A Mandiner úgy egy évtizede, a magyar sajtóban az elsők között kezdett el foglalkozni az újbalos, progresszív, később woke néven összefoglalt jelenségek bemutatásával. Ami először az amerikai egyetemek falai között zajló, színes és meghökkentő jelenségnek tűnt, alig néhány év alatt szétterjedt az egész nyugati világban. Sőt, egyes országokban az egyetemi, a média- és a politikai nyilvánosság új alapvetései lettek a nem sokkal korábban még furcsa szélsőségnek tartott nézetek.
Nem csoda, hogy néhány újabb év elteltével hol halkan és óvatosan, hol határozottabban megjelentek a kritikák és az ellenlépések is. És nem csak a jobboldali és konzervatív körökből, vagy a nyugati ideológiai közmegegyezésekkel egyre inkább szembemenő magyar kormányzat részéről. Az angolszász országokban klasszikus liberális nézeteket valló személyiségek, mint például Jordan Peterson pszichológus vagy épp J.K. Rowling írónő a woke túlzások elleni fellépés élharcosai lettek.
A magyaron kívül viszont kevés kormányzat emeli fel a szavát a jelenségek ellen - lásd a 13 éve kormányzó brit konzervatívok esetét, akik alatt a kultúrharc utóvédküzdelmeit is megnyerték a helyi progresszívek.
Most viszont Szingapúrból érkeznek a hírek, hogy a helyi kormány törvényt hozna az „eltörlés kultúrája” ellen.
Az ázsiai világ egyik legfontosabb gazdasági, tudományos és oktatási központjának számító, dúsgazdag városállam, mint ismert, különös elegye a tökéletesre csiszolt kapitalizmusnak, a sok évtizedes egypárti uralomnak, valamint a szigorú közrendnek. Szingapúr egyesíti a legjobbnak tartott angolszász és kínai hagyományokat s gyakorlatokat, amiből nem egy működésképtelen katyvasz, hanem egy jövőképes, ámde európai életmódhoz és szabadsághoz szokott embereknek egzotikus és talán kissé szorító világ született.