A politika sem tud éket verni közénk: rekordszámú fiatal vette át Lengyelországban a magyar tudásukat tanúsító okleveleket; de akadnak azért nehézségek is. A Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet programjáról beszélgettünk!
Rekord: több mint 220 bizonyítványt oszthattak ki Varsóban ünnepélyesen a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet gondozásában működő programnak köszönhetően – tudta meg a Mandiner. Agnieszka Barátka igazgatóhelyettes lapunknak elmondta: az előző tanévben is már 15 iskolával működtek együtt, ebből 11 lengyelországi és 4 hazánkbeli intézménnyel, idén ez a szám 21-re bővült – elsősorban Lengyelország központi és déli részén –, s ebben benne van két középiskola is.
A programot jellegében szokták a Petőfi-programhoz is hasonlítani (ami a szórványban élő magyarokat támogatja magyar identitásuk megőrzésében, megerősítésében ösztöndíjasok segítségével). A Felczak-féle program keretein belül a diákok
jelenleg hét magyar nyelvtanár segítségével. A hazai létszám szerényebb, négy iskola negyven nebulója tanul lengyelül itthon. A programba egyébként nem csak diákok, oktatók is jelentkezhetnek, és szép számmal élnek is a lehetőséggel – mondja az igazgatóhelyettes.
Az intézet emellett a felsőoktatásról sem feledkezett meg, a most lezárt tanévben indította el a magyar nyelvi lektorátust a Lublini II János Pál Katolikus Egyetemen is, ahol félszáz hallgató és oktató iratkozott be az általuk szervezett magyar nyelvkurzusra, és ösztöndíjprogramjuk is van a tehetséges, saját, lengyel-magyar vonatkozású ötletekkel jelentkező fiataloknak.
A programot teljes egészében a Wacław Felczak Intézet kezdeményezte, dolgozta ki és most szponzorálja;
Ez ugyanakkor további növekedésük gátja: hogy csak innen – mutat rá Agnieszka Barátka.
„Hatalmas öröm, hogy nagy az érdeklődés Lengyelországban a magyar nyelv tanulása iránt – ez természetes a magyarországi lengyel nyelvtanulásra is érvényes –; merem állítani, Lengyelországban egy-két tanév alatt könnyedén megnégyszerezhetnénk a velünk együttműködő iskolák számát.” Ugyanakkor ez újabb feladatokat és újabb költségeket ró az intézetre, hiszen a nyelvkönyveket és a tanárokat is ki kell fizetni. Utóbbiból egyébként is nagy a hiány: magyar (vagy lengyel), mint idegen nyelv szakos tanárból azért is van kevés, mert egyik lengyelországi magyar tanszék sem képez magyar nyelvtanárokat.
Pedig az igény láthatóan nő: a diákokat, mint az igazgatóhelyettes elmondja, az egzotikusnak hangzó nyelv vonzza, és az ingyen tanulási lehetőség, amivel elsajátíthatják a világ egyik legnehezebb nyelvét. Mások a kultúrába, történelembe szeretnek bele, és vannak szép számmal olyanok is, akik a karrierlehetőséget látnak abban, hogy megtanulnak egy ritkán beszélt nyelvet. Agnieszka Barátka maga is tanított magyart varsói általános és középiskolákban, volt hát alkalma felmérni, mit tud az egyszeri diák hazánkról. A történelmi események, közös hősök fontosnak bizonyultak számára, ahogy az is „országimázs-pont”, hogy Molnár Ferenc Pál utcai fiúkja kötelező olvasmány Lengyelországban. De sokan turistaként is jártak Magyarországon:
„többen utaltak a magyar-lengyel barátságra is, »két jó barátra«, bár nem tudták elmagyarázni ezt a jelenséget”
– sorolja az igazgatóhelyettes.
A program végeztével ugyancsak felmérik, milyen a visszhangja a dolognak: látható, hogy a diákok zöme a ritka nyelv ismeretét, a baráti ország kultúrájának, történelmének, közös örökségének a megismerését, Magyarország személyes megismerésének vágyát, a barátkozási lehetőséget, emellett a magyar nyelv nyelvtani sajátosságainak köszönhetően a logikai gondolkodás fejlesztését emelte ki.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyelvórák mellett azért elég sok programot is szerveznek a résztvevőknek, „a közös főzéstől kezdve a tánctanuláson, kézműves foglalkozásokon át kihelyezett történelmi és kulturális előadásokig” – sorolja Agnieszka Barátka. A legjobbak egyébként eljutnak az intézet nyelvi táboraiba – a lengyelek a magyarországiba és fordítva. Idén Győr-Moson-Sopron vármegyébe vezetett a lengyel fiatalok útja egy hétre, szállással, ellátással, játékos tanulási módszerekkel, kirándulásokkal, városnézéssel, egyebekkel.
Az eredmény kézenfekvő: bár ennyi idő alatt a baráti nemzet nem könnyű nyelvét elsajátítani legfeljebb erős alapszinten lehet, „sokan akarják folytatni a nyelvtanulást az egyetemi éveik alatt is, van, aki magyar, illetve lengyel szakra is jelentkezett egyetemre”.
„Ahogy a diákjaink hangsúlyozzák, angolul mindenki tud valamennyire,
de aki meg tud szólalni magyarul avagy lengyelül, azzal igazán meglepheti a barátait, egészen egyedi és menő is lehet ez a társaságban.
Vannak olyan lengyel diákjaink, akik azt mondták, hogy két év tanulás után úgy érzik, végre látják és értik a magyar nyelv logikáját, és úgy érzik, többet tudnak magyarul, mint például németül, amelyet sokkal több éve tanulnak az iskolában” – emeli ki Agnieszka Barátka.
Az igazgatóhelyettes kérdésünkre elismeri, van még teendő a lengyelek magyarságképét illetően; „az ukrajnai háború, a lengyelekétől eltérő magyar külpolitikai döntések, jelentős hatással bírtak és bírnak a lengyelek magyarokkal való hozzáállására, amely átszivárog a mindennapokba is. Ez az ellenszenv ilyen magas mértéke sajnos történelmi rekord.”
Ugyanakkor tévhit, hogy az idősebbek az ötvenhatos és egyéb berögződések miatt jobban ragaszkodnának a magyarokhoz, és a fiatalok vennék át a nyugatiakra jellemző kritikákat a magyarok kapcsán. Éppen fordítva: „a kutatások szerint a bizalom és a szimpátia csökkenése épp a legfiatalabb korosztályt érinti a legkevésbé:
a 18-49 évesek fele továbbra is szimpátiájával tünteti ki a magyarokat” – mondja Agnieszka Barátka,
aki szerint van miben reménykedni. „Az is kiderült a kutatásokból, hogy – bár a politikai ügyben erős a véleménykülönbség – a lengyelek és a magyarok osztoznak az olyan fontos alapértékek szeretetében, mint a hazafiasság, a szabadságszeretet, vagy közös történelmi hagyományaink. A magyarokkal kapcsolatos előfeltételezések vizsgálatából az is látszik, hogy az átlagos lengyel, még ha a magyar politikáról adott esetben lesújtó véleménye is van, szereti, és barátjának tartja a magyar embereket.”
Fotók: Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet; nyitókép: Mandiner archív
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Donald Tusk dühtől vörös fejjel kiabált Brüsszelben: szerinte a lengyel államfő puccsot hajt végre és alkotmányt sért, mert magához ragadta a G20-csúcs irányítását.
Nyílt levélben üzentek Varsónak a lengyel–magyar kapcsolat határairól.
Egyre közelebb merészkedik a Bíróság a diktatórikus eszközökhöz.
Kaczynski kimondta a nyilvánvalót: súlyos hiba volt a lengyel államfő részéről kikerülni Orbán Viktort.
A magyar történelem nagy alakjának uralkodását Erdélyben és Lengyelországban is a múlt aranylapjai közé sorolhatjuk. Most Horn Ildikó történész segítségével mutatjuk be az izgalmas korszakot.
Nem sok jóra lehet számítani Lengyelországban.
A hatóságok csak késve rakták össze a mozaikokat.
Az egyik legnagyobb tehetség Pep Guardiola csapatához csatlakozik.
