Miért omlott össze ilyen gyorsan az Aszad-rezsim?
Bassár el-Aszad egy elszegényített társadalmon uralkodó erőszakapparátus élén volt elnök negyed évszázadon keresztül, rendszere túlélte a polgárháborút, 2024-ben azonban támogatók hiányában beomlott.
A jaltai világrendet biztosító kétpólusú rendszer, a békés egymás mellett félés, mondjuk úgy, bölcsességén alapult.
„Egyensúly sokféle van. A legutóbbi katonai egyensúly, a jaltai világrendet biztosító kétpólusú rendszer, a békés egymás mellett félés, mondjuk úgy, bölcsességén alapult.
Tudták az amerikaiak és a szovjetek is, hiába lenne övék az első csapás dicsősége, a másiknak maradna ereje még egy hasonlóan halálos viszontcsapásra. Akkor meg mi értelme a forró háborúnak? Féljünk inkább tovább kölcsönösen, ne gyújtsuk be a sistergő rakétákat, vívjunk csak kockázatmentesebb hidegháborút. (És persze nevezzük el ezt az egészet gyorsan békés egymás mellett élésnek, hogy a békeharcosok se nagyon ugrálhassanak.)
Aztán a Szovjetunió összeomlását követő egypólusú amerikai fölény valójában kezdettől fogva fikció volt. Igaz ugyan, hogy ezután az amerikai hadsereg ereje az ezredfordulóra elvileg mindenkivel szemben elsöprő lett – már amennyiben nagyvonalúan eltekintünk a nukleáris eshetőségektől. Csakhogy éppen ezek nem módosultak lényegesen. A bolsevik birodalmi kollapszus egyik legkevésbé részletezett titka, hogy a káoszból a szovjeteknek miként sikerült ki- és átmenteniük elvtársi atomarzenáljukat – az immár regionális nagyságrendűvé szűkülő orosz hatalom számára.
Merthogy sikerült.”
***
Nyitókép: EYEPRESS NEWS / EYEPRESS VIA AFP