Az európai egység vége?

Május elején kilenc tagállam megalakította azoknak az országoknak a baráti csoportját, amelyek leépítenék az egyhangú döntéshozatalt a kül- és biztonságpolitika területén. Néhány nappal ezelőtt hét állam, Németország, Belgium, Luxemburg, Románia, Szlovénia, Spanyolország és Hollandia külügyminisztere közös véleménycikkben állt ki amellett, hogy a külügyi vétó intézményét haladéktalanul ki kell vezetni az Európai Unió működéséből. „Olyan EU-ra van szükségünk, amely szilárd, kézzelfogható eredményeket produkál” – írják a miniszterek, s azzal érvelnek, az egyhangúság követelménye az, ami megakadályozza, hogy az EU megmutassa valódi képességét, továbbá hogy még többet tegyen Ukrajna megsegítéséért. „Fokoznunk kell teljesítőképességünket a válság idején – most jobban, mint valaha” – fogalmaznak.

A külügyi kérdésekben való egyhangú döntéshozatal intézménye az Európai Unió alapító szerződésén nyugszik. Sokatmondó kijelentés a hét európai miniszter részéről, hogy nem az uniós alapszerződés módosításával kívánják elérni a külügyi vétó leépítését, hanem olyan megoldásokban gondolkodnak, amelyekkel „elkerülhető” a tagállami konszenzus. Az uniós alapszerződés módosításához valamennyi tagországnak egyetértésre kellene jutnia, majd ratifikálnia a döntést. A külügyi egyhangúság elvetésével kapcsolatban nincs egyetértés a tagállamok között, ez tehát biztosan nem sikerülne, így inkább meg akarják kerülni az egyet nem értő tagállamokat. Ráadásul a ratifikációhoz szükséges népszavazások jelentős kockázatot hordoznak magukban az eljárás kimenetelét tekintve, gondoljunk csak arra, amikor 2005-ben Hollandiában és Franciaországban a referendum az alkotmányszerződés elutasításához vezetett.