Miért mondta fel a megállapodást Oroszország?
Az ENSZ és Törökország közvetítésével 2022 júliusában aláírt fekete-tengeri gabonamegállapodás biztonságos tengeri folyosót biztosított a fekete-tengeri kikötőkből élelmiszereket és műtrágyát szállító hajók számára – különösen az ukrán gabonát az orosz haditengerészet által ellenőrzött tengeri területeken keresztül. Az EU júniusi adatai szerint a megállapodás aláírása óta több mint 1080 teherhajó hagyta el gabonával és egyéb élelmiszerekkel megrakodva Csornomorszk, Odessza és Juzsnyij kikötőit.
Oroszország két alapvető okból egyezett bele a megállapodásba:
egyrészt a nyugati országok ígéretet tettek, hogy megkönnyítik az orosz élelmiszer és műtrágya Európába, valamint harmadik országokba irányuló exportját az olyan korlátozások feloldásával vagy enyhítésével, mint az importkorlátozások, a másodlagos szankciókkal való fenyegetés és a banki korlátozások.
Másrészt Oroszországra komoly erkölcsi nyomást helyezett az ENSZ, hogy Moszkva lehetővé tegye a mezőgazdasági exportot Ukrajnából – amely Oroszországgal együtt a világ egyik legnagyobb élelmiszertermelője, például búza, árpa, kukorica és napraforgóolaj tekintetében – az éhínséggel fenyegetett legszegényebb országaiba. Az ígéretek ellenére egy évvel később az orosz agrárexportra vonatkozó nyugati korlátozások továbbra is érvényben vannak, és az orosz termelők még mindig el vannak vágva a globális pénzügyi rendszerektől. Valamint a humanitárius célokat sem teljesítette a megállapodás.
Amellett, hogy nem vette figyelembe Oroszország kereskedelmi és gazdasági érdekeit, a gabonaegyezmény nem szolgálta azt az morális, humanitárius célt, amelyet Antonio Guterres ENSZ-főtitkár felvázolt, amikor 2022-ben Moszkva aláírásáért lobbizott: nevezetesen a globális dél élelmezésbiztonságban szenvedő országai élelmezésbiztonságának biztosítására irányuló erőfeszítést.
„A megállapodás fő célja, nevezetesen a rászoruló országok, köztük az afrikai kontinens gabonával való ellátása nem valósult meg”
– mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök legutóbbi dél-afrikai kollégájával, Cyril Ramaphosával folytatott megbeszélésén.
A hónap elején az orosz külügyminisztérium azt közölte, hogy a gabonamegállapodáson keresztül a szállítmányok mindössze 2,6 százaléka jutott el a világ leginkább élelmiszerhiányos országaiba, köztük Etiópiába, Jemenbe, Afganisztánba, Szudánba és Szomáliába, 80 százalékuk pedig olyan országokba, ahol a jövedelem magas vagy átlag feletti. Más becslések szerint a gabona közel 70 százaléka az Európai Unió országaiba és Törökországba került, és e szállítmányok egy részét a hazai állatállomány hizlalására használták fel. Szombaton az orosz média az ENSZ adataira hivatkozva kiszámította, hogy
az EU továbbra is a fekete-tengeri gabonaüzlet fő kedvezményezettje: 12,4 millió tonna gabona, vagyis az összes szállítmány 38 százaléka jutott az uniós országokba,
majd Törökország következik 9,9 millió tonnával, és Kína 7,96 millió tonnával. Az uniós országok közül Olaszország (2,1 millió tonna), Spanyolország (2,06 millió tonna) és Hollandia (1,9 millió tonna) a vezető importőrök. Egyiptom és Banglades 1,55 millió, illetve 1,06 millió tonnát szállított. A világ legszegényebb országai, köztük Afganisztán, Jemen, Szomália, Szudán és Etiópia azonban az ENSZ adatai szerint mindössze 768 600 tonna mezőgazdasági termékhez, azaz 2,3 százalékhoz jutottak a gabonamegállapodásból.
A megállapodás felmondása Kínának sem üdvözlendő fejlemény, hiszen annak ellenére, hogy az elmúlt években igyekezett minél inkább csökkenteni az függőségét az élelmiszer-importtól, Kína kukoricaimportjának 30 százalékát még mindig Ukrajna biztosítja.
Továbbá, ahogy fentebb is írtuk, a megállapodás keretében az egyik legtöbb gabona Kínába érkezett. A múlthéten többen is arra szólították fel Kínát, hogy járjon közben a gabonaalku meghosszabbításának érdekében. Patricia Flor Németország pekingi nagykövete azt mondta, „felszólítjuk Kínát, hogy támogassa az alku meghosszabbítását és tárgyaljon Oroszországgal”.