Sajátjaikra vadásznak
Akinek van pénze Ukrajnában, az kifizeti, hogy ne vigyék a frontra, akinek nincs, az megy a húsdarálóba.
A tegnapi nappal kezdve egy újabb epizódot látunk az „Ez már a valódi Nagy Tavaszi Ellentámadás” című sorozatból.
„A tegnapi nappal kezdve egy újabb epizódot látunk az »Ez már a valódi Nagy Tavaszi Ellentámadás« című sorozatból.
Hogy valóban egy műveleti jelentőségű ék kialakulását látjuk, vagy a Bradley Sqaure kibővítését egy három oldalról tűz alatt tartott katlanra, még korai megítélni.
Az eddigi nagybetűvel írt Már a Valódi Nagy Ellentámadások evolúciója okot ad némi szkepticizmusra:
1. Első napok – »a Nagy, Valódi, Elsöprő«.
2. A következő néhány nap – »Ezek csak tapogatózó támadások voltak«.
3. Egy hét után – »Nem volt semmiféle műveleti szintű támadás, állóháborúban akarjuk felőrölni az ellenséget«.
Mi a valódi mérce?
A valódi sikerekhez konkrét helységnevek társulnak. »Elfoglaltuk, felszabadítottuk, stb.«
Minden más, a nagy amorf körmondatok előretörésről, áttöréstől, széttörésről csupán a siker hiányának az elkendőzését szolgálják.
A jó híreket néhány szóban el lehet mondani.
A hosszas magyarázatok a kudarc legbiztosabb jelei.
Mindez igaz úgy az ukránokra, mint az oroszokra.
Az ukrán sikerek másik mércéje a stratégiai tartalékot képező és az áttörés kiaknázását szolgáló 10. Hadtest bevetése.
Ha ez a második fokozat harcba száll, az annak a jele, hogy az első fokozatnak, a 9. Hadtest alakulatainak sikerült valamiféle áttörést kierőszakolnia.
Ha nem, akkor nem.”
Nyitókép: MTI/AP/Efrem Lukackij