„A demokrácia nem lehet baloldali vagy jobboldali, mert annak éppen az a jellegzetessége, hogy mindenféle nézetű állampolgári csoportok elférnek benne” – mondja lapunknak a Montclair Állami Egyetem Politikatudományi és Jogi Tanszékének professzora. Anthony Spanakost az NKE-n tartott előadása után kérdeztük.
Ön többek között a kelet-európai rendszerváltást is kutatta. Összességében sikeres politikai átmenetnek látja?
Ez a folyamat egy kettős átalakulás volt, ugyanis a politikai rendszer váltása mellett átalakult a gazdaság rendszere is. Ebből a kettősségből adódik a kelet-európai rendszerváltás sajátos arculata. Az alapja az volt, hogy egy egypárti kommunista rendszerből, amelyben nem lehetett más alternatívákra voksolni, egy demokratikus rendszert alakítottak ki, amelyben létrejött a szabad és tisztességes választás lehetősége.
ebből a szempontból a rendszerváltás elérte a célját. A másik szempont szabadságjogok milyensége: a kommunista világban ezeket elnyomták, a demokratikus rendszerben ezek megélhetőek.
A kelet-európai emberek alapvető élmények az új világban az volt, hogy az új intézmények törékenyek voltak, a gazdasági átalakulásban felerősödött az egzisztenciális bizonytalanság, az életszínvonal esett. Három évtizeddel a váltás után Magyarország milyen képet mutat?
Szerintem Magyarország megbirkózott ezekkel az átalakulásbeli kihívásokkal. A demokrácia jellemzője azonban az, hogy önreflektív, így mindig dolgozni kell rajta. A rendszerváltás első szakaszát a gazdasági nehézségek jellemezték, az állam nagy volt és nem hatékony, a középosztály is szegény volt. Magyarország óriási lépést tett a gazdaság újraszervezésében és az állam hatékonyságának növelésében, az ország vonzza a külföldi befektetéseket, az állam széles skálán képes munkahelyeket teremteni.
A makrogazdaság szintjéről beszél, de az átlagemberek szintjén esetleg más a kép, főleg most, az inflációs krízis idején. 1990-ben nagy várakozások voltak, hogy megközelítjük néhány évtizeden belül az osztrák életszínvonalat, de 33 év után sem vagyunk a közelében.
Ez egy nehéz ügy.
és ha van egy hatékony állam, akkor teremtődhetnek meg a gazdasági fejlődés feltételei. Sok demokratizálódott ország élte ezt át, amit mond, vagyis, hogy van egy fejlődési plafon, amelyet a gazdasági teljesítmény nem tud áttörni. Szakterületem a latin-amerikai demokráciák fejlődése – ott ugyanezt látni, van életszínvonal-emelkedés, de nem képesek utolérni a mércének tekintett fejlettebb államok szintjét. Magyarország sok területen képes volt felzárkózni, de a jövedelmi különbségeket meghatározó tényezőkre egyes szektorok nagyobb hatással vannak, ezekben pedig Magyarország nem tudta zárni a rést.
A kelet-európai politikai intézmények fiatalok, gyökereik nem olyan erősek, mint egyes több évszázados, komoly hagyományokkal bíró nyugati intézményekéi. Brüsszeli bírálatok szerint gyengék a demokratikus intézményeink.
Politikatudományi megközelítésből a demokratikus intézményrendszer fő feladata az, hogy ellenőrzés alatt tudja tartani a végrehajtó hatalmat, hogy fenntartsa a lehetőséget az állampolgárok számára, hogy választáson döntsenek arról, kit akarnak a végrehajtó hatalomban látni – mindezek az állampolgárok joga felől közelítik meg a problémát. Van azonban egy szervezeti megközelítés is, amely azt nézi, hogy miként működnek az egyes szervezetek, amelyek az állampolgári jogokat, az állam működését garantálják. A politikai pártok artikulálják egy, a világról hasonló módon gondolkodó emberek csoportjának véleményét – a demokratizálódás egyik velejárója, hogy egyes pártok egy nemzedék ideje alatt elhasználódnak, eltűnnek, vagy egy domináns vezető körüli egyszemélyes párttá válnak. Az új demokráciák esetében a pártok idővel emelkednek, süllyednek, de
A magyar jogállamiságot, a demokratikus intézményrendszer elégtelenségeit, a korrupciót, egyes jogszabályok bevezetését folyamatosan bírálja az Európai Unió. Ezek észszerű, jogos kritikák ön szerint?
Részleteiben nem ismerem ezt a jogállamisági vitát. Annyit mondhatok, hogy egy demokráciában az emberek választanak egy kormányt, a kormány pedig egy időkeretet kap a programja megvalósítására. A második világháború óta az állam egyre nagyobbá vált, egyre több feladatot vállal magára. Így amikor egy kormány hatalomra kerül, az ország irányát befolyásolja, és minél több ciklust tölt a hatalomban, annál nagyobb mértékben befolyásolja az ország orientációs irányait. Amikor egy párt nagy választói felhatalmazást kap, az általában előbb vagy utóbb hozzányúl az alkotmányhoz, új prioritásokat határoz meg.
A magyar kormány érve az, hogy a magyar alkotmányosság a magyar hagyományokra épül, az EU pedig azt hangoztatja, hogy amely állam belép az európai „klubba”, annak be kell tartania a klub szabályait, azok pedig a demokrácia, a jogállamiság, a liberális szabadságjogok. Az EU bírálói szerint ezzel Brüsszel egy liberális politikai rendszert kényszerít a tagjaira.
Az európai integráció története során
Ez elmúlt 10-15 évben ez a folyamat felgyorsult. Magyarország, Lengyelország és mások konfrontációba kerültek Brüsszellel a közös európai értékek mibenléte miatt: a liberális értékek, a tagállami hatáskörök, a politikai szabadságjogok vita tárgyai lettek, a nyugati államok elfogadták, hogy a gazdasági döntéshozatal a központba tevődött át. Az EU vezetőinek van egy civilizációs küldetése, az EU folyamatosan terjeszti hatásköreit, a nemzetek fölötti szervezetek mindig gömböcként növekednek, a határok eltolásáról pedig egy demokratikus vita alakult ki az EU-n belül.
Az EU a föderalizmus felé halad?
Az Európai Unió a föderalizmusról egyre inkább úgy gondolkodik, mint egy nemzetállam a nemzetről: vagyis szinte egy nemzeti szintű politikai-jogi berendezkedést vetít ki a 27 tagállam együttműködési szintjére. Úgy véli, hogy a tagállamokat érintő főbb kérdéseket Brüsszel szintjén kell eldönteni. Az EU alapító atyái azonban a szubszidiaritás eszméjében hittek, és eredetileg nemzetállamok együttműködési kereteként alapították az uniót. Nagyon úgy tűnik, hogy
és nem kétséges, hogy az ezredforduló óta az EU folyamatosan próbálja hatásköreit kiterjeszteni a tagállami döntési szabadság rovására.
A demokrácia lehet illiberális?
Orbán Viktor valószínűleg mást ért a liberális kifejezés alatt, mint én. Valószínűleg ő úgy értette, hogy miért magától értetődő, hogy egy demokrácia progresszív? A demokrácia nem lehet baloldali vagy jobboldali, mert annak éppen az a jellegzetessége, hogy mindenféle nézetű állampolgári csoportok elférnek benne, és ezek a nézetek egymással tisztességes módon versengenek. Számomra tehát a klasszikus liberalizmus az a keret, amelyben az intézmények úgy tudnak működni, hogy tisztességes verseny feltételei megmaradnak az egymással versengő világlátások számára, és mindig megmarad annak a feltétele is, hogy a következő megmérettetésen a másik fél tud győzni. Ebben az értelmezési keretben nehéz elképzelni egy nem liberális demokráciát.
De miniszterelnök értelmezési kerete éppen az volt, hogy miért csak a liberális jelzőt kaphatja meg a demokrácia, miért nem lehet annak a jelzője a konzervatív szó? Miért nem lehet konzervatív demokrácia, amikor a konzervativizmusnak is ugyanolyan létjogosultsága van, mint a liberalizmusnak?
A demokráciának vissza kell tükröznie azoknak az értékrendszerét, akik benne élnek. Nincs olyan társadalom, amely teljes mértékben liberális, konzervatív vagy marxista. Éppen ezért fontos a liberális keret, mert az teremt esélyegyenlőséget a sok versengő világlátásnak, hogy másként gondolkodók is hangoztathassák a véleményüket, illetve hatalomra kerülhessenek.
Egy csoport politikai identitását nem helyes kivetíteni a demokrácia egészére. A demokrácia lényege, hogy az emberi szabadságjogokra épül.
Végül: a demokrácia két végletes berendezkedéssé változhat; az egyik egy fragmentált, hatalommegosztásra épülő, részérdekekből összeálló hatalomgyakorlás, gyenge döntéshozatallal; a másik egy választási autokrácia, egy párt és a vezető dominanciájával, hatékony döntéshozatallal, de kiüresedett intézményekkel. Milyen okoknál fogva alakul ki ez a két véglet?
Sok oka lehet. Alexis de Tocqueville sokat írt erről. Az egyik ok az lehet, hogy az állampolgárok mindig csak magukkal foglalkoznak, csak érdekli őket, hogy az életük kielégítő legyen, a politika csinálását pedig teljesen másokra hagyják. Ebből nagy fragmentáció lehet, amely a demokrácia szolgáltatásnyújtó képességét teljesen legyengíti, ebből pedig az a vágy alakul ki, hogy „most már jöjjön valaki, és csináljon valamit végre”.
A 21. század egyik meghatározó problémája, hogy emberek egyre többet várnak el az államtól, így a nagy elvárásokkal együtt megnőtt az állam is, ez pedig hozta magával a kérdést: hogyan lehet hatékony működtetni egy nagy államot úgy, hogy a korrupció szintjét alacsonyan tartsuk, és az emberek úgy érezzék, hogy a kormány intézkedései következtében az életük jobb lett? Ha az Egyesült Államok gazdasága recesszióba csúszna, nekem az nem jutna eszembe, hogy a demokrácia megbukott... Sok ember azonban így gondolkodik, nem tesznek különbséget a dolgot között, így
Ez a gondolkodás oda vezet, hogy az emberek egy politikai megváltót várnak, aki kivezeti őket a válságból. Ez a vezető akár ki is vezetheti őket, de közben nagy kárt okoz a demokrácia megítélésének, illetve annak a metódusnak, amellyel a demokrácia hatékonyan tud hosszútávon funkcionálni.
Fotók: Ficsor Márton
A terrorizmust megszokni nem fogjuk – az európai politika felelőssége a béke és a biztonság megteremtése! Nagy Ervin írása.
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
A miniszterelnök inflációról, a magyar uniós elnökség eredményeiről, a gazdaságról, valamint a fantasztikusnak ígérkező 2025-ös évről is beszélt. Összefoglalónk.
A Politico szerint Farage mozgalma rányomja a bélyegét az ország politikáira.
Kivételek azért lesznek, és az ukránoknak is gratulál az orosz elnök!
A tömeg nem fideszes, miépes, csurkista vagy orbánista, hanem „keresztény és magyar”, akik egy bő ezeréves identitás kontinuitására építenek. Ungváry Zsolt írása.
