Az Európai Unió a föderalizmusról egyre inkább úgy gondolkodik, mint egy nemzetállam a nemzetről: vagyis szinte egy nemzeti szintű politikai-jogi berendezkedést vetít ki a 27 tagállam együttműködési szintjére. Úgy véli, hogy a tagállamokat érintő főbb kérdéseket Brüsszel szintjén kell eldönteni. Az EU alapító atyái azonban a szubszidiaritás eszméjében hittek, és eredetileg nemzetállamok együttműködési kereteként alapították az uniót. Nagyon úgy tűnik, hogy
ez a vízió megkopott, és az elmúlt évtizedekben az unió vezetői már egy egységes unióban gondolkodnak,
és nem kétséges, hogy az ezredforduló óta az EU folyamatosan próbálja hatásköreit kiterjeszteni a tagállami döntési szabadság rovására.
A demokrácia lehet illiberális?
Orbán Viktor valószínűleg mást ért a liberális kifejezés alatt, mint én. Valószínűleg ő úgy értette, hogy miért magától értetődő, hogy egy demokrácia progresszív? A demokrácia nem lehet baloldali vagy jobboldali, mert annak éppen az a jellegzetessége, hogy mindenféle nézetű állampolgári csoportok elférnek benne, és ezek a nézetek egymással tisztességes módon versengenek. Számomra tehát a klasszikus liberalizmus az a keret, amelyben az intézmények úgy tudnak működni, hogy tisztességes verseny feltételei megmaradnak az egymással versengő világlátások számára, és mindig megmarad annak a feltétele is, hogy a következő megmérettetésen a másik fél tud győzni. Ebben az értelmezési keretben nehéz elképzelni egy nem liberális demokráciát.
De miniszterelnök értelmezési kerete éppen az volt, hogy miért csak a liberális jelzőt kaphatja meg a demokrácia, miért nem lehet annak a jelzője a konzervatív szó? Miért nem lehet konzervatív demokrácia, amikor a konzervativizmusnak is ugyanolyan létjogosultsága van, mint a liberalizmusnak?
A demokráciának vissza kell tükröznie azoknak az értékrendszerét, akik benne élnek. Nincs olyan társadalom, amely teljes mértékben liberális, konzervatív vagy marxista. Éppen ezért fontos a liberális keret, mert az teremt esélyegyenlőséget a sok versengő világlátásnak, hogy másként gondolkodók is hangoztathassák a véleményüket, illetve hatalomra kerülhessenek.
Ha egy demokrácia csak egy részérdeket jelenít meg, akkor miként lehet demokratikus?
Egy csoport politikai identitását nem helyes kivetíteni a demokrácia egészére. A demokrácia lényege, hogy az emberi szabadságjogokra épül.
Végül: a demokrácia két végletes berendezkedéssé változhat; az egyik egy fragmentált, hatalommegosztásra épülő, részérdekekből összeálló hatalomgyakorlás, gyenge döntéshozatallal; a másik egy választási autokrácia, egy párt és a vezető dominanciájával, hatékony döntéshozatallal, de kiüresedett intézményekkel. Milyen okoknál fogva alakul ki ez a két véglet?
Sok oka lehet. Alexis de Tocqueville sokat írt erről. Az egyik ok az lehet, hogy az állampolgárok mindig csak magukkal foglalkoznak, csak érdekli őket, hogy az életük kielégítő legyen, a politika csinálását pedig teljesen másokra hagyják. Ebből nagy fragmentáció lehet, amely a demokrácia szolgáltatásnyújtó képességét teljesen legyengíti, ebből pedig az a vágy alakul ki, hogy „most már jöjjön valaki, és csináljon valamit végre”.
A 21. század egyik meghatározó problémája, hogy emberek egyre többet várnak el az államtól, így a nagy elvárásokkal együtt megnőtt az állam is, ez pedig hozta magával a kérdést: hogyan lehet hatékony működtetni egy nagy államot úgy, hogy a korrupció szintjét alacsonyan tartsuk, és az emberek úgy érezzék, hogy a kormány intézkedései következtében az életük jobb lett? Ha az Egyesült Államok gazdasága recesszióba csúszna, nekem az nem jutna eszembe, hogy a demokrácia megbukott... Sok ember azonban így gondolkodik, nem tesznek különbséget a dolgot között, így
egy kormány gyenge teljesítményéből arra következtetnek, hogy a demokrácia nem működik jól.
Ez a gondolkodás oda vezet, hogy az emberek egy politikai megváltót várnak, aki kivezeti őket a válságból. Ez a vezető akár ki is vezetheti őket, de közben nagy kárt okoz a demokrácia megítélésének, illetve annak a metódusnak, amellyel a demokrácia hatékonyan tud hosszútávon funkcionálni.
Fotók: Ficsor Márton