Semmi sem dőlt el – végletekig kiélezett a harc a spanyol választáson
Fej-fej mellett a két nagy blokk.
Szoros versenyben győz a spanyol jobboldal az előrehozott választásokon.
Kiélezett versenyt hoztak a bal- és jobboldali blokkok között a spanyolországi választások. Amint azt a Mandiner folyamatosan frissülő cikkében is megírtuk, vasárnap késő este úgy fest a helyzet, hogy a jobboldali Néppárt és a Vox rugaszkodhat neki a kormányalakításnak, de az már borítékolható, hogy az Európai Uniót soros elnökként egy meglehetősen kaotikus ország fogja vezetni. A választások éjszakáján elértük az Alapjogokért Központ delegációjának tagjaként az eseményeket Madridban követő Jorge Gonzalez-Gallarzat, az intézet kutatóját, aki az szavazatok körülbelül 90 százalékos feldolgozottságánál válaszolt a kérdéseinkre.
Váratlanul szoros a spanyolországi választás eredménye a legfrissebb információk alapján. Mi lehet ennek az oka?
A legtöbb parlamenti mandátumot, 136-ot a jobbközép Néppárt (PP) nyerte meg, és úgy tűnik, a jelenlegi baloldali koalíció elvesztette többségét. Az is igaz, hogy a spanyol kormánykoalíció vezető pártja, a szocialisták (PSOE) eredménye jelenleg minden előzetes várakozással dacol. Míg a legtöbb közvélemény-kutatás a PSOE súlyos vereségét jósolta, a májusi regionális választásokon nagyon gyengén szerepelt, a hivatalban lévő miniszterelnök, Pedro Sánchez pártja országosan nagyrészt kitart, várhatóan 122 körüli mandátumszámmal zárnak. Ez a megjósolhatatlan eredmény két tényezőnek köszönhető: egyrészt a szélsőbaloldali Podemos (jelenleg Sumar) korábbi szavazói, akik elégedetlenek voltak vezetőikkel, stratégiai szavazóként viselkedve a baloldal fő pártjára szavaztak. Másrészt a baloldal riogatásai a „szélsőjobb” kísértetével kapcsolatban passzív választópolgárokat vonzott az urnákhoz. Eközben a PP messze elmaradt az abszolút többségtől, amit egyes közvélemény-kutatások jósoltak, míg a Vox mandátumokat vesztett a választási rendszer miatt, pedig támogatottságának intenzitása nagyjából ugyanaz, mint 4 évvel ezelőtt. Azonban így is Spanyolország harmadik legerősebb pártjává vált.
Az tehát már látható, hogy a jobboldali pártok megnyerik a választást, de az még nyitott kérdés, hogy milyen összetételű kormány alakítható Spanyolországban. Mire számít?
Ebben a pillanatban még a PP és a Vox abszolút többsége is bizonytalannak tűnik. Ha a jobboldali pártok megerősítik pillanatnyi eredményüket, és az éjszaka előrehaladtával biztossá válik, amit most látunk,
egyértelműen a PP lesz a legbefolyásosabb erő a leendő kormányon belül.
Lehetséges, hogy a kevéssé ismert kispártok, vagy a regionális pártok döntik el, ki alakíthat kormányt Madridban? Biztosítani lehet velük a jobboldali többséget?
Jelenleg az úgynevezett „Frankenstein-kormány” megismétlése – a PSOE tarka szövetsége a szélsőbaloldallal és a különféle elszakadókkal – továbbra is szóba jöhet. Vannak olyan pártok, amelyek még hozzásegíthetik a PSOE-t a parlamenti többséget jelentő 176 mandátumhoz. Adott esetben ezek a Sumar (a korábbi Podemos), az EH Bildu (Baszkföld), az Esquerra Republicana (Katalónia), a BNG (Galícia), a Junts (Katalónia) és a PNV (Baszkföld) lehetnek.
Van esély arra, hogy hamarosan újabb előrehozott választások következnek, vagy kialakulhat egy stabil koalíció?
Bizony, Spanyolország területi rendszere és választási törvénye az instabilitás receptje.
Sok spanyol, különösen a jobboldalon, egy olyan stabilabb és kiszámíthatóbb politikai rendszerre vágyik, mint amilyen Magyarországé.
A megismételt választás esélye azonban csekély – bár nem kizárt –, különösen mivel a spanyolok már 2019-ben átmentek ezeken a megpróbáltatásokon. Nagy valószínűséggel vagy a baloldal (PSOE, Sumar és a regionalisták), vagy a jobboldal (PP és Vox) a nyár végén, legkésőbb kora ősszel kormányt alakít.
Ezt is ajánljuk a témában
Fej-fej mellett a két nagy blokk.
Nyitókép: MIGUEL RIOPA / AFP