért bárki és bármi ellen képesek voltak háborút viselni. Aztán idővel kialakult az állami erőszakmonopóliumhoz szükséges adminisztráció, sorkatonaság és minden egyéb abszolutista úri flanc, a zsoldosok pedig fokozatosan egyre inkább háttérbe szorultak.
De időről időre azóta is felbukkannak, jellemzően akkor, ha az állam meggyengül – például egy polgárháború miatt –,
vagy ha az államnak nincs kedve bepiszkolni a kezét valahol, mert mondjuk diplomáciailag kényes helyzetet eredményezne.
Ezt is ajánljuk a témában
Ukrajnát támadják, de az orosz hatalomnak és hadseregnek is főhet miattuk a feje: a Wagner-csoport és társaik a legrosszabb történelmi korszakok önjáró zsoldoscsapatait idézik fel – a mai kor csúcstechnológiájával felszerelkezve.
A huszadik századi reneszánszát a gyarmatbirodalmak felbomlásának köszönhette e jeles intézmény, s jellemzően a brit „SAS-ben szolgált különleges műveleti katonák által alapított cégek kétes szerepet játszottak a valamikori birtokok életében.
A WatchGuard International, a Control Risks Group, a Risk Advisory Group, vagy a későbbi alapítású Executive Outcomes mind megjelentek ott,
ahol az állam erőszak-monopóliuma meggyengült, vagy éppen egy államcsíny következtében meg is szűnt” – írja Somkuti.
Amerikai viszonylatban pedig a 2003-as iraki invázió kapcsán kerültek elő elsősorban ezek a vállalatok, majd megtörtént a Blackwater-botrányként elhíresült incidens, amikor is a nevezett vállalat zsoldosai amerikai diplomatákat kísértek, s egy forgalmas bagdadi csomópontban lövöldözésbe keveredtek; aminek eredménye 17 civil halott lett, majd hosszasan elhúzódó bírósági tárgyalások, s a zsoldoscégek teljes diszkreditálódása a nyilvánosság előtt. Ekkor kapták magukra a PMC-szókamuflázst is.
A lehullt lepel azonban, mint Somkuti is megjegyzi, „nem akadályozta meg az államokat abban, hogy a könnyen letagadható, jellemzően fekete, titkos pénzekből finanszírozott alakulatokat szinte az összes (!) jelenleg futó konfliktusban felhasználják, tovább rombolva, az amúgy is dülöngélő nemzetközi rend (jog)alapjait”.
Hogy lássuk, mit jelent ez a valóságban, idézzük az egyik zöldsapkást, aki arra adott magyarázatot, hogy miért működnek együtt civileket is terrorizáló helyi alakulatokkal: „Nincsenek jó fiúk a mi normáink szerint. Mindenekelőtt nincsenek normák.
Nincs igazságszolgáltatás vagy jogállam, hogy felelősségre vonja az embereket. A talibán nem szörnyen gonosz, az afgán farmer nem ártatlan áldozat”
– olvasható a The Christian Science Monitor felületén.
Természetesen a legfontosabbak legfontosabbja, a botrány után Academi néven futó egykori Blackwater (ma már a Constellis-holding részeként). Ezt 1997-ben alapította az egykori kommandós, Eric Prince, a lövészedzővel, El Clarkkal együtt. A vállalat központja Észak-Karolinában található.
Mint a Medium.com írja, a vállalat harcosai afganisztáni hadműveletekben vettek részt, de az ekkori tevékenységéről azonban gyakorlatilag nincs információ, mivel az USA kormányának nyilvánvalóan nem érdeke ilyen jellegű információk nyilvánosságra hozatala. A vállalat dollármilliárdokért kapott megbízásokat a washingtoni kabinettől biztonsági feladatok elvégzésére, ez nagyjából biztos.
Egyébként kiképzőközpontokban is utaznak, sőt, még saját páncélozott harcjárművet is gyártanak. És mindeközben szédületes sebességgel szedték meg magukat:
a cég nyereségének körülbelül 90 százaléka az Egyesült Államok kormányával kötött szerződésekből származik.
Statisztikailag a kép a következő: ha 2001-ben a cég mintegy 735 000 dollárt kapott az amerikai költségvetésből, akkor 2005-ben ez az összeg 25 millióra nőtt, egy évvel később pedig elérte a 600 millió dollárt. Mint a blog megjegyzi, „minden nap egy Academi zsoldos 1200 dollárba kerül az Egyesült Államok államának (összehasonlításképpen: a reguláris hadsereg katonája csak 150–190 dollárba kerül)”. Ugyanakkor a Blackwater mentőakciókban vett részt az Egyesült Államok történetének legpusztítóbb hurrikánja, a „Katrina” után – nem ingyen, persze, a művelet teljes időtartama alatt a cég napi 240 ezer dollár bevételhez jutott.
Tesszük hozzá, igen halkan, hogy a cég az orosz-ukrán konfliktusban hírszerzői jelentések szerint tevékenyen részt vett ukrán oldalon, ám ezt az Egyesült Államok kormánya és maga az Academi is igyekszik cáfolni – azok körében sikerrel is jár, akik szeretnék elhinni, hogy így van.
A londoni székhelyű G4S a világ egyik legnagyobb magánkézben lévő biztonsági vállalata és egyben a világ egyik legnagyobb alkalmazotti létszámmal működő cége is, akik közel 600 ezer embert foglalkoztatnak világszerte. Tevékenységük igencsak sokrétű, ezért nem lehet őket hagyományos PMC-nek nevezni; konfliktusmentes országokban általában fegyveres biztonsági őreikkel, páncélozott szállító járműveikkel találkozhatunk, akik magas értékű szállítmányokat, vagyontárgyakat őriznek.
A G4S persze aktív a Közel-Kelet, Afrika és Latin-Amerika legveszélyesebb konfliktuszónáiban is; állig felfegyverzett zsoldosaik objektumvédelemtől kezdve bombahatástalanításon át kiképzések szervezéséig rengeteg mindennel foglalkoznak, még komplett börtönkomplexumokat is üzemeltetnek.
A céget tavaly 3,8 milliárd fontért megvette az Allied Universal, létrehozva ezzel a világ legnagyobb magánbiztonsági vállalatát.
Akár más nagy biztonsági vállalatokat, a G4S-t is elég sok botrány övezte működése során, ezek jellemzően a börtöneik fenntartásával, a konfliktuszónákban való túlkapásokkal, illetve alkalmazott-átvilágítással kapcsolatosak. De a cégnek akadtak gondjai a 2012-es londoni nyári olimpiai játékok kezelésével; és több oknyomozó riport is készült annak nyomán, hogy G4S szekusai különböző helyszíneken – a már említett, nem mellesleg profitorientált büntetés-végrehajtási intézetek mellett –, így a repterek biztonsági zónáiban is méltánytalanul viselkednek a bevándorló hátterű utasokkal.
A GardaWorld a legnagyobb kanadai biztonsági vállalatként szintén bejelentkezett a G4S megvásárlására, de alulmaradtak az Allied Universallal szemben. Megvették viszont még 2015-ben az egyik legnagyobb brit katonai magánvállalatot, az Aegis Defence Servicest.
Az Aegis szerepvállalása különösen az iraki invázió és az amerikai csapatkivonás után volt jelentős: az amerikai védelmi minisztérium dollár milliárdos értékben adott megbízásokat a PMC-nek, hogy azután is biztosítsák kulcsfontosságú objektumok védelmét, illetve logisztikai feladatokat lássanak el, hogy a NATO-katonák már elhagyták az országot.
Egy dokumentumfilmben elhangzott:
az Aegis mintegy 2500 zsoldost alkalmazott, akiknek mindössze napi 10 fontot fizetett, hogy amerikai katonai bázisokat őrizzenek.
A vállalat ellen vizsgálatot folytatott a Pentagon, miután felkerült egy videómontázs az internetre arról, hogy az Aegis zsoldosai látszólag ok nélkül civilekre lövöldöznek Irakban. A vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a montázs az előzményeket nem mutató, vágott klipeket tartalmaz, a kontextust figyelembe véve pedig nem indítottak eljárást a vállalat alkalmazottai ellen.
James Ellery, az Aegis korábbi igazgatója azt nyilatkozta a The Guardiannak, hogy a leszerződött zsoldosokat olyan országokból toborozták, ahol magas a munkanélküliség aránya, olcsó a munkaerő, mint a Sierra Leone, és nem ellenőrizték, ha a zsoldosok például korábbi gyermekkatonák voltak. Ehelyett a vállalat kizárólag azzal törődött, hogy a zsoldosok megfeleljenek a fizikai egészségügyi követelményeknek,
mert nem akarod, hogy az emberek meghaljanak, miután a drága kiképzésen keresztülmentek”
– mondta.
A Defion Internacional (DI) egy olyan perui cég, ami kifejezetten a harmadik világ szegényebb rétegeiből verbuvál zsoldosokat. Nem egyedi tehát az Aegis „piackeresése”. Az alacsony napi bér e szakmában persze relatív, mert hogy a DI-nek sem kell panaszkodnia, már ami a bevételeket illeti;
azonban a fenti vállalatoktól eltérően a peruiak önálló bevetéseket nemigen szerveznek,
a zsoldosokat inkább közvetítik olyan cégek felé, akik megszervezik a konkrét munkát. Például a Triple Canopy. Egyébiránt a DI is megvetette lábát a közel-keleti régióban.
A vállalatot az amerikai hadsereg különleges műveleti egységének leszerelt katonái alapították, még 2003 szeptemberében. A katonai biztonsági szolgáltatáson túl tanácsadási és kiképzési szolgáltatásokat is nyújt a cég. A Triple Canopy egyike annak a nyolc cégnek, amelyekkel az amerikai külügyminisztérium szerződést kötött, hogy a hadsereg kivonulása után átvegyék a katonaság szerepkörét Irakban, a szerződés értéke 1,5 milliárd dollár volt.
Ezen kívül Haitin és Izraelben is együttműködtek az amerikai kormánnyal,
mindkét helyen az országba látogató amerikai politikusok személyes biztonságáért feleltek.
A Dyncorp régi cég, a negyvenes években indult, mint repülési és repülőgép-karbantartó vállalat, a kilencvenes években léptek be a biztonsági szolgálatok piacára, melynek erős löketet adott a Phoenix Consulting hírszerzési és katonai kiképzővállalat megvásárlása 2010-ben.
A Közel-Kelet, Afrika és Latin-Amerika konfliktuszónáiban elsősorban kiképzési és személyvédelmi feladatokat láttak és látnak el (Amerikában főképp a kábítószerellenes akciókban vesznek részt); és eddig körülbelül 6000 helyi rendőrt és katonát képeztek ki, főleg Irakban és Afganisztánban. Ezen kívül részt vesznek az amerikai légierő katonai repülőgépeinek karbantartásában is.
Természetesen a Dyncorp sem mentes a súlyos botrányoktól:
alkalmazottaik Boszniában és Afganisztánban is súlyos prostitúciós és embercsempészeti ügyekbe keveredtek bele, Irakban és Mozambikban pedig korrupciós vádakkal illették a cég dolgozóit.
A Dyncorpot tavaly vette meg az Amentum, egy igencsak széles portfólióval rendelkező biztonsági vállalat. Az így keletkezett együttműködés körülbelül 34 ezer biztonsági szakembernek ad munkát a világ 105 országában.
A görög mitológia bosszúálló istenségei után elnevezett biztonsági cég a Brit Virgin-szigeteken van bejegyezve, irodáikat viszont Dubaiban, az Emírségekben, az Egyesült Királyságban és Dél-Afrikában üzemeltetik.
Főleg magas kockázatú térségekben dolgoznak Afrikában és a Közel-Keleten, biztonsági feladatok mellett logisztikai megbízásokat is teljesítenek. Az Egyesült Államok iraki inváziója után leginkább az elfoglalt olajkutakat és olajfinomítókat őrizték a Pentagon és az iraki kormány megrendelésére. A Kongói Köztársaságban pedig a legnagyobb vasérc, olaj- és gázlelőhelyek őrzésével bízták meg a céget.
A többi nagy biztonsági vállalathoz képest az Erinyshez nem is köthető annyira sok botrány; viszont az ő zsoldosaikról is előkerült egy kép, ahol egy őrizetbe vett tizenhat éves iraki tinédzsert hallgatnak ki, akit autógumikkal építettek körbe, hogy ne tudjon megszökni.
Hogy a zsoldos szó mennyire szitokszóvá vált, jól mutatja hogy a floridai republikánus kormányzó Ron DeSantist is egy ilyen szervezésével próbálják a nyilvánosság előtt hitelteleníteni – más kérdés, befolyásol-e ez bármit a zsoldosléten.
Ami viszont bizonyos: a modern zsoldoskapitányok, Prigozsin nyugati megfelelői szofisztikáltabb eszközökkel (és persze nem a börtönökből), de ugyanígy toboroznak halni kész embereket világszerte, hogy megbízóik keze tiszta maradjon – ha már az övékhez csak azért nem tapad vér, mert ideje sincs megszáradni.
Nyitókép: PATRICK BAZ / AFP
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A miniszterelnök politikai igazgatója telefonon beszélt JD Vance-szel.
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
Zelenszkij elismerte, hogy továbbra is Donyeck megyében a legforróbb a helyzet.
Norbert Hofer tisztázta a helyzetet.
A vállalat megteszi a szükséges jogi lépéseket a névjegy bitorló ellen.
