Nem az ukrán felőrlő harcmodor volt az ami az oroszokat visszavonulásra kényszerítette Kijev alól.
„Töredelmesen bevallom, hogy én Edward Luttwakon nőttem fel. A szintén aradi születésű stratéga és hadtörténész apám gyerekkori barátja volt és mivel a kapcsolat közöttük, ha akadozva is, de megmaradt, Luttwak alakja szilárdan ott élt beépülve a családi folklórba.
Évekkel később, mint kezdő tisztiiskolás a sivatagi Alfa Hold bázis könyvtárában meglepve ismertem rá a nagy példakép nevére az egymás mellett sorakozó szakkönyvek tucatjain. Mindennek ellenére, abban a furcsa helyzetben találtam magam, hogy a május 11-én az Unherd-ben megjelent (és a Neokohn által is közölt), »Ukrajna esélye a győzelemre« című cikkével kapcsolatban még a vesszőkkel sem értek egyet. Nem könnyű dolog számomra megnyálazni azt a bizonyos tintaceruzát és papírra vetni a kétségeimet Luttwak meglátásaival kapcsolatban, de úgy érzem, hogy meg kell tennem, ha más nem, »lelkem nagyobb nyugvása végett«.
Nem, a frontot »tartó« csapatok nem csupán felőrlő, kifullasztó harcmodorban képesek harcolni. A hadtörténelemben igen sok példa van arra, hogy a bekerítő hadműveletek lehetetlensége arra kényszeríti a taktikai, műveleti szinten támadó harcmodort alkalmazó felet, hogy frontális áttörést erőszakoljon ki a nyilvánvaló hátrányok ellenére. Harkivnál például, az ukrán csapatok nem egy Cannae típusú klasszikus átkaroló hadművelettel vetették vissza az orosz csapatokat, hanem az orosz arcvonal frontális áttörésével.
Nem, a felőrlő jellegű háború nem minden esteben tartja fenn a harci kedv lángját. A koreai háború utolsó két éve egy felőrlő jellegű háború volt, azonban a harcok lezártával egyik fél sem érzett kedvet magában egy második körre. Az alkalmi fellángolások ellenére a harci kedv a tűzvonal mindkét oldalán idestova 70 éve takaréklángon van. A megalapozatlan általánosításon túl, Luttwak módszertana is több sebből vérzik. A legtöbb háború esetében létezik egy fizikailag felőrlő és lélektanilag kifullasztó szakasz. Helyesebb lenne ezekből a szakaszokból vonni le a következtetéseinket és nem a háború egészére általánosítani.
Nem, Ukrajna nem felőrlő, kifullasztó háborút visel Oroszország ellen hanem egy, a stratégiai szinten védekező, a műveleti és a taktikai szinten támadó háborút az elfoglalt területei visszaszerzésére. Nem az ukrán felőrlő harcmodor volt az ami az oroszokat visszavonulásra kényszerítette Kijev alól és Harkivnál, hanem az ukránok manőver-harcászata.
Az ukrán hadvezetés főleg a városi harcok során, Mariupolnál és Bahmutnál alkalmazott felőrlő taktikát, de ennek a célja a műveleti szintű késleltetés volt és nem az orosz hadsereg élőerejének és haditechnikájának az amortizálása.”
Nyitókép: Muhammed Enes Yildirim/Anadolu Agency via Getty Images
A hét, amikor megtudtuk: Magyar Péter zárt ajtók mögött nagyon nagy háborúra készül, a nyilvánosságban ezt persze tagadja a Tisza. Mi fog dönteni vasárnap? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Már csak Putyin válaszára várnak.
A legutóbbi országgyűlési választás előtt háború tört ki a szomszédunkban, ami alapjaiban határozta meg a kampányt. A konfliktus azóta sem jutott nyugvópontra. Gömbicz Nándor írása.
A miniszterelnök országjárása valamennyi állomásán hangsúlyozta, hogy csak a Fidesz a biztos választás, és ez a szövetség tudja Magyarországot kívül tartani a háborúból.
A történelem azonban bebizonyította, hogy a nagy világmegváltó projektek hiába tűnnek erkölcsinek, morálisnak, valós tartalmukban mindig politikai és gazdasági természetűek. Dezső Tamás írása.
Pokrovszk külvárosában és testvérvárosa, Mirnohrad közelében továbbra is heves harcok folynak.
Fokozzák éberségüket a NATO-tag Norvégia katonái az északi régióban.
Sokan közülük azt sem tudják, hogy éppen hol vannak.
Az ellenzéki párt képviselőinek zömét nemcsak a választók nem ismerik, ők sem ismerik egymást. Petri Lukács Ádám írása.
