A történelmi népszavazás óta hét év telt el, és közel két és fél éve véglegesült Nagy-Britannia EU-ból való kilépése. De miként vélekednek ma a britek?
Hét évvel ezelőtt, 2016. június 23-án az Egyesült Királyság lakói egy népszavazásban úgy döntöttek: szeretnék, ha országuk kilépne az Európai Unióból, annak minden hátrányával és – reményeik szerint – még több előnyével együtt.
Szűk különbségű eredmény született,
míg a maradáspártiak aránya 48,11 százalék volt. A vidéki Anglia egy emberként voksolt a kilépésre, míg London és több nagyváros népe, valamint Skócia egyöntetűen az EU-ban való maradás mellé állt. De a többség döntött.
A nép döntését hosszú évekig tartó politikai instabilitás és tárgyalások követték, míg végül Boris Johnson – a népszavazás utáni harmadik miniszterelnök – 2020. december 31-én aláírta az Európai Unióval közös nyilatkozatot, és 2021. január elsejével életbe lépett a Brexit: az Egyesült Királyság 47 évnyi uniós tagság után ismét külön utakon folytatta történelmét.
A népszavazás hetedik évfordulójának alkalmából a UK in a Changing Europe nevű szervezet reprezentatív felmérést végzett azok körében, akik annak idején a kilépés mellett szavaztak. 4000 korábbi Brexit szimpatizánst kérdeztek meg arról, hogyan vélekednek a Brexit utáni időkről. Az eredmények valamelyest félrevezetőek, mivel
a megkérdezettek mindössze 18 százaléka gondolja úgy, hogy minden a lehető legjobban, vagy legalábbis jól alakul.
További 30 százalék szerint a kilépés óta nem történt se pozitív, se negatív változás. 26 százalékuk pedig úgy áll a kérdéshez, hogy még korai lenne ítéletet mondani. Bár a 18 százalék igen alacsonynak tűnik – különösen úgy, hogy csak azokat kérdezték, akik a kilépés mellett voltak –, a többség, 60 százalék bízik benne, hogy a jövőben pozitívra fordul a helyzet.
Az évforduló alkalmából a BBC több városba is ellátogatott, hogy meghallgassa az emberek személyes véleményét. Különösen két településre voltak kihegyezve, ahol igen magas fölénnyel szavazták meg a helyiek a kilépést: Sunderlandre és Clactonra. Ugyanakkor érdekes még a helyzet Newcastle-ben is, ahol Észak-Angliában egyedüliként – mindössze egy százalékkal – a maradáspártiak kerültek többségbe.
A megkérdezettek reakciója alapján nem lehet abszolút eredményt hirdetni, hogy kinek volt igaza, vagy ki tévedett hét éve. A maradás mellett döntők nagy része továbbra is kitart eredeti véleménye mellett, inkább a kilépéspártiak körében figyelhető meg változás.
Akik az EU-tagság mellett szavaztak, leginkább azzal indokolták a döntésüket, hogy szerették volna megtartani a szabad mozgás lehetőségét az unió területén. A kilépéspártiaknak viszont pont az EU-tól való függésből lett elegük, és abból, hogy Brüsszel folyamatosan csak kér, de keveset ad vissza. Azt a többség nehezményezte, hogy a többi európai országból érkezett bevándorlók egy része elhagyta az országot, ami szerintük súlyosan érintette az Egyesült Királyság gazdaságát. Ugyanakkor a közös agrárpolitika elhagyása többek szerint pozitív hatással volt.
Bár egyelőre a legtöbb 2016-os ígéret nem valósult meg,
sokan bíznak abban, hogy ha helyreáll a világ és az ország működésének rendje, sor kerül a pozitív változásokra is.
A közvélemény-kutatásból nem maradtak ki a huszonéves fiatalok sem, akik 2016-ban még nem szavazhattak a koruk miatt. Közülük többen úgy érzik, hogy kizárták őket egy fontos döntéshozatalból; de van olyan is, aki úgy vélekedik, nem változott semmi az elmúlt két és fél évben.
Pár napja London polgármestere, Sadiq Kahn is megszólalt a Brexittel kapcsolatban: elismerte, EU-pártiként hatalmas fájdalmat okozott neki annak idején, hogy az emberek a kilépés mellett döntöttek. A munkáspárti politikus egyúttal felszólította a konzervatív kormányt, hogy vállalják a felelősséget a történtekért, amiért a Brexit óta cserben hagyták az embereket.
Az egyik legfontosabb szempont a kilépésnél a kereskedelmi kapcsolatok megerősítése volt, valamint új egyezségek létrehozása több, az EU-n kívüli harmadik féllel. Ilyen szempontból hatékonynak nevezhető az eddigi rövid időszak.
2021 decemberében kereskedelmi egyezményt írtak alá Ausztráliával, két hónapra rá pedig Új-Zélanddal.
Szintén februárban digitális kereskedelmi megegyezést kötöttek Szingapúrral, majd 2023 márciusában Ukrajnával is.
Bár még nem írták alá a megállapodást, elfogadták az Egyesült Királyság csatlakozási kérelmét a Transz-Csendes-óceáni Átfogó és Progresszív Partnerségi Egyezménybe (Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership), amelynek olyan országok a tagjai, mint Kanada, Chile, Japán vagy épp Mexikó.
Emellett megkezdődtek a partnerségi tárgyalások, de még nem született megállapodás a következő országokkal: USA, India, Kanada, Mexikó, Izrael és Svájc.
Az általános elégedetlenség legfőbb okai azok a hétköznapi embereket érintő kérdések, amelyek nemcsak, hogy nem oldódtak meg, de még romlottak is a Brexit óta.
Az első, és egyik legfontosabb az egészségügy kérdése. Míg sokan arra számítottak – és a kormány is ezt ígérte –, hogy a kilépéssel több forrást tudnak fordítani az egészségügyi intézmények fejlesztésére, a Brexit valójában inkább munkaerőhiányt hozott magával, hiszen az EU-ból érkező orvosok és ápolók egy részének el kellett hagynia az országot.
Nem elhanyagolható a hétköznapi ember szempontjából a szabad mozgás korlátozása sem. A folyamatos és szigorú ellenőrzések a többi európai ország kapujában, a drágább roaming díjak és a kígyózó kamionsorok a határoknál mind-mind bosszúságot okoznak.
A növekvő infláció is részben a Brexit számlájára írható,
hiszen a magasabb vám, valamint a szezonális munkaerőhiány az élelmiszer árakon is meglátszik.
Míg a kilépés előtt sokaknak elegük volt az európai bevándorlókból, az elmúlt években kezdenek rájönni, hogy fontos mozgatórugói voltak a brit gazdaságnak.
A neves YouGov közvélemény-kutató legfrissebb adatai szerint a britek 62 százaléka szerint inkább kudarc volt a Brexit, míg sikeresnek csak 9 százalék tartja a folyamatot. Az EU-ban maradás mellett voksolók 89 százaléka tartja kudarcosnak a fejleményeket, és így gondolkodik az egyébként Brexitre szavazók 37 százaléka. Az egykori Brexit-szavazóknak is csak 20 százaléka tartja sikeresnek a kilépést.
Arra a kérdésre, hogy ma hogyan szavaznának egy a brit EU-tagságról szóló népszavazáson, az elmúlt hetek kutatásai szerint
míg 39 és 44 százalék között alakulna az EU-n kívül maradás mellett voksolók aránya.
Az elmúlt évek nem éppen a legjobban alakultak sem az Egyesült Királyságban, sem máshol a világon. Ilyen szempontból elég rosszul sikerült időzíteni az EU-ból való kilépést – a koronavírus-járvány kellős közepére, ami még véget sem ért, amikor már kitört a háború Ukrajnában.
Nagy-Britannia pedig egyáltalán nem nevezhető politikailag stabilnak,
hiszen a 2016-os népszavazás óta már az ötödök (!) miniszterelnököt fogyasztják a konzervatívok.
A cikkünk elején említett kutatás résztvevőinek többsége úgy gondolja, hosszú távon pozitív hozadéka lehet a kilépésnek, ha majd egyszer normalizálódik az ország politikai helyzete, és – reményeik szerint – visszatér minden a régi kerékvágásba.
Bár néhányan már az EU-ba való visszatérést sürgetik az elégedetlenséggel kapcsolatban, ez a folyamat azért nem volna olyan egyszerű. Valószínű, hogy egy-két emberöltőnyi idő is lesz arra, hogy a britek és a kontinens népei meglássák, mire jutott a szigetország az európai közösségből való kilépéssel.
Nyitókép: Justin TALLIS / AFP
Grönland hatalmas ritkaföldfémkészletei elvben enyhíthetnék Európa – így Magyarország – nyersanyagfüggését, ám a kitermelés legkorábban 2035 körül indulhat érdemben. Ez azt jelenti, hogy az EU akkumulátoripara a következő évtizedben továbbra is szinte teljesen Kínára kell támaszkodjon.
A tavaly megszavazott migrációs paktum szerint Magyarországnak egy 30 ezer illegális bevándorlót befogadó tábort kellett volna építenie.
Magyarország az EU harmadik helyén áll termékenységi arányszámban, úgy, hogy a „migrációs születésű” gyermekek száma nulla.
Eközben Volodimir Zelenszkij szövetségesei az aranyvécéket hátrahagyva menekülnek az országból.
Már jövőre ideiglenes megoldást dolgoznak ki, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket.
Az európai demokrácia működését és személyesen Ursula von der Leyent bírálta a milliárdos.
Hatalmas meglepetés.
A korábbi miniszterelnök-helyettes is benne volt az energetikai rendszer szétlopásában.
